Szovák Kornél: Szent István

Az Árpád-ház első királya, Szent István, államalapítónk 997 és 1038 között uralkodott hazánkban. 1000 végén vagy 1001 elején koronázták meg. Maga az Árpád-ház háromszázegy évig állt az ország élén, ami még európai viszonylatban is a leghosszabbak közé sorolható.

A szerző taglalja I. István családfáját, apja, Géza fejedelem szervező tevékenységét, kapcsolatfelvételét a Német-Római Császársággal, családi kapcsolatainak kiépítését, melynek révén befolyását Erdélyre is kiterjesztette (házasság). Szovák Kornél kitér István király születésére, annak vélhető helyére, pogány nevére (Vajk), apja halála után az uralomért való sorsfordító küzdelmére (Koppány), mely a nyugati és a pusztai öröklési rend közötti vetélkedés (seniorátus avagy primogenitúra) volt, s melynek kimenetele meghatározta országunk jövőjét. A harc István és a keresztény-nyugati kultúrához való csatlakozás javára dőlt el. A kötet bemutatja a koronázás körülményeit, II. Szilveszter, illetve III. Ottó szerepét.

Külön rész foglalkozik a Monarchia Chrisztiána kiépítésével, a világi, továbbá egyházi közigazgatás kiépítésével, a társadalom működőképességét biztosító törvényekkel, az egyházi és világi joghatósággal. Jézus 12 apostolára emlékezvén 12 püspökséget tervezett, melyből 10 biztosan megvalósult. A veszprémi és a győri voltak az elsők. Számos nevezetes főpap fordult meg Magyarországon, valamint töltött be országos tisztséget (pl. Aserik (Asztrik), Gellért, Bonipert). A vár-és megyeszervezet volt az ország állam és- hadigazgatási szervezési gerince, a várbirtokok a vár, az udvarbirtokok a vándorló gyakorlatot folytató királyi udvar ellátását szolgálták. A népesség részben a szabadság különböző fokán állókból, illetve szolganépekből állt.

Uralma megszilárdításáért számos harcot kellett vívnia Gyula, illetve Ajtony ellen, de II. Konrád német-római császár támadását is vissza kellett vernie. Sőt egy ellene irányuló merényletet is el kellett hárítania.

A király kiemelt figyelmet szentelt fia, Imre herceg felkészítésére leendő királyi feladatait illetően (István király intelmei), de terveit derékbe törte fia halálos vadászbalesete. Vazul alkalmatlannak ígérkezett műve folytatására, ezért uralkodásra alkalmatlanná tette (idoneitás kérdése), fiai (Béla, András, Levente) külföldre menekültek. András és Béla később trónra kerültek, de Levente nem vette fel a kereszténységet.

Államalapító uralkodókat I.(Szent) László) uralma idején avatták szentté, életét és tevékenységét – nem véletlenül - bőségesen tárgyalja a legendairodalom (Kis és Nagy legenda, valamint Hartvik-féle legenda)

Font Márta: Könyves Kálmán

A szerző, Font Márta kitér Könyves Kálmán trónra kerülésének körülményeire: eredetileg I. László a nagybácsi Álmost szánta utódjának, ezért Kálmán papi pályára lépett, később pápai engedéllyel lépett ki a klerikusok rendjéből, hogy elfoglalhassa a királyi trónt. III.Honorius pápa örömmel fogadta koronázását, s reményét fejezte ki, hogy Szent István útján kormányozza majd az országot. Nagy műveltsége miatt kapta a Könyves jelzőt, de gyakorlati politikai érzéknek sem volt híján, ezt mutatja törvénykezése. Uralma idején alakultak ki a káptalani testületek, melyek végül a cölibátus meggyökerezéséhez vezettek.

A keresztes hadak felvonulási útvonalába esett az ország. Bouillon Gottfried herceg hadai békésen vonultak át, lehetőséget kapva élelmiszer beszerzésre is (igaz királyunk garanciaként az átvonulás idejére túszokat tartott vissza), a pusztító csapatok ellen viszont keményen fellépett katonailag.

Uralma idején került sor a magyar horvát perszonálunióra, a dalmát városokra átmenetileg kiterjesztette hatáskörét (a bizánci, velencei hasonló aspirációk tükrében).

Házastársat normann, illetve orosz fejedelmi családból választott, de az orosz hercegnőt elűzte házasságtörése miatt. Tőle született Borisz, aki majd II. (Vak) Béla idején lép fel trónkövetelőként. Álmos hat alkalommal szervezkedett ellene, öt alkalommal a király megbocsátott, hatodikra azonban megvakíttatta őt és fiát, a későbbi Vak Bélát.

Kálmán király sikertelen harcot vívott az orosz fejedelmekkel, bekapcsolódva azok trónviszályába, de a kun csapatokkal megerősített vetélytárs vereséget mért rá.

Enyhítette László törvényeit, felmérve a társadalmi helyzet változását, a boszorkányok egy részének (strigák) létét tagadta (Boszorkányok pedig nincsenek), elismerve a bűbájosok, varázslók valóságát, s az egyházi igazságszolgáltatás hatókörébe utalta őket.

Könyves Kálmán testi alakját az Álmos-ági történetírás felettébb rútnak írja le, de bármennyire elfogultak is voltak ebben a kérdésben, a lovagkirállyal semmiképpen sem vetekedhetett.

Fia, II. István utóda nem lévén a megvakított Béla herceget tette örökösévé

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Zsoldos Attila: IV. Béla és Bertényi Iván: Nagy Lajos