Vágyak szerelmesei – Thanks for Sharing

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

vagyak-szerelmesei-film-poszter

Köszönjük, hogy megosztottad (velünk)… függőségedet és történetedet! Az addikciók esetében többnyire alkoholra és kábítószerekre gondolunk, azonban van olyan beteges vonzódás és fizikailag szabadulni képtelenség is, amikor a szex a függőség tárgya. Ez megnyilvánulhat (szó szerint) számtalan egyéjszakás kalandban csakúgy, mint állandó maszturbáció kényszerében.

Persze betegséggé csak akkor válik, ha hétköznapi és egyéb életünket csakis a szexuális késztetésen és kielégülésen keresztül tudjuk meghatározni, minden törekvésünk efelé irányul, minden aspektusba szexuális vágyakat és tetteket importálunk. A 2010-ben A gyerekek jól vannak-kal berobbant (korábban szerettem tőle a Szüzet szüntess-t is) Stuart Blumberg és Matt Winston története egyszerű koncepcióra épít: szerethető karaktereken keresztül, „általánosságban” mutatja be a szexfüggőség csökkentett árny- és fokozott fényoldalait. Blumberg rendezői debütálása éppen ezért – hülye jelző, de – kedves kis film, pozitív figyelemfelkeltés az addikció ezen válfaja iránt. Még úgy sem pillanttat komoly drámai mélységekbe, hogy kézzelfogható családok, állások, testi-lelki egészségek forognak kockán, mert a cél – mondom még egyszer – nem a sokkolás és témától való (el)taszítás, hanem a tudatosítás volt.

Az „ők is olyanok, mint mi” kampánymodora pedig nem tűr fagyosabb hullámokat. A jó hír, hogy nem is kell, mert a Vágyak szerelmesei (mentsen meg bennünket végre egy kataklizma, amely a magyar filmcímeket adók között pusztít!) tényleg bájos mozi rendben lévő karakterekkel, kitaposott és kijárt dramaturgiával, ritmust adó eseményszál-megosztással. Jól eltalált a magányos, érett férfi; a múltban gyökeredző, családi problémákkal küzdő, éltesebb pártfogó; valamint a fiatal, szertelen, világban még helyét kereső „srác” figurája, akik közül valóban válogathat a néző, melyikükkel kíván azonosulni. Alacsony labda, mert így tévedni nagyon nem lehet – legyen ez egyszerre dicséret és dorgálás Blumbergék felé.

Mark Ruffalo, bármilyen szerepet is játszik, csak szimpatikus lehet; Tim Robbins visszafogottnak és jócskán megöregedettnek tűnik; Josh Gad pedig nekem új arc, de nagyon is beválik itt. Mellettük feltűnnek azért hárman is a gyengé(de)bb nemből: Gwyneth Paltrow nekem még mindig bejön, Joely Richardson továbbra is szép nő, azt pedig biztosra veszem, hogy a meglepetés Pink (azaz Alecia Moore) fajsúlyosabb szerepben is képes lenne bizonyítani! Szóval köszönjük, hogy megosztották velünk a szexfüggőség problémáját, nekem teljességgel átjött az üzenet.

 

2012, amerikai, 112 perc
rendező: Stuart Blumberg
forgatókönyvíró: Stuart Blumberg, Matt Winston
szereplők: Mark Ruffalo, Tim Robbins, Gwyneth Paltrow, Josh Gad, Pink, Carol Kane, Joely Richardson

Szilvási Krisztián

2018.07.05