Stanisław Lem Lwówban született 1921. szeptember 12-én. 1941-1942 között a Lwówi Egyetemen tanult orvostudományt, de a II. világháború miatt tanulmányait nem fejezhette be. A német megszállás alatt autószerelőként és hegesztőként dolgozott, és tagja volt a lengyel ellenállásnak is. A háború után családjával áttelepült Krakkóba, és ott a Jagelló Egyetemen folytatta orvosi tanulmányait. Az egyetem befejezésekor azonban úgy döntött: nem teszi le a végső vizsgáit azért, hogy ne kelljen katonai orvosként dolgoznia, így csak egy oklevelet kapott arról, hogy tanulmányait befejezte. 1947-től kutatósegédként dolgozott egy tudományos intézetben, és szabadidejében történeteket írt.

1951-ben jelent meg első kötete, az Asztronauták. 1953-ban feleségül vette Barbara Leśniak radiológust, 1968-ban megszületett fiuk, Tomasz. Stanisław Lem gyermekét fizikusnak szánta, de ő író és műfordító lett. Az alma nem esett messze a fájától… Érdekes olvasmány Tomasz Lem Földközeli kalandok című műve, amely megrajzolja a világhírű apa portréját a korabeli Lengyelország történetébe ágyazva.

Lem 1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt 1976-ban visszavonták, miután megjegyzéseket tett az amerikai sci-fi ponyvairodalmi minőségére: „…bóvli, átgondolatlan, igénytelenül megírt művek, amelyek szerzőit jobban érdekli a pénzkeresés, mint az ötletek és új irodalmi formák.” Az SFWA később felajánlott neki egy hagyományos tagságot, ő azonban nem fogadta el.

A nagy lengyel író munkásságát számos alkalommal elismerték. 1970-ben a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért a külügyminiszter kitüntette. 1972-ben a Lengyel Tudományos Akadémia tagja lett. 1973-ban irodalmi kitüntetést kapott a kulturális minisztériumtól. 1977-ben Krakkó díszpolgárává választották. 1981-ben tiszteletbeli doktorrá avatta a Wrocławi Műszaki Egyetem, később az Opolei Egyetem, a Lwówi Egyetem és végül maga a Krakkói Jagelló Egyetem is. Viszont kereskedelmi sikere korlátozott volt, mivel a műveinek nagy része Lengyelország kommunista korszakában jelent meg a keleti tömb országaiban (főleg Lengyelország, Szovjetunió és NDK). A kommunista gazdaság miatt a jövedelme az eladott példányszám ellenére kevés volt. Egyedül Nyugat-Németországban párosult a kritikusok általi és az anyagi elismerés.

Lem leggyakoribb témái az emberek és a tőlük jelentősen eltérő idegen fajok közötti kapcsolat, az emberiség technológiai jövője, valamint az ember helye a jövő társadalmában. Az utóbbi téma természetes módon vezet az ideális és utópisztikus társadalmak képéhez és az emberi létezés problémájához egy olyan világban, ahol a fejlett technológia miatt nincsenek kihívások. Talán azért választotta a sci-fi nyelvét, mert könnyebb és veszélytelenebb volt a kommunista Lengyel Népköztársaságban a fantázia és a fikció világában kifejezni egyes eszméket, mint a realitás világában. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért az egyik legtöbbet idézett sci-fi szerzővé vált, akit a kritikusok H. G. Wellsszel és Olaf Stapledonnal tekintenek egyenértékűnek. Írásaira jellemző az intelligens humor, szójáték, szóvicc és az irodalmi lelemény.

Lem művei nemcsak az irodalomra gyakoroltak hatást, hanem a tudomány területére is. 1981-ben Douglas R. Hofstadter és Daniel C. Dennett filozófusok három részletet válogattak be Lem műveiből a The Mind’s I című, jegyzetekkel ellátott antológiájukba. Hofstadter szerint Lem „irodalmi és intuitív megközelítése (…) jobban meggyőzi az olvasót nézeteiről, mint bármely (…) tudományos cikk.” Műveit az egyetemi hallgatók szövegkönyvként is használják. 1982-ben Esa-Pekka Salonen finn zeneszerző és karmester Floof címmel szoprán hangra és zenekarra írt művet Lem szövegei alapján.

Lem életének 85. évében, 2006. március 27-én egy krakkói klinikán halt meg, szívbetegségben.

Ambrus Adél
Forrás: olvasoterem.com