A beszélgetés elején Horváth József a kutató témaválasztásainak motivációiról kérdezett. Torma Attilától megtudtuk, hogy régóta érdeklődik városunk múltja iránt, pedagógusként Pátriánk címmel két évtizedig szervezett diákjainak honismereti vetélkedősorozatot, majd idegenvezetőként mélyült el a város történelmében. Munka közben újabb és újabb kérdések merültek fel benne, amiknek megválaszolásához bizony kutatómunkára volt szüksége. Amikor elégséges forrást tárt fel, és rendszerezte a kinyert információkat, akkor kezdett bele egy-egy publikáció vagy kiadvány összeállításába.

Horváth József hangsúlyozta, hogy ezek a területek, amelyekkel a szerző foglalkozik, valóban olyanok, amelyekről korábban átfogó mű nem született. A győri vendéglátás történetével ugyan Jenei Ferenc foglalkozott, de ő is csak a régi, 17-18. századi fogadókról írt. Torma Attila jelen munkájában az 1850- és 1950 közötti időszak anyagát kutatta. Vajon mi indokolta ennek az időszaknak a kiválasztását? – hangzott a kérdés. A válasz egyszerű: a rendelkezésre álló forrásokhoz kellett alkalmazkodni. A szállodák, vendéglők, kávéházak magánvállalkozások voltak. A levéltárak gyűjtőkörén kívül esik ezek iratanyagának gyűjtése, inkább csak a vonatkozó jogszabályok, esetleges peres iratok találhatók meg ott. Sokkal bővebb forrásanyaggal szolgálnak a sajtótermékek: a napi és hetilapok. Győrben 1844-ben jelent meg az első újság, a német nyelvű Das Vaterland, tulajdonképpen innentől kezdve lehet bővebb anyagot találni a Győri vendéglátásról. A lapokban fellelhető hirdetések, újévi jó kívánságok, s bármily meglepő, a bűnügyi hírek is sok-sok információval szolgálnak. Torma Attila azonban tárgyi emlékek után is kutatott: a Rómer Múzeumban cégéreket lelt fel, a Budapesten található Vendéglátóipari Múzeumban is talált győri dokumentumokat.

A könyv, ami végül megszületett, három nagy részből áll. Az első a turizmus fejlődésével foglalkozik. Ebben bővebb terjedelemben olvashat az érdeklődő a spontán idegenforgalomról és a vásári turizmusról. A kereskedővárost napokra ellepő több ezer árus és vásárló ellátása komoly feladat volt, de remek megélhetési forrást is jelentett sokaknak. A virágzó gabona- és állatkereskedelem azonban a vasútépítések következtében megtorpant, a város vezetésének új fejlesztési irányt kellett találnia. A profin levezényelt modellváltás, azaz az iparvárossá válás természetszerűleg kihatott a vendéglátásra; ugyanúgy, ahogy az I. világháborút és a II. világháborút követő társadalmi és politikai változások is. E tendenciákról és a szervezett turizmus születéséről, az idegenforgalmat élénkítő intézkedésekről, a Weekend mozgalom életre hívásáról, a Magyar Touring Klubról, a Győri Automobil és Motorklubról, az útfejlesztésekről, a kiállításokról és a sportturizmusról, az egyházi ünnepek hatásáról, az idegenforgalmi pavilon felállításáról és az Építészeti és Szépítészeti Bizottságról olvashatunk még itt.

A második részben a város idegenforgalmát kiszolgáló, meghatározó jelentőségű vendéglátóhelyekről esik szó: a szállókról, a beszálló vendéglőkről, a kávéházakról, a szezonális szórakozóhelyekről (azaz a nyári mulatókertekről), az éttermekről, sörözőkről, cukrászdákról, fürdőházakról. A bemutatón ezek közül szó esett a kávéházak kiemelt jelentőségéről. A kávéházak a XIX. században nem csupán kávét mértek, hanem a győri kulturális élet színterei is voltak. Irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat tartottak, felolvasásokat rendeztek, színielőadásoknak adtak otthont, újságokra fizettek elő. 1910-ben például a Hungária Kávéházba 62 lap járt. A kávézókban úgynevezett társalkodó asztalokat tartottak fent, ami a közösségek, egyletek, pártok összejövetelét tették lehetővé. Mint megtudtuk, a kávéházakat férfiak látogatták, a hölgyek társas életének színhelyéül a cukrászdák szolgáltak.

A harmadik fejezet a helyi lakosság igényeit kiszolgáló, kevésbé igényes helyeket: pálinkaméréseket, kifőzdéket, kocsmákat, borméréseket, peremkerületi cukrászdákat és bordélyházakat veszi számba. A kötet elolvasása nélkül is megengedhetjük magunknak azt a megállapítást, hogy ennek az adatmennyiségnek az összegyűjtése, azonosítása, a tulajdonos és névváltozások követésének felfejtése rendkívül sok munkát és háttértudást igényelt!

A beszélgetés vége felé előadóink számba vették még, hogy hányféle mutató és függelék, miféle jegyzetapparátus segíti a kötet olvasóját az információk visszakeresésében.

Maga a beszélgetés is érdekfeszítő volt, de a program végén vetített diasor különlegesen élvezetessé tette a kötet bemutatóját. A diavetítésen győri levélzáró bélyegek, idegenforgalmi kiadványok, régi számlák és étlapok voltak láthatók. Hajdan népszerű és kevésbé ismert vendéglátó helyek külső és belső képei peregtek: Fehér Bárány, Royal, Fehér Hajó, Platán, Metropol, Corso, Hungaria, Korona, Kisfaludy Kávéház, Kioszk, Fiume, Petőfi, Sörforrás, Vasút, Árpád, Mátrai, Baross sörcsarnok, Kék Hordó, Üstökös, Elek, Sárkánylyuk, Berger, Dátán, Halász, Rózsához, Szőlőkert… S a végén még azt is megtudtuk, hogy igazából a „Kék Lámpa” piros kellett volna, hogy legyen...

A kötet megvásárolható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárában, valamint a Kisfaludy Károly Könyvtár épületében található Lokálpatrióta Könyvesboltban.

Berente Erika
Fotó: Hatvaniné Ragány Klára