167

Mészöly Dezső 100

Nagy Mária írása

meszoly-dezso-100

Mészöly Dezső, a huszadik század szellemi gavallérja, a mesébe illő tudós ember 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Nagyapja, Mészöly Pál a koszorús költőtől Arany Jánostól – akinek tanítványa volt Nagykőrösön – méltatást kapott egyik versére, édesapja, Mészöly Gedeon pedig híres nyelvészprofesszor volt, aki finnugor–magyar összehasonlító nyelvészetet tanított, és műfordítóként, íróként is tevékenykedett.

Felmenői között találjuk az elismert tájképfestőt, Mészöly Gézát is, édesapja unokatestvérét. Édesanyja Magay Berta volt. Mészöly Dezső gyermekkorát a Kiskunságban, anyai nagyszüleinél töltötte, itt született meg első verse is, az a négysoros, melyben a falusi élet után áhítozik, ekkor mindössze hét éves.

Évekig magántanuló volt, majd a szegedi piaristákhoz került, később pedig a Sárospataki Református Kollégium diákja lett. A gimnázium több dolog miatt is fontos volt életében, különösen sokat jelentett neki a gimnáziumi önképzőkör. Mivel családjában több pap is volt, kézenfekvő lett volna számára a lelkészi hivatás. 1936-ban be is iratkozott a budapesti Református Teológiai Akadémiára, de aztán abbahagyta. Helyette Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. Majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol három évet töltött, és ezzel egy időben Kolozsvárott bölcsészeti tanulmányokat folytatott. A kolozsvári egyetemen elnézték neki, hogy nem jár órákra, becsületesen vizsgázott minden szemeszterben, és néhány évvel később itt is doktorált. Bölcsészdoktori disszertációját Zolnay Bélánál írta, akire mesterként tekint, témája pedig François Villon volt. Ő fordította le szinte a teljes Villon-életművet. Fordítói munkája mellett fiatal korától rendszeresen szerzett verseket, első önálló kötete 1975-ben jelent meg Önarckép retus nélkül címmel.

Mészöly Dezső kacérkodott a színészet gondolatával, majd felvételizett a Nemzeti Színházba, itt segédszínészi állást ajánlottak neki, rövid időn belül pedig megkapta élete első nagy honoráriummal járó feladatát, felkérték az Antonius és Kleopátra című dráma lefordítására. 1958-ig dramaturgként dolgozott a Madách Színházban, dramaturgiát tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Magyar Televíziónál lett dramaturg és fordító (1963–1978). Olyan filmforgatókönyvek köthetők a nevéhez, mint a Liliomfi, a Bánk bán vagy a Czillei és a Hunyadiak. Mészöly Dezső fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare-darabot, de magyarra ültette Moliére, Agatha Christie, Heinrich Heine műveit, sőt egy névtelen flamand szerző mirákulumát (középkori vallásos színjátékát) is.

Az általa kitalált és meghonosított verskitalálósdit, a Lyukasórát 1991-ben sugározta először a Duna Televízió, és egy csapásra országos népszerűséget szerzett, mert valóban visszaadta a kötetlen beszélgetések varázsát, és visszacsempészte a lírát az emberek hétköznapjaiba. Néhány költőtársával, Gyurkovics Tiborral, Lator Lászlóval, Lukácsy Sándorral indult a műsor, amelynek Mészöly Dezső volt a szerkesztője és a műsorvezetője is. A résztvevők minden találkozóra egy-egy idézettel érkeztek és a feladat a szerző vagy a fordító megfejtése. volt A költemények és a költők megidézése során anekdoták, irodalomtörténeti kincsek bukkantak elő. Az irodalmi kávéházak hangulatát idéző rejtvényfejtő műsor szinte mozgalommá vált, klubok alakultak (még Dublinban is), amelyek a televízión kívül teremtették meg a versek világát. Az évek során halálesetek és egyéb okok miatt többször változtak a résztvevők, de a műsor színvonala megmaradt. 1996-ban a győri Klastrom Szálló udvarán volt a Lyukasóra című műsor egyik adása, így mi győriek is találkozhattunk a verskedvelő írókkal, költőkkel. Mészöly Dezső halála után Lackfi János költő vette át a Lyukasóra műsor vezetését.

1948-ban nősült, felesége Bereczki Erzsébet volt.

1987-től a Magyar Shakespeare Bizottság alelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt haláláig. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-ban neki ítélték az Alternatív Kossuth-díjat, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

2011. október 11-én hunyt el Budapesten.

Nagy Mária

Forrás: Wikipédia, Magyar Művészeti Akadémia

2018.08.27