394

Hajtogatott idő

Maurer Dóra retrospektív kiállítása az Esterházy-palotában

hajtogatott-ido-maurer-dora

2018. június 22-én Maurer Dóra kortárs képzőművész munkásságának igen érdekes, filmretrospektív fejezetét bemutató kiállítás nyílt meg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum főépületében, az Esterházy-palotában (Győr, Király u. 17.). A tárlat egészen szeptember 30-ig látogatható.

Grászli Bernadett múzeumigazgató üdvözölte a megjelenteket, majd Radnóti Ákos, Győr MJV alpolgármestere, a kiállítás fővédnöke mondott köszöntőbeszédet. A tárlatot aztán dr. Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója nyitotta meg.

Maurer Dóra (Budapest, 1937) Kossuth-díjas grafikus, festő, filmkészítő. A magyar új avantgárd jeles képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2017. november 27-től a szervezet elnöke.

Felsőfokú tanulmányait 1956-61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Hincz Gyula volt. Pályakezdése az 1960-as években organikus és groteszk formákban gazdag rézkarcokkal, fametszetekkel indult. Az eltakarás, elfedés, elrejtés motívuma, amely később fontos szerepet játszik művészetében, kezdeti munkáiban is megjelent. Az évtized vége felé konceptuális műveket kezdett alkotni, képzőművészeti eszköztára fotókkal, személyes akciókkal bővült. Nagyon változatos anyagokat vont be alkotásaiba (ágak, gallyak, kalászok, nádszálak, gézzel lefedett különböző csomagocskák), melyeknek növekvő-csökkenő rendszerbe sorolásával tárgyakat hozott létre, sőt ugyanennek a matematikai rendszernek geometrikusan absztrahált festészeti és plasztikai (relief) variánsait is megalkotta. A mozgások folyamatait részben fotókkal, de inkább a film segítségével rögzítette.

Az 1970-es évek közepén indította Kvázi-képek sorozatát, mely alkotásain egy geometrikus raszter-rendszer valamelyik részletét kiemelte, felnagyította, s elhelyezte a síkban, később a térben is. Az 1980-as években mindez fénnyel, folyadékkal végzett struktúra-elemzésekhez vezetett, sőt később kiszínesedtek és kiléptek a térbe a Kvázi-képek. Színekkel különböztette meg és emelte ki a síkokat és a mennyiségeket, melyekhez formázott vásznakat használt. Az 1990-es évektől nyolc standard színből álló alkotásait oldottabb kompozíciós rendszerrel váltotta fel. Később a görbült síkok és a tér formáját állította művészete középpontjába. Alkotásai az iróniát és a humort sem nélkülözik. Igen figyelemreméltó művészetpedagógiai és kiállítás-szervezői tevékenysége is.

Filmművészeti tevékenysége szorosan összefügg képzőművészeti munkásságával, annak szerves része, ugyanakkor a média vizuális lehetőségei mellett (kép, szín, mozgás) egyéb eszközeit – zene, beszéd, zaj, szöveg – is rendkívül kreatív alkotóként használja. Igen szerteágazó művészeti tevékenysége a tudatos és tervezett, konstruált műteremtés mellett helyenként nem nélkülözi az iróniát és humort sem. (Wikipédia)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem a következők szerint ajánlotta honlapján a kortárs művészetek kedvelőinek figyelmébe a kiállítást:

Maurer Dóra lassan több mint négy évtizede készít képzőművészeti munkásságával párhuzamosan filmeket, ő az egyik leghatározottabb karakterű kísérleti filmes Magyarországon. Összes filmjében következetesen a saját kérdéseire akar választ kapni, nem akar „élményt nyújtani”, nem akarja „magát kifejezni”, sem pedig azt bemutatni, hogy „ő hogyan látja a valóságot”. A környező valósággal egyébként olyan bonyolult kapcsolatban áll, mint bárki más – alkotó vagy nem alkotó –, ő azonban saját bevallása szerint elsősorban arra akarja használni a kívülről jövő impulzusokat, hogy mintegy külső terepről kontrollálja saját útjának helyességét. Világos kapcsolatot, összefüggéseket mutatnak a képzőművészeti törekvések is, melyekből filmjeit továbbfejlesztette. A legfontosabb ebből a szempontból az eltolódás elvének sokoldalú megjelenítése. A film e tekintetben nem más, mint a kontinuitás megjelenése a képzőművészeti eltolódások statikus fázisai között.

Áttételesebben ugyan, de a nyomhagyás, a lenyomat elve is vonatkoztatható a filmekre, különösen az eltolódással kombinálva. A képzőművész számára végső soron minden lenyomatnak számít, az ecsetvonás éppúgy, mint a grafikai nyomat. Maurer néhány korai munkája azonban olyan nyomalkotási folyamatokat vizsgál, melyekben a folyamatosan ismétlődő mozgás hoz létre először alig észrevehető, majd lassan határozottá váló lenyomatokat, máskor minimális természeti változások sora érzékelhető benne, amit csak rögzíteni kell. Ez a rögzítés természetesen nemcsak fotó, hanem mozgófilm is lehet. Mint képzőművész, Maurer az az alkotó, akit a „kis dolgok”, kis eltérések, alig észrevehető mozzanatok ösztönöznek alkotásra; ezeknek mennyiségi összefüggései, mérhetőségük feltételei vezetik el ahhoz a módszerhez, hogy többé-kevésbé szervezetlen jelenségekre szigorú (számtani, geometriai, logikai) struktúrákat illesszen rá. Innen egy lépés a strukturális filmalkotás, s megfordítva, Maurer filmjeinek éppen az az egyik legmegragadóbb vonása, hogy a szigorú szerkezetet többnyire oldja a hordozóul választott téma.

Az elmúlt 15-20 évben egyre több ilyen film vetítésére kerül sor nemzetközi és hazai kiállításokon, ami mögött egy egész esztétikai ok-okozati rendszer húzódik meg. Ebből a szempontból egy önmagában is különösen fontos esemény Maurer Dóra filmretrospektív kiállítása. A kiállításon konceptuális fotók, film állókép-analízisek mellett Maurer Dóra 12 filmje kerül bemutatásra.”

A kiállítás 2018. június 22. és szeptember 30. között, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig tekinthető meg.

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja
(A 18. fotót Dr. Nagy Miklós készítette)

Forrás: wikipedia.hu, mke.hu

2018.06.26