364

Arrabona 52. – Rómer Flórisról bővebben

Berente Erika könyvajánlója

Arrabona-2014-52

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum a 2014-es Rómer-emlékév kapcsán tematikus Arrabona számmal emlékezett meg névadójáról. Az összegyűlt anyag azonban megtölt egy újabb számot is. A karcsú kötetben található tizenkét tanulmány mindegyike a XIX. századi tudós gazdag életművének egy-egy érdekes mozzanatával foglalkozik.

A kiadvány első három tanulmányát társzerzőként Galambos István és Schmidt Gábor jegyzik. Rómer Flóris érdeklődése szerteágazó volt: a régészet, a történelem, a műemlékek mellett a természettudományos érdeklődés is jellemezte. A korszakra jellemző gyűjtőmunkát kiterjesztette a növénytanra is. Az első tanulmány Rómer botanikai cserekapcsolatait vizsgálja, a második a Magyar Természettudományi Múzeum Történeti Gyűjteményéből előkerült gyűjteményrész Rómer által gyűjtött botanikai lapjainak adatait pontosítja. Az egyszerű olvasó számára talán a legérdekesebb a Rómer Flóris természettudományos magángyűjteményének sorsával foglalkozó harmadik közlemény. Levéltári és irodalmi forrásokból ismert, hogy Rómer rendelkezett természettudományos magángyűjteménnyel. A herbáriumi lapokon kívül azonban nem maradt fenn semmi: sem rovartani gyűjtései, sem gerinces preparátumai, sem kőzettani, sem paleontológiai kollekciójának darabjai. A szerzők tudván, hogy Rómer a gyűjteményt gyakorlati, oktatási célokra hozta létre, végigvizsgálták a tudós életútját. Logikai úton és közvetett bizonyítékok révén arra a megállapításra jutottak, hogy az anyag ajándékozás útján a pesti katolikus főgimnáziumba került (ma Berzsenyi Dániel Gimnázium), ahol Rómer tanárként és igazgatóként működött. Az iskola 5620 darabos természetrajzi szertára a második világháború következtében nagyrészt megsemmisült.

A következő két tanulmány bepillantást enged a régészet magyarországi megszületésének korába. Prohászka Péter írása nyomán Rómer Flóris avar kort érintő régészeti tevékenységéről olvashatunk, Szende László tanulmányában pedig a tudós középkorra vonatkozó munkásságáról alkothatunk képet. A szerző felhívja a figyelmet Rómer újszerű, szintetizáló látásmódjára és gondolkodására, aminek révén több tudományág eredményeit használta fel kutatásainál.

A következő írás szerzője a közismert hadtörténész, Hermann Róbert. Egy nagyobb lélegzetű tanulmány első részét olvashatjuk tőle, melyben Rómer Flóris rabságban töltött éveiről fest plasztikus képet. Rómert a császári és királyi hadbíróság 1849. november 24-én fegyveres zendülésben való részvétel miatt nyolc év, vasban (bilincsben) eltöltendő várfogságra ítélte. Rómer 1848-49-es tevékenységéről nem maradt elsődleges forrás, de ezzel szemben igen jól dokumentáltak ezek a kezdeti börtönévek. Érdeklődéssel várjuk a rendkívül olvasmányos cikk folytatását!

Mázi Béla Rómer Flóris Akadémiai Könyvtárban töltött éveiről ír. Rómer 1862-1869 között a kézirat- és oklevéltár, valamint az éremtár vezetője volt. Idekerülésének körülményeiről és itt folytatott odaadó munkájáról olvashatunk a tanulmányban.

Rómer közismerten jól rajzolt. Ennek köszönhetően kérték fel Kisfaludy Károly téti szülőházának megörökítésére. Csécs Teréz rövid tanulmányából tudhatjuk meg, hogy miért nem volt képes teljesíteni a megbízatást.

A következő cikk szerzője, Prohászka Péter érdekes kutatási témát választott: Rómer egyházi és világi elismeréseit és kitüntetéseit vette számba. Alapos munkát végzett, mert még a külföldi, a furcsa körülmények között odaítélt és elmaradt díjakról is szót ejt.

A kötet egyik érdekessége egy Csécs Teréz és Kiss Melinda által közzétett kézirat Storno Miksától, akinek édesapja, id. Storno Ferenc Rómer jó barátja volt évtizedeken át. Storno a legelsők között foglalkozott régi épületek restaurálásával. A műemlékekért és régészetért rajongó férfiak levelezése több évtizedig tartott, s a levelekben foglaltak a művészettörténészek számra hiánypótló információkat tartalmaznak.

A következő, Rómer Flóris közgyűjteményi hagyatékáról szóló írás posztumusz született. Kerny Terézia művészettörténész 2014. március 18-án kelt előadásának szövege szerkesztve, jegyzetekkel ellátva iránymutatást ad a Rómer-kutatással foglalkozó szakemberek számára: precízen számba veszi az egyes közgyűjteményekben fellelhető, Rómerhez köthető dokumentumokat, és javaslatot tesz egy repertórium összeállítására.

A kötet utolsó közleményét Csécs Teréz jegyzi: az Arrabona 51. számában közzétett tanulmányát folytatja. Akkor kezdte meg Rómer Flóris 1867-es párizsi világkiállítási szerepéről szóló írását publikálni. Akkor közölte Rómer világkiállítási naplóját is, jelen cikkében pedig a vendégkönyvi bejegyzéseket böngészhetjük.

A kiadvány a nagyközönség számára is olvasmányos, gazdag képanyagánál fogva látványos és informatív, gazdag jegyzetapparátusa pedig imponáló.

Berente Erika

2018.07.04