134

190 éve született az orosz irodalom egyik óriása, Lev Tolsztoj

Nagy Mária írása

lev-tolsztoj

Napjainkban talán kevesebb figyelmet kap az orosz irodalom, színházainkban többségében inkább Csehov műveivel találkozhatunk. Pedig az egyik legnagyobb alakja Lev Nyikolajevics Tolsztoj, aki 190 évvel ezelőtt, 1828. szeptember 9-én született Jasznaja Poljanában, Tula közelében, egy régi nemesi család sarjaként.

Családjának egyik felmenője Nagy Péter cártól kapott grófi címet, apja harcolt a Napóleon elleni háborúban – ezek a familiáris emlékek hiteles információként szolgáltak a Háború és béke című regényének megírásakor. Anyai ágon régi orosz arisztokrata családokkal állt rokonságban, többek között Puskinnal is. Szüleit korán elvesztette, így hozzátartozók nevelték.

1844-ben keleti nyelveket tanult a kazányi egyetemen, majd elkezdte a jogi tanulmányokat, de nem fejezte be. Kiemelkedő tehetségű nyelvtanuló volt: ismerte az angol, francia, német, olasz, lengyel, holland, bolgár, cseh, szerb, görög, latin nyelvet. Még óhéberül is tanult, hogy a Bibliát eredetiben olvashassa.

Visszatért a családi fészekbe, aztán Moszkvában és Szentpéterváron múlatta az időt. Léha, könnyelmű életet élt, szerencsejáték tartozást is felhalmozott. Szalonoknak és báloknak lett gyakori vendége. 1851-ben katonának állt, és részt vett a krími háborúban, melynek során 1855-ben átélte Szevasztopol ostromát, ahol az oroszok elvesztették a várost a török, francia, angol csapatokkal szemben. A háborús élmények tükröződnek a Hadzsi Murat és a Szevasztopoli elbeszélések című műveiben.

1847-ben kezdte el írni Naplóját, ezt haláláig vezette, leplezetlenül és kíméletlenül tárta fel benne érzéseit. Ezekről olvashatunk önéletrajzi trilógiájában, mely Gyermekkor, Serdülőkor, Ifjúkor címmel jelent meg. 1857-ben féléves külföldi tanulmányutat tett, azokat a helyeket kereste fel, ahol Rousseau élt (Svájc, Németország, Franciaország). Utazásai azonban csalódással töltötték el. Hazatérése után falusi iskolát alapított a környékbeli parasztok gyermekei számára. Itt ő maga tanította a történelmet. 1860-61-ben újabb nyugat-európai utazásokat tett: írókat és pedagógusokat látogatott meg (Dickens, Turgenyev, Fröbel).

Tolsztoj elutasította az erőszakot, még akkor is, ha ezt iskolakötelezettségnek hívták. Az általa működtetett intézményben nem volt osztályzás, nem volt kötelező házi feladat és nem volt kötelező a bejárás sem. Néha alig lehetett hazazavarni a gyerekeket. 1862. szeptember 23-án feleségül vette az akkor 18 éves Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos lányát, aki 16 évvel volt fiatalabb Tolsztojnál. 13 gyermekük született, akik közül öten még gyerekkorukban meghaltak. Az első idilli esztendőket azonban heves vitákkal is tarkított keserű évek követték, mivel az arisztokrata társaságtól egyre inkább eltávolodó Tolsztoj látásmódját felesége nem osztotta.

Házassága nagyon ellentmondásos volt. Szofja Tolsztaja irányította a jasznaja poljanai birtokot, ő volt férje műveinek másolója, szerkesztője, majd kiadója, miközben 13 gyereket szült. Mire feleszmélt, egy élő legenda mellett élt, aki lemondott az anyagi javakról, és az időről időre a birtokra érkező csodálóinak prédikált a társadalom reformjáról a felesége által varrott muzsik-ingben. Mégis ez az időszak volt Tolsztoj legtermékenyebb korszaka. 1863-69 között írta meg a Háború és béke című regényét, majd 1873-77 között az Anna Kareninát. 1889-1899 között született meg a Feltámadás című, szintén nagy regénye, mely az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be, és amely kiközösítést eredményezett a számára.

Tolsztoj világnézete az 1880-as években nagy fordulatot vett. 1881-től intenzíven a vallási kérdések felé fordult: az érzékiség rabságából és a vagyoni gyarapodásból eredő bűntudata egyre inkább az aszketizmus felé terelte. Lemondott művei után járó bevételeiről, leszámolt az állammal és az egyházzal mint társadalmi tekintélyekkel, s elutasította a forradalom eszményét is.

1881-ben a Tolsztoj család Moszkvába költözött, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben lemondott minden szerzői jogdíjáról, és összes vagyonát jobbágyainak akarta átadni. Fiai és felesége azonban ellenkeztek, így inkább mégis családjára hagyta a birtokot.

Életének utolsó évtizedében főleg erkölcsi és közéleti problémák foglalták le energiáját. Feleségével folytatott veszekedéseik azonban egyre kilátástalanabbá váltak, így jutott arra az elhatározásra, hogy szakít addigi életvitelével, és elutazik a Dél-Oroszországban élő tolsztojánusokhoz. 1910. október 27-28. éjjelén Lev Tolsztoj összecsomagolt, majd orvosa és legkisebb lánya társaságában titokban menekülve hagyta el otthonát. Pár napig egy remetelakban húzódott meg Optyinában, majd vonatra szállt. Útközben az asztapovói vasútállomáson le kellett szállnia, mivel rosszul lett. Az állomásfőnök lakásán hunyt el tüdőgyulladásban november 20-án. Az állomáson felesége is megjelent, mindenütt tolsztojánusok, újságírók és bámészkodók nyüzsögtek. Még a Pathé-filmhíradó is küldött operatőrt, hogy filmezzék le a 19. század egyik legnagyobb géniuszának halálát.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, ng.hu, Hajnády Zoltán: Lev Tolsztoj világa. Budapest : Európa K., 1987.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2018.09.09