190

1968 Magyarországon: Miért hagytuk, hogy így legyen?

Csiszár Antal könyvismertetője

1968-magyarorszagon-miert-hagytuk-hogy igy legyen

Murai András és Tóth Eszter Zsófia könyve történelmi utazásra csábít: a közelmúlt historiográfiai események fókuszába vezet. 1968 az ifjúsági lázadás címen vonult be az adott korba, kulcsesemények sorozata rázta meg a "szabad„ (a vasfüggöny nyugati oldalán lévő) jóléti társadalmakat, de a rengés hullámai áthatoltak a kelet-európai régióba is. Egyaránt fémjelzett életmódbeli forradalmat, és hordozta a nagyobb politikai szabadság szellemét. Nyugaton és keleten mégis mást jelentett a fiatal generáció lázadása.

Az Egyesült Államokban a vietnámi háború elleni tiltakozás volt a meghatározó, Franciaországban az anakronizmusba hajló elavult oktatási rendszer és a konzervatív professzorok uralma ellen tört fel elemi erővel a felháborodás, Németországban a felmenő generáció nácizmusban betöltött szerepével való szembenézés kényszere, Magyarországon pedig a prágai tavasz jelentette a gyújtóanyagot.

Ami az életmód revolúcióját illeti, általánosan elvetették a "kőbe vésett” szabályokat, a tekintélyelvűséget, tiltakoztak a jóléti konzumtársadalomban való "dagonyázás" ellen, elutasították a konformizmust, a hazug polgári erkölcsöt, s a tiszta, önzetlen, szabad szerelem mellett törtek lándzsát. Nyugaton olyan csoportok is alakultak, melyek a társadalmi alapok lerombolását is célul tűzték ki, így a fogyasztói társadalom "templomai”, a nagy áruházak ellen intéztek fizikai támadást.

A kor eklatáns figurái Daniel Kohn Bendit, Rudi Dutschke vagy a Baader-Meinhof terrorcsoport tagjai (később Vörös Hadsereg Frakció – a szerk.) terrorcsoport voltak. Divatba jöttek a maoizmus, a trockizmus és más újbalos irányzatok. Jean-Paul Sartre-ra és Herbert Marcuse-ra függesztették a kor fiataljai tekintetüket mint irányadókra. Alapműnek számított Marcuse Az egydimenziós ember című műve. A filozófus a Ku-Klux-Klan halálos fenyegetése elől menekült el az Amerikai Egyesült Államokból. Ernesto Che Guevara és Mao Ce-tung voltak a rajongott ikonok. Érdekes, hogy a politikai szabadság követelői éppen a legnagyobb diktátorok közül választottak példaképet.

A francia diáksághoz csatakoztak a munkások is, tömeges rendbontásra, barikádok emelésére került sor. A történtekről a Francia Kommunista Párt véleménye negatív volt: helytelen módot választott a diákság.

Magyarországon a politika kiemelte a nyugati mozgalmak jogosságát, amennyiben a célkitűzéseket vette alapul, de a forradalmi megmozdulásoktól irtózott, gondolva ötvenhatra és a diákságra - célszerű volt "óvatos duhajnak" lenni. Che Guevara mártiromsága és elvei helyeslésre találtak, de a gerillamódszerek idegenek voltak egy olyan rendszertől, mely konszolidációra törekedett. A sajtónyilvánosságot követve változott az argentin-kubai forradalmár megítélése: 1960-ban magyarországi látogatásra érkezett a Kubai Nemzeti Bank elnöki tisztségét betöltő Che, aki közvetlen viselkedésével megkedveltette magát; ugyanakkor az 1967-ben történt bolíviai kivégzéséről szinte csak rejtetten adtak hírt.

A nyugati ifjúsági megmozdulásokat számtalan negatív hazai újságkritika kísérte: zavaros gondolatú, torzonborz ifjakról adtak hírt, akik az "apucitól kapott anyagi javakkal ellátottan mintegy szalonforradalmárkodtak”.

A korban robbant ki a szexuális forradalom is. A fogamzásgátlók (Infecundin, majd Bisecurin, Ovidon, Rigevidon) elterjedése szabaddá tette a nemi életet. Innen datálódik az ismert jelszó: szeretkezz, ne háborúzz! A hagyományos családforma felbomlását vizionálták, terjedtek a csoportos együttélési formák (kommuna), életre keltek a hippimozgalmak, az angolszász zenei világ képviselte a fiatalok zenéjének mainstream vonulatát, és egyre másra készültek a kor ifjúságának életérzését közvetítő filmek (Eper és vér, Szelíd motorosok stb.).

Magyarországon ez az év fontos iránytű volt a nyugat-európai fogyasztói társadalom gyengébb utánzásában. Az új gazdasági mechanizmus relatív jólétet, telt áruházi polcokat, a fogyasztási javak nagyobb választékát hozta. Elindult hódító útjára a később mérsékelt sikerrel járó csokis mesesajt, és a mai napig emblematikus árunak számító Túró Rudi. A boltokban megjelent a kóla, melyet a rendszer burzsoá italként aposztrofált.

Míg a a hatvanas évek kezdetén a hosszú hajú, farmernadrágos ifjak hatósági vegzálásnak voltak kitéve, az évtized végén mindez már tolerálható volt. Kádár János kijelentése ("A párt nem divattervező meg fodrászszalon”) jelentette az új idők kezdetét.

A korszak filmtermése közül ki kell emelni az Agitátorokat, mely bemutatásra nem kerülhetett akkor. A filmíró módszere az volt, hogy régebbi korszakról írt, de a jelenhez szólt, így kapcsolódott össze 1919, 1956 és 1968. A másik korabeli kultfilm az Ezek a fiatalok volt. A naiv, banális történet szóra sem érdemes, a sztori csak lehetőséget adott az első magyar beatzene-film megszületésének. Az Illés együttes eredeti dalai (mellette egy-egy számmal a Metró és az Omega is képviseltette magát) tehetségükkel és jókedvű frissességükkel nem a magyar filmtörténetet, hanem a magyar rock- (beat)-zene történetet alapozták meg. A számok komoly társadalmi problémákra mutatnak rá (Láss, ne csak nézz), bírálják az érdekházasságot, az álló vízben tapicskolást, a pénzhajhászást, a mohóságot (Gyémánt és arany) rávilágítanak, hogy a nemzedéki szembenállás örök (Mostanában), de az elveszett illúziók is megjelennek (Fáradt vagyok, Szőke Anni balladája). Ebben az időszakban született Jancsó Miklós Fényes szelek, és Csillagosok, katonák című a korszakot meghatározó filmje is, valamint az építőtábori élet ellentmondásait boncolgató A sípoló macskakő is.

Az Illés, a Metró, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta friss, fiatalos lendülettel képviselte az új ifjúsági kultúrát. A beat a szub- és populáris kultúrán keresztül sikerrel ostromolta a magas kultúra fellegvárait, s a vársáncok belső oldalára került.

Politikai perektől és ítéletektől sem mentes ez a kor: Haraszti Miklós Darabbér - Egy munkás a munkásállamban című műve borzolta fel a hatalom kedélyeit, tekintve, hogy a "vezető osztály" életviszonyairól mutatott lesújtó képet. Számos ifjút maoista összeesküvés címén börtönöztek be, illetve távolítottak el az egyetemekről, mely - jó esetben csak átmenetileg - megtörte karrierjüket.

Önégetésre is volt példa. Egy cseh fiatalember a prágai tavasz eltaposása ellen tiltakozva a Vencel téren felgyújtotta magát - Budapesten Bauer Sándor személyében követőre talált. 1968 lecsengett nagyobb politikai megrázkódtatás nélkül, utcai harcok egyáltalán nem voltak. A korban még a huliganizmus, a galerik megléte volt a politikai közbeszéd és a társadalmi valóság része. A beat és az ifjúság domesztikálásának szándéka hozta létre a pol-beat műfajt, mely kérészéletűnek bizonyult.

A hatvannyolcas gazdasági reformok - részben szovjet, valamint a magyar kommunista ortodoxok nyomására - visszaszorultak, mintegy tizenöt év pangásnak adva át helyüket, mely a szocialista világ végső stációját jelentette.

A könyvet ajánlom mindazoknak, akik a korszakról behatóbb ismereteket akarnak szerezni, szüleik visszaemlékezéseit összevethetik a történész objektivításra való törekvésével.

Csiszár Antal

2018.08.21