„Fajó János – Janó, a mai napon, 2018. július 8-án végleg itt hagyott minket. A tisztaság és világosság fényében fogant műveit hagyta ránk, hogy ezek szolgáljanak útmutatóul. Felesége, Ágnes” - ez a poszt került a művész oldalára 2018. július 8-án, vasárnap este.

Fajó János a Budapesti Műhely alapítója, a Józsefvárosi Galéria vezetője, Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész; a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Könyvborítókat, szobrokat is készített.

Orosházán született 1937. február 9-én. Gimnáziumi tanulmányai mellett már tagja volt a békéscsabai képzőművészeti körnek, csak a rajz és a festés érdekelte. 1961-ben kitüntetéses diplomával végzett a budapesti Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. 1961 és 1965 között esztétikát, művészetelméletet és filozófiát tanult, kiállításokat szervezett a Fiatal Művészek Klubjában. 1964 és 1967 között Kassák Lajos egyetlen növendéke volt, 1969-ben Kassák özvegyével végigutazta Nyugat-Európát. Megismerte Carl Lászlót, azaz László Károly műgyűjtőt Baselban, Vasarelyt Párizsban és Max Billt a konstruktivista biennálén Nürnbergben.

A Nemzetközi Grafikai Szimpóziumon vett részt 1971-ben a németországi Soestben, ott tanulta meg a professzionális szerigráfia-technikát. Bak Imrével, Hencze Tamással, Keserü Ilonával, Mengyán Andrással és Nádler Istvánnal 1974-ben megalakította a később kiadóként is működő Pesti Műhelyt, vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet, az első magyar nonprofit műhelygalériát.

Profilja az experimentális művészettől a designig terjedt. 1976-tól 2012-ig folyamatosan szervezett és irányított nyári szabadiskolát, amely szerves egységet képezett a Pesti Műhellyel és a Józsefvárosi Galériával. 1976 és 1980 között minden évben egy hónapot a Rába Művekben töltött. 1979-ben díjat nyert a ceglédi faplasztikai biennálén. 1984 után saját kiadásban készített Kassák-, Tamkó Sirató Károly-, Vasarely-, Max Bill-, Schöffer-, Gerstner-, Pfhaler-, Linschinger-mappákat, a munkakapcsolatból közben barátságok szövődtek.

Fajó János 1989-től tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), 1992-től kiteljesedett plasztikai tevékenysége. Ismertté váltak márvány, fém, fa, bronz, plexi kisplasztikái. Csúcstechnológiával nagyméretű fémplasztikákat készített, kezdetben a németországi Binder cégnél, később itthon is. 1995-ben felkérésre megalkotta Moholy-Nagy László centenáriumi emlékművét szülőfaluja számára.

A hatvanas évek közepétől rendszeresen kiállított itthon és külföldön egyaránt. Számos könyv szerzője: Síkfestészet. A mód. A módszer; Az én mesterem - Kassák műhelyében; Tárgytól a formáig; Rögeszméim. Eszméim rögei. Válogatott írások.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével az alábbi linken találhatók.