148

Egy igazi BuSho arc

Rimóczi László-interjú

rimoczi-laszlo

A Budapest Short Filmfesztivál, azaz a BuSho, méltán lett népszerű történetének közel másfél évtizede tartó fennállása alatt. A fiatal filmesek kezdeményezésére létrejött fesztivál eredetileg a rövidfilmes kategória népszerűsítését akarta felvállalni,  aztán hamarosan kiderült,hogy itt valójában sokkal többről van szó. A BuSho néhány éven belül igazi nemzetközi áttörést ért el, amely hatékonyan biztosítja az alkotók bemutatkozását. A rövidfilmek előzsűrizésének egyik oszlopos tagjával, az újság- és forgatókönyvíró Rimóczi Lászlóval a Filmkultúra.hu beszélgetett.

Hogyan kerültél a csapatba?

Ha jól emlékszem, az ötödik fesztiválon, 2010 környékén szálltam be véletlenül, egy félreértés miatt, amikor is azt hittem, hogy forgatókönyveket lehet beküldeni a BuSho-ra non-stop, amit majd valaki ott megfilmesít. Akkor írtak vissza, hogy ide kész filmek kellenek és lehetőleg a nevezési határidő előtt. Viszont annyira bejött nekik, amit írtam, hogy meghívtak pár workshopra. Azóta minden fesztiválon részt veszek.

Változott-e közben a zsűri, kik a döntnökök rajtad kívül?

Sokan jöttek, sokan mentek, cserélődtek emberek, de a kemény mag az mindvégig kitartott. Az előzsűri összetétele időnként változik, talán én vagyok az egyedüli törzstag. A tavalyi idényben Vajda Boróka, Orosz Annaida, Ördög Zsófia és Végh Vozó Zoltán vállalta, hogy velem együtt nekiesik egy rakás filmnek.

Úgy tudom, évről-évre egyre több nevezés érkezik a világ minden tájáról, mondhatjuk, világcsúcsokat döntögettetek a jelentkezők létszáma terén...

Valamikor a 7. BuSho fesztiválon értük el azt a nevezési rekordot, amikor megközelítettük a kétezer beérkezett rövidfilmet (mely közel 600 óra vetítési időt takart), ezt követően tudatosan visszavettünk a nevezési felhívásunk intenzitásából, hiszen rájöttünk, hogy itt már a mennyiség megy a minőség rovására! Azóta valahogy rendre kicsivel az ezer felett zárunk és ebből ugyanolyan minőségi versenyprogramot tudunk összeállítani, mint a duplájából, hiszen így is csak a beérkezettek kevesebb, mint 7%-a kerülhet be.

A tavalyi, 2017-es BuSho fesztivál milyen elbírálási feltételek szerint zajlott?

A nevezések megtekintését követően végül 64 rövidfilm versenyezhetett, a 3 fő- valamint 8 kategória díjáért. A szokás szerint 15 órányi versenyprogramba 16 animációs és 5 kísérleti mellett 43 fikciós alkotás került, ismét minden blokkban egy hazai munkával együtt. Természetesen a német, spanyol, francia filmek szokás szerint szép számmal voltak a versenyben, de valamennyi visegrádi ország is delegált versenyfilmet és nem maradnak el a ritkán látható ausztrál, uruguayi, iráni vagy épp izlandi rövidek sem. Sajnos idén sem fért be mindenki, többen nevezték újra a korábban már beküldött filmjüket is, több alkotást pedig teljes egészében megtaláltunk valamelyik videomegosztón, ami minden komoly fesztivál esetében kizárást von maga után.

Hány rosta van, mi alapján kerül egy film a közönség elé?

Ami a rostákat illeti, csak az előzsűri van, ha egy filmet ők tovább küldenek, az már a vetítésre megy egyenesen, onnantól pedig már a nemzetközi zsűri jön. A fesztiváligazgató Gábeli Tamás próbálja úgy összeállítani az előzsűrit, hogy olyan emberekből álljon, akik egyéni szempontok alapján képesek ítélni, és nem lehet elkápráztatni őket a filmes bűvészdobozból előrángatott, bevált zsánerklisékkel.  Hogy mi alapján kerül be egy film, az mindig szubjektív. Én például egy szépen felvett film fölött simán átsiklok, ha unalmas, és inkább olyan alkotásokra vadászok, amelyek újdonságot hordoznak. A kiváló operatőri munka, vagy a dögös színész önmagában kevés, ha nincs mellette egy jó forgatókönyv, egy ütős sztori. Hiába iparművészeti remek, ha az előzsűri elalszik rajta, a néző is ezt fogja tenni a moziban – és ez nekünk nem érdekünk.

A könyvelésben is részt veszel, mit takar ez, mennyi munkád van benne?

Csak az adminisztrációban (katalógus összerakás, hiányzó adatok bekérése) és az előzsűriben. A kívülálló nem is sejti, hogy az a pár nap, amíg a fesztivál tart, mekkora előmunkálatot igényel, mind a külső, mind a belső szervezés, de szívvel és lélekkel csináljuk, máshogyan nem is működne, ettől lehet a BuSho közösségkovácsoló és szakmai találkozóhely.

Az elmúlt évek folyamán változott-e az ízlésed, hozzáállásod a beküldött alkotásokkal kapcsolatban?

Úgy érzem, mintha minden évben új enzimek termelődnének bennem, fejlesztve a nézőkémet. A filmek minden évben alakítanak valamennyire a hozzáállásomon - a jók ugyanúgy, mint a rosszak - ha az ízlésem nem is változik jelentősen, a formálódást nehéz kikerülni, de legalább így magam is le tudom mérni a fejlődésemet, illetve azt, hogy mennyire vagyok alkalmas arra, amit csinálok. Hogy a látószögem mennyire változik, változik-e, azt nem tudom, persze, egy ekkora dózis képes faragni minden zsűritagon, a pszichológiailag figyelmesen felépített munkák mindenképpen.

Mit tartasz ütős, téged megérintő pályaműveknek, milyen filmek vannak rád leginkább hatással?

Az eredeti és önazonos filmek, a társadalomkritikus és küldetéstudatos filmek, amik mégsem akarnak lenyűgözni, és nem az a lényeg, mennyiből forgatták őket, mert egyszerűen elkapnak és mélyre rántanak, vagy épp felemelnek, azokkal az egyedi eszközökkel, amiket a kiváló rendező választ.

És hogy állsz a hosszú filmekkel, mondjuk a sorozatokkal? Úgy tudom nagy rajongója vagy néhánynak…

A hosszú filmeknek is nagy barátja vagyok. És akárki akármit mond, A víz érintése megérdemli azt az Oscar-t. A népszerű sorozatokat is fogyasztom, Trónok harca, Walking Dead és társai, ezek igazából nem is tetszenek annyira, de valahogy mégis muszáj megnézni őket, mert... muszáj és kész. Viszont nagy örömmel fedeztem fel, hogy elkezdtek sorozatot gyártani Philip K. Dick novelláiból. Szeretem  a jól megalkotott regényadaptációkat, A szolgálólány meséje vagy a Westworld is ilyen. A Marvel univerzumban is vannak néha jól sikerült szériák, ha nem vetik vontatottság alá, amikor indokolatlanul elhúzzák, csakhogy elérjék az epizódonkénti egy órás időtartamot, amitől komolyabbnak, súlyosabbnak gondolják.  Kiemelném még két személyes kedvencemet, a Black Mirror-t és az Inside No. 9 című fekete komédiát: ami közös bennük, hogy minden epizód egy külön történetet mutat be, az angolokra jellemző sokrétű, néhol bizarr látás- és ábrázolásmóddal. Mindenkinek ajánlom.

Mi a véleményed  a filmsznobizmusról?

Szeretnék egyszer igazi filmsznob lenni, akit csak az unalmas és vontatott alkotások lelkesítenek, kinek egyhangúságra gerjedő tekintete akkor csillan fel, ha a vásznon nem csillan fel semmi. Az előzsűri során rájöttem, mik azok az ismétlődések, amiket szeretek nem szeretni rövidfilmekben: a spanyol szófosást, az olaszos zabálást, az oroszos sírva vigadást, az angolos lazaságot, az acélos román tekinteteket, a drámai német túlértelmezést, a francia sebességet, meg az izlandi nagytotálokat.

Magad is írsz forgatókönyveket, az egyik szép sikert ért el.

Úgy 10 éve nyertem egy nemzetközi forgatókönyvíró pályázatot, első helyezett lettem a hazai fordulóban. Kivittek minket egy Párizs melletti településre, ahol workshopokat tartottak az egybegyűlteknek. Nyertünk továbbá 1000 eurót is, de csak ott derült ki, hogy ez a pénz nem pénz, hanem laborköltség, és ott kéne felhasználni – azaz, egy nem létező, még el nem készült filmre. Koppantunk, de legalább láttunk egy szelet Franciaországot.

Miről szólt a történet?

Maga a sztori egy párról szólt, akik észreveszik, hogy a mosógépükből egy dimenziókapu lett, melyen keresztül dimenzióturisták járnak át hozzájuk éjszakánként... Fotóznak, fogdossák a dolgaikat és alkalmatlankodnak... –  és ugye ezt az állapotot valahogy meg kell szüntetnie a lakástulajdonosnak, mert nem maradhat így. Felállít egy megfigyelőhelyet, ahol megbújik, kilesi ezeket a betolakodókat, majd lecsap a hívatlan vendégekre. Amikor ő is megkísérli, hogy a dimenziókapuként is funkcionáló mosógépébe belemásszon, idő- és tércsapdába kerül. Ami azt illeti, nem vagyok elkényeztetett helyzetben, mert amiket írok, egyediek, látszólag nehezen kapcsolhatóak bármi könnyen emészthető, fogyasztóbarát dologhoz. Mivel nem tolakszanak a producerek, hogy megfilmesítsék egy-egy kreálmányomat, a saját blogomon publikálok. Ezek hosszabb regények, novellák, néha groteszkek, néha abszurdak, de mindegyik filozofikus,  nem túl elvont, tempós és áttekinthető, ugyanakkor közérthető és a mai embernek szól, képtelen kalandokba csomagolva.

Az idei évvel kapcsolatos tervek, miként alakulnak a BuSho frontján?

Az idei év is lassan összeáll, szeptember elején derül majd ki minden, élesben. Továbbra is a látogatók és a nevezők megelégedésére törekszünk. Most beállt egy vonal, rajta vagyunk egy sínen, minden évben rengeteg filmet küldenek az alkotók a világ minden tájáról, nekünk alig kell tennünk valamit, magától megy, s ha ez így marad, már boldogok vagyunk. A jelenlegi szakmai és közönségkapcsolataink megtartása mellett a jövőben is a színvonalas fesztivál légkör megteremtése a cél.

Szalay Ábris
Forrás: filmkultura.hu

2018.07.17