Tizenhat évesen családjának barátaival Németországban nyaralt, ahol részt vettek egy náci gyűlésen, amelyen Hitlert is megpillantotta. Visszaemlékezésében megírja, hogy a vendéglátó család az ágya fölé is kiakasztott egy Führer-portrét. „Évekig Hitler pártján álltam, lenyűgöztek a sikerei és elszomorítottak a veszteségei.”

1937-ben a Stockholmi Egyetemen kezdett művészetet és irodalmat tanulni. Szabadidejének nagy részét a diákszínpadon töltötte, és igazi mozi-fanatikussá vált. Majd egy szerelmi kaland miatt megromlott viszonya édesapjával, és tizenkilenc évesen elhagyta a szülői házat. Bár nem diplomázott le, több színdarabot, illetve egy operát is írt, majd színházigazgató-asszisztenssé vált.

1942-ben lehetőséget kapott, hogy saját művét, a Caspar halálát színpadra vigye. A Svéd Filmipar tagjai közül többen is megtekintették a darabot, majd forgatókönyvírói állást ajánlottak neki. 1944-ben kinevezték a helsingborgi városi színház rendezőjének. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban.

Karrierje során több mint ötven mozifilmet készített, a tizediknél talált rá saját hangjára. Első filmrendezése az 1946-os Krízis című, színdarabon alapuló dráma volt. Innentől kezdve folyamatosan rendezett. Az 1955-ös Egy nyári éj mosolya című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A következő három alkotása meghatározó lett Európa filmművészetére: A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960) az egész európai filmművészet lényegét sűrítette magába. Az 1960-as évek elejétől kezdve élete nagy részét a Gotland partjaitól nem messze fekvő Farö szigetén töltötte, ahol több filmjét is forgatta.

Ingmar Bergman egyik legnehezebb éve 1976 volt. Két titkosrendőr Strindberg Haláltáncának próbái közben letartóztatta a Királyi Drámai Színházban. Adócsalással vádolták, arra hivatkozva, hogy hét évvel azelőtt a Cinematograf nevű svéd vállalata által szerzett bevételeit utólag közölte. 1976. március 23-án végül ejtették a vádat, mondván, az állítólagos bűnténynek nincs jogi alapja. Idegösszeomlást kapott, elhagyta az országot, önkéntes száműzetésbe vonult Münchenbe. Megfogadta, hogy nem készít több filmet hazájában, hiába kérte személyesen Olof Palme miniszterelnök is a visszatérésre, kizárólag német, amerikai és brit produceri irodákkal működött együtt. Ebben az időben született egyetlen angol nyelvű filmje, az Őszi szonáta.

Nemcsak svéd témák, hanem saját önéletrajzi elemei is megjelennek a filmjeiben (Kígyótojás, 1977 – története 1923-ban, Berlinben játszódik). 1978-ra hazája iránt érzett keserűsége múlni látszott, bár továbbra is Münchenben alkotott. Júliusban visszatért Svédországba, hatvanadik születésnapját már Farö szigetén ünnepelte. Hazatérésének tiszteletére a Svéd Filmintézet megalapította az Ingmar Bergman díjat, mellyel minden évben a filmművészet kiválóságait jutalmazzák. 1982-ben elkészítette a Fanny és Alexander című filmjét, de rossz kritikákat kapott. A negatív véleményeket nem tudta elviselni, elhatározta, hogy visszavonul a filmezéstől, és kizárólag a színháznak szenteli idejét. Forgatókönyveket még írt, és tévéfilmeket is dirigált, a mozinak azonban valóban végleg búcsút intett. 2003 decemberében vonult vissza a filmkészítéstől. Döntésének okaként betegségét és az öregedést nevezte meg.

Kilencszer jelölték Oscarra, de a legjobb rendező vagy a legjobb film díját sosem nyerte el. 1971-ben egy Irving G. Thalberg-emlékdíjjal vigasztalódhatott, három filmje pedig, a Szűzforrás, a Tükör által homályosan, illetve a Fanny és Alexander a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját nyerte el. Több nagy színész, köztük Liv Ullmann és Max von Sydow pályáját indította el. Színházi és operarendezőként is elismerték: a stockholmi Nemzeti Színházban eseményszámba mentek a rendezései.

Ötször házasodott, kilenc gyermeke van, többen házasságon kívüliek. Daniel és Eva Bergman maguk is rendezők, Anna és Mats Bergman színészek. Liv Ullmann színésznővel volt a legmeghatározóbb magánéleti és munkakapcsolata, több filmje épült a színésznő személyiségére, mint a Persona, a Szenvedély és az Őszi szonáta. Nem házasodtak össze, egy közös gyerekük van, Linn Ullmann írónő.

2006-ban csípőműtéten esett át, és csak nagyon lassan épült fel. Végül nyolcvankilenc évesen, 2007. július 30-án békésen, álmában hunyt el faröi otthonában. Augusztus 18-án a legnagyobb titokban temették el a faröi templom kertjében, jelöletlen sírba, nevét csupán felesége síremléke őrzi.

Egy nyári éj mosolya című filmjével, valamint a róla szóló Bergman – A Year in a Life című dokumentumfilmmel emlékezik rá 2018. július 14-én, születésének századik évfordulóján az Uránia Nemzeti Filmszínház. Az ELF Pictures és az Uránia szervezésében az idei Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott, Jane Magnusson rendező munkáját premier előtt láthatja a közönség.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia.hu, mandiner.hu, Györffy Miklós: Mágia és mesterség – Ingmar Bergman művészete. Budapest Európa Könyvkiadó, 2014.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.