Vajda Emil zenei tehetsége korán megmutatkozott. Előbb szülei, majd házi zenetanítók foglalkoztak vele. 8 éves korától a konzervatóriumba járt. Kiemelkedő tehetségét egy nyilvános megmérettetés alkalmával első díjjal jutalmazták. Bécsi zenekonzervatóriumi ösztöndíjat is kilátásba helyeztek számára, de erre édesapja betegsége miatt nem került sor. Zenei képzését Velits Kelemen hegedűvirtuóznál és Farkas Ödön (1851-1912) zeneszerző, zenepedagógusnál folytatta, akinél összhangzattant és éneket tanult.

Szülővárosában járt középiskolába és egyetemre. A piarista főgimnáziumban kitűnt az úszásban, korcsolyázásban, az osztályokban ő volt az előtornász. Édesapja kezdeményezésére vívást és céllövészetet is tanult. 17 évesen a gimnáziumban zenekart szervezett, és annak lelkes vezetője volt. Az egyetemen alapított egy atlétikai klubot, illetve itt is létrehozott egy zenekart. De ennyivel nem érte be, egy állandó vonós hármas és négyes társaságot is szervezett, illetve egy művészekből álló társaságot, amely kamara hangversenyeket rendezett, és Kolozsvár zenei életének fejlesztésében fontos szerepet játszott.

Egyetemi tanulmányainak vége felé bejárta Európát; Német-, Francia- és Olaszországban, Svájcban bővítette ismereteit, tapasztalatait. 1877 és 1879 között a Kolozsvári Nemzeti Színház zenekarának szólóhegedűse volt. Az egyetemet elvégezve tanári diplomát szerzett magyar és német nyelvből, irodalomból, bölcseletből. 1881. június 14-én bölcseletdoktorrá avatták.

Első tanári állását az unitárius főgimnáziumban kapta, ahol – mivel katolikus volt – csak póttanárként alkalmazták. 1882. szeptember 17-én a székelyudvarhelyi állami főreáliskolához nevezték ki, előbb helyettes tanárnak, majd 1884. július 24-től rendes tanárnak. Az iskola ének- és zenekarát, illetve a Székely Dalegyletet tíz évig (1887-1897) szervezte és vezette. 1892-ben a budapesti országos dalárversenyen elnyerték a Nemzeti Zenede nagydíját. 1888-ban megszerezte a tornatanító oklevelet is.

Életcélul tűzte ki a székelység kulturális, műveltségi felemelését. Nem volt olyan városi rendezvény, amelyből ne vette volna ki a részét. Tanította a testgyakorlást, a magyart, a szépírást, a gyorsírást és a németet. A város zenei életének meghatározó egyénisége lett, rendszeres szervezője és főszereplője volt az ünnepi hangversenyeknek.

Több tucat saját szerzeménnyel is gazdagította a magyar zeneirodalmat. Az iskolának, ahol tanított, megírta a történetét A székelyudvarhelyi m. kir. állami főreáliskola története 1871-1893 címmel. Egy évvel később, 1894-ben közreadta A vargyasi Daniel-család a közpályán és a magánéletben című fontos okiratokat tartalmazó kötetet. Székelyudvarhely sajtótörténetében is szerepet játszott: húszévnyi kihagyás után, 1894-ben a városnak ismét saját hetilapja lett; a Székely-Udvarhely címmel megjelent újság első főszerkesztője Vajda Emil volt. Az Eötvös József báró által alapított népnevelési egyletnek 1886-tól 1896-ig titkára volt. Solymossy Endre (1855-?) tanárral szervezte az „iparos önképző s betegsegélyző egylet”-et. Székelyudvarhely város vezetősége a székelyföldi zenei élet nagymestereként értékelte Varga Emilt, és ezüst koszorúval, valamint gyémánt gyűrűvel díjazta érdemeiért.

Győri élete és munkássága

1896-ban megnősült, reichenfeldi Reicher Gabriellát vette feleségül. Egy év múlva, 1897-ben Varga Emilt a győri főreáliskolába (ma: Révai Miklós Gimnázium) helyezték át, itt magyar nyelv és irodalom-, ének-zene- és tornatanár volt. Óraadó tanárként a Felső Kereskedelmi Iskolában (ma: Baross-szakgimnázium) tornát, magyart, szépírást, németet és gyorsírást tanított. Az intézményben ő rakta le a magas színvonalú testnevelés, egészségnevelés alapjait, és létrehozta az iskola ének- és zenekarát.

A korabeli Győr egyik színes, impulzív személyisége volt. Mozgalmas közéleti tevékenységet fejtett ki a kultúra és a sport területén. A Győri Színház című hetilapban így írtak róla: „Egy százkaru férfiu, rendező-bizottság egy személyben, ki egy nap alatt 48 órát dolgozik s a kinek művészi lelke bámulatos energiát nyújt változatos s lankadatlan társadalmi tevékenységével.”

Nagy „lelkesedéssel és szakértelemmel tanította a testgyakorlást és a játékot”. Vezetésével a diákok ifjúsági (kerületi és országos) tornaversenyeken szerepeltek, és rendre sikereket értek el. 1898. április 16-án többek segítő közreműködésével megalakította a Győri Torna Egyletet, melynek egy évig elnöke, majd művezetője volt. A tornaegylet tagjai egy év múlva, 1899-ben megtanulták a népszerű angol „football játékot” is. A győri futball születését, 1900. május 27-re datálják, amikor „nagyszámu és előkelő közönség előtt megtörtént a football játék bemutatása”. A Győri Torna Egylet tagjaiból alakult futballcsapat irányítója és a labdarúgó mérkőzések első játékvezetője Vajda Emil volt, ezért őt tartják a győri labdarúgás meghonosítójának.

Sokoldalúan volt jelen a város zenei életében. Pár hónappal Győrbe érkezése után már egy vonósnégyessel lépett a nyilvánosság elé. Ez az általa szervezett győri vonósnégyes minden évben 2-3 kamara zeneestélyt adott. A zenének, és különösen az együtt muzsikálásnak nevelő, társadalomformáló erőt tulajdonított. A győri főreáliskolában már érkezése évében megszervezte és vezette az ifjúsági zenekart. A Győri Ének- és Zeneegylet 1898-ban tiszteletbeli, majd 1899-ben rendes karnagyává választotta. 1900. május 1-jén megszervezte az ének- és zeneegylet állandó zenekarát. 1901. szeptember 2-án a zeneegylet igazgatójának választották meg. A középiskolai ének- és zeneoktatás országosan elismert szakértője volt. Egy jelentős zenei triumvirátust is alapított, amely a Dunántúlt huszonöt éven át a magyar dal és zenei élet központjává avatta. A triumvirátus tagjai: Angyal Armand, Vajda Emil, Kontor Elek voltak. 1901 júniusában Angyal Armand (1853-1931) rendőrfőkapitány, zeneszerzővel közösen kiadták és szerkesztették a Magyar Lant című zenei folyóiratot, majd ugyanezzel a címmel zenei füzeteket jelentettek meg.

Nemes gondolkodására vall, hogy rengeteg hangversenyt rendezett és hangversenyeken játszott, amelyek kizárólag jótékony célt szolgáltak (pl. az iskola tanulói részt vehessenek a budapesti tornaversenyen, a város szegényeinek javára, a győri könyvtár bővítésére, stb.). Egész tevékenységét meghatározta „lelkes magyar” beállítottsága. A művek java része, melyeket hangversenyen az ő közreműködésével előadtak, magyar szerzemények voltak. A vegyeskarok betanításánál, vezénylésénél is a magyar zene és dal megkedveltetése lebegett a szemei előtt. Ezt a célt szolgálták zeneművei és cikkei is.

Alapítója és aktív tagja volt a Kisfaludy Irodalmi Körnek. 1899. szeptember 15-én a főreáliskolában a korábbi szavalókör helyett önképzőkört alakított, Révairól nevezte el. Az önképzőkör, melynek ő volt a tanár-elnöke, elsősorban a magyar irodalmat népszerűsítette előadásokkal, vitákkal, versmondással. Ezenfelül az iskolai ünnepélyek rendezése is a feladatkörükbe tartozott.

Számottevő dr. Vajda Emil zeneszerzői, irodalmi munkássága. Zeneműveit iskolai és városi ünnepélyeken adták elő. Több mint száz esztétikai, irodalmi és történelmi cikket írt a napilapokba és folyóiratokba; munkatársa volt a Székely Nemzetnek, a Magyar Polgárnak, Ellenzéknek, Székelyföldnek és a kolozsvári 1848-49. Történelmi Lapoknak, a Győri Hírlapnak és a Zenelapnak.

Monográfiája jelent meg a hegedűről, a hegedűtanításról. Életrajzi művei közül a legjelentősebbek a Kossuthról, Klapkáról írottak. Elsők között írt könyvet Kossuth Lajos életéről. Kismonográfiája a nagy hazafi életének állít emléket, bemutatva életrajzát, családja eredetét, politikai pályafutását itthon és a száműzetésben. A Franklin Társulat nyomdájában első ízben megjelent kiadvány rendkívül sikeres volt, rövid idő alatt elkapkodták. Tagja volt a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, az országos Ének- és Zeneoktatási Tanácsnak, a Magyar Torna Szövetségnek.

Az 1910-es években egészségi állapota megromlott. Az első világháború kitörése után – a hadbavonultak helyett – még több munka hárult rá. 1916 tavaszán súlyos tragédia érte: egyetlen fiúgyermeke, ifj. Vajda Emil meghalt. Fia halála után fél évvel, 1916. október 8-án, 58 évesen rövid lefolyású, súlyos betegségben elhunyt.

A Győr társadalmában jól ismert, agilis, hihetetlen munkabírással megáldott tanár váratlan halála széles körben keltett megdöbbenést, szomorúságot. Búcsúztatására október 11-én 15 órakor került sor a győri új köztemetőben. Az „őszi délutánon nagy közönség, az elhunyt tisztelői, kartársai, az intézetek és a polgári hatóságok képviselete, tanítványainak serege állták körül koporsóját”. Az egyházi szertartást Nyőgér Antal (1857-1924) nádorvárosi plébános végezte a római katolikus hitvallás szertartásai szerint. A temetésen a főreáliskola nevében dr. Travnik Jenő tanár, a győri ének- és zeneegylet nevében dr. Polgár Győző ügyvéd mondott búcsúbeszédet.

Vajda Emil nyughelye a győri Nádorvárosi köztemetőben, közel a főúthoz található (III. par. c sor 6. sír): egy szerény, fekete sírkő, neve fölött az arcképével.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Albert Tóth Judit: Dr. Vajda Emil élete és munkásságának főbb jellemzői. - Győr, 1983.
A „Dunántúli Hírlap” Szent Imre-jubileumi sportrovata In: Dunántúli Hírlap, 1930. jún. 15. p. 10-11.
Dr. Vayda Emil In: Győri Hírlap, 1916. okt. 10. p. 3.
Dr. Vayda Emil temetése In: Dunántúli Hírlap, 1916. okt. 13. p. 2.
Emléklapok Dr. Vajda Emil 30 éves karnagyi jubileuma alkalmából. - Győr, [1907?]
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 1999.
Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében. - 7. köt., Végtelen pályatérben. - Győr, 2016.
Révai Miklós Gimnázium, Győr : 200 : Jubileumi emlékkönyv. - Győr, 1988.
Vajda Emil, dr.: A hegedü. Győr, 1902.
barossgyor.hu
eloszekelyfold.com

A fotó dr. Vajda Emil: A hegedü című (Győr, 1902) kötetéből származik.