198

Mark Haddon: Valami baj van

Szilvási Krisztián könyvkritikája

mark-haddon-valami-baj-van-kritika

Mark Haddon 2003-ben A kutya különös esete az éjszakában című regényével robbant be a felnőttirodalomba. A brit regényíró és költő korábban gyerekeknek szóló írásairól és a BBC tévécsatornának írt gyerekműsorairól volt ismert. A 2006-ban írt Valami baj van második nagykönyv próbálkozása, bár azt hiszem, a próbálkozás kifejezés immár sértő a tehetségére nézve. Hiszen 2003-ban és 2004-ben két rangos brit elismerést is elnyert első regényével.

A Valami baj van kitűnően olvasmányos regény. Úgy stílusában, mint mondanivalójában. Haddon egy mai, többgenerációs családot kap széjjel, bont személyekre, és azt vizsgálja, az egyéni problémák hogyan képesek befolyásolni a családtagok egymáshoz való viszonyait. A mai társadalom annyira differenciált, hogy egy családon belül is százféle motiváció, attitűd érvényesül, tényleges karakterisztikát adva a különböző személyiségeknek. Ezért nehéz sokszor megtalálni azt az ideális összhangot, amely nélkül nincsen egészséges kapcsolatrendszer.

A regény úgy kezdődik, hogy valami baj van. Mármint először George-dzsal, a nemrég nyugdíjba vonult családfővel, de aztán sorra ütköznek ki a többi családtag problémái is. A feleség hűtlen, szerelmes George egykori kollégájába. A felnőtt fiúgyermek homoszexuális kapcsolatában az elkötelezettség és a szabadság összeegyeztethetetlen középútjára vágyik. A felnőtt lánygyermek, egy válással a háta mögött újabb házasságra készül. Az unoka őrlődik a vér szerinti apa és a leendő mostohaapa között. És akinek mindezeket a széthulló családtagokat illene összefognia, George, hát ő meghalni készül. Depressziója, hipochondriája, idegösszeomlása persze fizikailag nem megalapozott, inkább a nyugdíjas létbe csöppenéssel magyarázható, mindenesetre nagyon erőteljesen jelentkezik nála. Vajon van-e visszaút, összeáll-e még újra szeretetben a család?

Mark Haddon szemléletesen, átélhetően ír. Minden egyes karakterével azonosulni tudunk, esendőségük ellenére is szurkolunk nekik. Néha-néha a csúcspontokon ugyan átlépünk a teljes abszurdum földjére, de, valljuk be, az ilyesmi a való életben is benne van a pakliban. És időnként remekül ki is húzzuk belőle. A Valami baj van egyszerre családregény, szociográfiai áskálódás, a mai életfelfogás kendőzetlen tükre. Pozitív benne a gyógyulni vágyás, a NEM helyett az IGEN felé terelés, a „csakis rajtunk áll minden” reménye. Ezért jó olvasni, és ezért jó elgondolkodni rajta. George családja akár mi is lehetnénk. Vagy talán vagyunk is.

Szilvási Krisztián

2018.09.07