353

„Egy alsóbbrendű, de emelkedettebb szellemű magyar hivatalnok”

200 éve született Matusek Antal (1818-1883) – Némáné Kovács Éva írása

vasarnapi-ujsag

200 éve, 1818. június 13-án született Tatán Matusek Antal, aki Győr megye helytörténetét elsőként írta meg. Iskoláit szülőhelyén, majd Magyar-Óváron és Győrött végezte. Ügyvédi pályára akart lépni, de családi körülményei ezt nem engedték. Így községi jegyző lett Mezőörsön. Csendes hivatalnoki életét azonban megváltoztatta a történelem.

Az 1848-as szabadságharc eszméi, lendülete a harmincéves fiatalembert – mint oly sokakat – elragadta. Szentiványi Zoltán a Századunk névváltoztatásai 1800-1893 című, 1895-ben megjelent munkája szerint a szabadságharc alatt tömegesen történt névmagyarítás. Az 1848-as listán szerepelt Matusek Antal is, aki Mátyusföldi-re módosította a nevét. Az ekkor történt névváltoztatásokat központilag 1849. szeptember 9-én, a 2905. számú rendelettel (benne a nevek felsorolásával) semmisíttették meg. Itt „Mátyusföldi (Matusek) Antal mezőőrsi lakos v. n BM. 8862-48.”-ként szerepelt. 1848-49-ben úgy tűnik, egy rövidebb magyarosított névalakot használt.

1848. szeptember 17-én a magyar kormány kinevezte Veszprém megye területére népfelkelési vezérnek, ekkor már Mátéfinak hívták. Bona Gábor a Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban című művében Matusek (Mátéfi) Antal főhadnagyként sorolja fel. Az utolsó pillanatig kitartott a magyar szabadságharc eszméi mellett.

A szabadságharc leverése után állás nélkül maradt, felségárulással vádolták, vizsgálat folyt ellene 1852-ig, amikor felmentették. A Pesti Napló 1852. május 7-diki számában jelent meg a császári királyi haditörvényszék által közzétett hivatalos hirdetmény, miszerint „Matusek Antal, ki Mátéfi néven is neveztetik, volt mezőőrsi jegyző Győrmegyében, a forradalom idejében kormánybiztos és rendőr-felvigyázó, a nyomozás későbbi eredményei szerint a Komáromvárbeli felkelő helyőrséghez tartoztak, és az által az 1849 sept. 27-ki capitulatio-okmányban e vár helyőrségének biztosított kedvezések, illetőleg a magyar forradalombani részvételük miatti minden törvényszéki üldözéstőli fölmentetés részeseivé lőnek; minélfogva az ellenük elrendelt idézési eljárás közvetlenül megszüntetett.

E nehéz időkben Matusek Antal szabadidejét az irodalomnak szentelte, a helytörténeti kutatások felé fordult az érdeklődése. 1857-ben újra hivatalnoki állást kapott Győr megyében, jegyző lett Ménfőn, ahol 1861-ig működött. A Győri Közlönyben a lap megalakulásától, 1857-től jelentek meg írásai. Szintén itt tette közzé helytörténeti kutatásának eredményeit a Győr megye téthi járása címmel 1859. február 13-tól április 19-ig, 19 részben. 1860 júliusában és augusztusában Győr megye községeivel, nyelvével kapcsolatban vitázott Deáky Henrik gyarmati plébánossal a Győri Közlönyben. Matusek Antal azt állította és bizonyította, hogy Győr megyében 81 helyett 78 adóközség létezik, és szinte színmagyar nyelvűek lakják. A cáfolat cáfolata már nem jelenhetett meg, mert „M. A.-tól azon kérelmet vettük, hogy előtte tudva lévő okok miatt az aug. 6-án beadott czáfolatát ne közöljük, ha csak existentiáját koczkáztatni nem akarjuk, s hogy ő ugyanezen okok miatt az irodalom terétől is visszalép.” Az újságíró záró kommentárja: „Nagyon szomoru s tudományos fejlődésünkre igen hátrányosnak tartjuk, midőn azt kell tapasztalnunk, hogy egy alsóbbrendű, de emelkedettebb szellemü magyar hivatalnok existentiáját veszélyezteti akkor, midőn tudományos értekezéseivel az örök igazság mellett merészel szót emelni.

1861-ben megyei esküdt lett, később hivatalát otthagyta, majd 1867-ben a Győr vármegyei tisztújításon újra megyei esküdtként tevékenykedett. 1861-ben Ráth Károly tudós levéltáros és Rómer Flóris, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, bencés kutató megindította a Győri történelmi és régészeti füzetek című, negyedévenként megjelenő helytörténeti kiadványt. Az első füzet előzetesében tervként szerepelt többek között a Pécz helység történelméhez, Matusek Antaltól című írás, de a négy évfolyamot megért tudományos folyóiratba végül Matusek egyetlen cikke sem került közlésre. 1865. május 21-től június 22-ig a Győri Közlöny hasábjain jelent meg tíz részben a Győrvármegye táblabírái archontológiai sorozata, melyben a megyei táblabíráknak a jegyzőkönyvek alapján összeállított névsorát tette közzé.

1871-ben elkészült nagy műve, a Győr Vármegye és Város Leirása című kézirata. 1871. április 6-án a Magyar Történelmi Társulat ülésén olvasták fel „Matusek Antal Győr vármegye pertárnokának” kérelmét, melyben a „már egészen kész történelmi monographiájának megbíráltatására kéri föl a társulatot”, mert művét csak a Történelmi Társulat kedvező bírálata esetén szeretné megjelentetni. A Társulat három neves tagját, Nagy Imrét, Rómer Flórist és Csaplár Benedeket jelölte ki a kézirat elbírálására. Az 1871. május 4-iki társulati gyűlésen Pesty Frigyes pénztárnok négy új évdíjas tagot jelentett be, közülük az egyik Matusek Antal megyei pertárnok volt Győrből, és ekkor átadásra került az elbírálóknak a kézirat. Az 1871. július 6-iki ülésre megszületett a szakvélemény, amelyet Rómer Flóris jelentett be: „Matusek Antal Győrváros monographiája, noha nem kielégítő munka, de sok érdekes van benne”. Ez a korabeli sajtóban (pl. a Vasárnapi Ujságban, a Fővárosi Lapokban) is megjelent – Matusek Antalt teljesen lesújtotta, elállt kézirata megjelentetésétől.

Hivatalnokként 1871. május 1-jével győrmegyei törvényszéki aljegyzőnek nevezték ki, 1872 januárjától pedig a Győri királyi törvényszékhez irodatisztnek, amely állásából (minden ok nélkül) felmentetették 1876-ban. Az egyre inkább megkeseredett, megbántott ember 1872 decemberében a Győri Közlöny lapjain Méry Etellel, a bencés pap múzeumőrrel vitázott össze. Konfliktusuk oka az volt, hogy Méry Etel a vaskakasról írt ismertetőjében mint kútfőt megemlítette Matusek kéziratát, de Matusek tiltakozott munkája beleegyezése nélküli, és szerinte elferdített használata miatt. Elkeseredettségét jelzi e megjegyzése is: „Az én munkám kiadásának lehetősége elenyészett, sajnálom ugyan, hogy annyi évek fáradalmait most tették semmivé, midőn kéziratom nagy része át és átolvastatott...” Méry Etel nyilvánosan bocsánatot kért, s megjegyezte: „Az ifju nemzedék karöltve érdemes öregekkel most erős munkában van: törekszik Győrmegye szellemértékeit kimutatni egy ország, talán több előtt. S nem tesz jó szolgálatot az ügynek, akinek midőn valóban helyreigazitani kellene, egy megyére, egy tisztelőjére, ki művét át- és átolvasta, villámokat szór...”. 1873 elején újra vitáztak arról, hogy Napóleon járt-e Győrben vagy sem. Az idő ebben a kérdésben Méry Etel véleményét igazolta.

1874-ben jelent meg Budapesten, Fehér Ipoly pannonhalmi bencés főapát, tanár szerkesztésében Győr megye és város első átfogó méretű monográfiája. Matusek Antalt is bevonták e nagy mű elkészítésébe mint „Győrmegye történetbuvárát.” E kötetben végre megjelenhetett kézirata kivonatolva. A megye helytörténete fejezet a megyei községeket és történetüket veszi számba Matusek Antaltól. Dr. Surányi Jánossal közösen a Levéltárak ismertetését is ő írta. Fehér Ipoly is egyik forrásnak használta Matusek Antal többször említett kéziratát A megye domborzati viszonyai és A megye vízrajzi viszonyai fejezet közlésekor.

Győr vármegye és város múltjából sorozata 31 részben a Győri Közlöny Történelmi közlemények rovatában 1875. augusztus 26-tól 1876. március 5-ig jelent meg, az 1699-es évig terjedt. Itt megszakadt munkássága. 1876-ban állásából felmentve mint napidíjas volt a győri törvényszéknél alkalmazva 1883. július 8-ig, mikor saját kezével vetett véget életének.

Győrött tragikus halála után pár nappal jelent meg méltatása. A Győri Közlöny szerint „Igaznak bizonyult hír terjedt el városunkban, hogy Matusek köztiszteletben álló polgár öngyilkos lett. Mindenki bámult és kételkedett, … ki ismerte a jó öreg urat, tudta, hogy ügyei rendben vannak, családjával elégedett s nem lehetett oka ilyesmit tenni … Ki tehet arról, hogy oly nagy volt benne az energia, hogy a legnemtelenebb halált sem restellette választani, hogy sorsüldözte életének véget vessen?! … Ő terjedelmes levéltári kutatásokat tett, hogy történelmi dolgozatait létrehozhatta. Átkutatta a megyei, városi, káptalani, pannonhalmi s hédervári levéltárakat, gazdag jegyzetekkel rendelkezett. Ezen jegyzeteket felhasználva, egy terjedelmes dolgozatot készített „Győrmegye és város évlapjai a XVI. században” cz. alatt, melyből a „Győri Közlöny” 1870. évi folyama „Vázlatok Győr multjából” cz. kivonatszerű mutatványt hozott. E kézirata teljesen azonban nem jelent meg soha … Mindenkor önfeláldozólag működött, nem tekintve mint tudós és író fáradságot, költséget, mi őt czéljához vezette … Számos kiadatlan kézirata maradt hátra, melyek kiadásra várnak.

Az általa írt első megyei történeti munkát – a pontatlanságok, esetleges tévedések ellenére, melyek azóta már kiderültek – mind a mai napig olvassa, használja az utókor.

A címlapképen a Vasárnapi Újság fejléce látható, amelyben többször jelent meg róla hír pályafutása alatt.

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Győr megye és város egyetemes leirása. Szerk. Fehér Ipoly. Budapest, 1874.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet, 868 -9. hasáb
Magyarország vármegyéi és városai: Győr vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., Országos Monográfia Társulat, 1910. p. 195.
Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1893. Budapest, 1895. p. 18., p. 157.
Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Második kötet: H-Q. Bp. : Heraldika K., 1998. p. 456.
Pesti Napló, 1852. május 7. 649. szám p.1.
Vasárnapi Ujság – 1861. júl. 22. 30. sz. p. 57.
Pesti Napló, 1867. máj. 4. 5111. szám p. 2.
Vasárnapi Ujság – 1871. júl. 16. 29. sz. p. 372
Fővárosi Lapok 1871. júl. 8. 154. szám p. 3.
Budapesti Közlöny, 1871. dec. 24. 295. szám p. 6486.
Argay K. J.: Matusek Antal (1818. június 13-tól – 1883. július 8.). In: Győri Közlöny, 1883. júl. 17. 57. sz. p. 2.

2018.06.13