155

Grízes tészta, ólmosbot

Benedek Szabolcs: Kádár hét napja - Győry Domonkos könyvkritikája

biro-szabolcs-kadar-het-napja

Benedek Szabolcs szeretheti a különleges számokat, hiszen 2015-ben a Librinél megjelent könyve, A kvarcóra hét dallama után, némi fiumei kitérővel ismét előjött a misztikus szám, ezúttal a Helikon gondozásában Kádár hét napja címmel boltokba került friss köteténél. És ha már számoknál tartunk, a Kádár hét napja 28 fejezetre tagolódik, és mint tudjuk, kétszer huszonnyolc az nem kevesebb, mint ötvenhat, azaz a forradalom, és Kádár árulásának éve.

Az elmúlt három év kötetei között is találhatunk összefüggéseket, hiszen A Kvarcóra hét dallama a késő Kádár-érában játszódik, Fiuméhoz (A fiumei cápa) pedig annyiban kapcsolódik a történet, hogy Kádár János ott született, Csermanek Borbála első gyermekeként, a korzózó cselédlány és egy ott állomásozó magyar baka futó kalandjának gyümölcseként.

A történet elvileg a november elseje és hetedike közötti időszakot meséli el, amikor az államminiszteri pozícióban lévő, ugyanakkor kommunista pártvezér Kádár eltűnt a parlamentből, hogy hét nappal később az orosz tankok által hatalomra segített diktátorként bukkanjon fel ismét.

Benedek Szabolcs írói fantáziája látszólag ezt az időszakot dolgozza fel, valójában ennél jóval többet ad, kísérletet tesz Kádár személyiségének, jellemrajzának megragadására. A csonka Csermanek-család légkörét egyfelől a szegénység, másfelől a több szempontból is rövidlátó anya vergődései, és agresszivitásának kiélése határozta meg. Jánost okolta balsorsukért, őt tette felelőssé azért, hogy az „amerikai álom”, ami Fiumébe vonzotta, már csak hivatkozási alap lehetett gyermekének folyamatos ütlegelésére, szidalmazására. A nyomort csak tetézte második fiának születése, amivel János elveszítette annak lehetőségét, hogy egyáltalán gyermekkora lehessen, hiszen ő vigyázott Jenőre, akit a világháborút követően, immár befolyásos pártemberként az államvédelemhez protezsált be, és aki fiatalon baleset áldozatává vált: a vörös zászló kitűzésében tüsténkedett, amikor leszakadt alatta a balkon, és halálra zúzta magát. Kádár pedig végignézte, ahogy anyja „egyetlen fia” elvesztését siratja, aztán a bánat elvitte a mamát is, akit hamarosan „pótolt”, felesége, Mária személyében, aki a későbbiekben következetesen „fijamnak” szólította.

Kádár ebben a családi légkörben megtanulta, hogy legjobb visszahúzódni, nem reagálni, egyfajta alkalmazkodó, gyáva ember képe bontakozik ki, akinek azért van egy belső, elzárt, titkos világa is, amelyben megvan a véleménye a környezetéről, időnként saját magáról is. Ezeket persze nem a szerző mondja, hanem én, az olvasó gondolom, hiszen a Kádárt követő narratív kandi kamera objektivitásra törekszik: lát, hall és érzékel, mindent rögzít, minősítés nélkül. Kádár mindenesetre tudja, hogy ő itt most Haynau, kicsit másként gondolkodik, mint a moszkoviták, de alapvetően az a célja, hogy életben maradjon. A könyv alapján nem látom a „jó Kádár/rossz Kádár” vita létjogosultságát, egy olyan szereplő képe rajzolódott ki előttem, akinek a sorsa, személyisége a körülményei folytán nagyjából determinált, melynél fogva alkalmassá vált arra, hogy az elnyomó Szovjet birodalom készséges (bár imitt-amott duzzogó) játékszere legyen.

Benedek Szabolcs jól olvasható, mesteri regényt tett le az asztalra, egy történelmi gondolatkísérlet köré építve. Regényként akkor is izgalmas, ha az alapkoncepció tekintetében más alternatívák is felvázolhatók. Megítélésem szerint remekül ragadta meg Kádár személyiségét, a döntéseit, működésmódját meghatározó fejlődéslélektani hatásokat, amelyekhez igen jelentős háttérkutatásokat folytatott. 

Könyvtáros bácsi a könyvet elsősorban a Kádár-korszakot megélt, történelmi, politikatörténeti érdeklődésű olvasók kezébe adná, illetve mindazoknak ajánlja, akik a lélektani regényeket kedvelik, azzal, hogy elolvasását nem bánják meg, sőt esetleg mellékhatásként a grízes tésztát is megkedvelhetik.

(Benedek Szabolcs: Kádár hét napja. Bp., Helikon, 2018. 371. oldal)

Győry Domonkos

Az írás a Könyvtárosbácsi blogjáról származik.

2018.07.06