Emlékszel a legelső könyvre, amit nagyon szerettél?

Igen, például a Grimm mesék 1955-ös kiadására rajzokkal – még a gyerekkori firkáim is benne vannak –, és abból is a Holle anyóra, Békakirályra. Már akkor nagyon megszerettem a népmeséket, és azóta is rengeteg mesegyűjteményt szereztem be. Legutóbb Kallós Zoltán dedikálta nekem a Világszárnya című moldvai magyar mesegyűjtését. Kedvencem volt még a Zengő ABC, ami Móra Ferenc és unokája, Vészits Márta, Mötyő néni miatt is különösen kedves számomra. Ugyanis felnőtt koromban jó barátságba kerültem Móra családjával.

Milyen meghatározó olvasmányélményeid voltak?

Móricz Zsigmond könyveit nagyon szeretem, legkedvesebb a Pillangó, de sorolhatnám a többit is, az Árvácskát, a Rózsa Sándort. Hatalmas élményt jelentettek, a paraszti világ ábrázolása mély benyomást tett rám. Nyírő József és Fekete István írásai szintén elbűvöltek. A Hajnal Badányban című regényét a paplan alatt olvastam elemlámpával éjszaka, mert egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A külföldiek közül Victor Hugo-t emelném ki. A nevető ember és a Nyomorultak csodálatos alkotások. A jogtörténeti kutatásaimban is említem őt, mivel többek között elsőként állt ki a halálbüntetés eltörlése és a szerzői jog mellett. Az olvasás közben gyűjtött legszebb gondolatokat beírtam a naplómba, ezeket nagyon jó újra és újra elővenni.

Ki a kedvenc íród, költőd?

Sok van. Az eddigieken kívül meg kell említenem József Attilát, a kortársak közül pedig Czigány Györgyöt és a falumbeli Sulyok Vincét is. Kevesen tudják, hogy a ménfőcsanaki költő írta meg több száz oldalon, norvég nyelven a magyarok történetét. Ezért neki is köszönhető, hogy az északi országban tudják, kik vagyunk. Szeretem Petőfi Sándort, kötetei ott voltak a polcon a szülői házban. Weöres Sándort, akinek verseit énekeltem és szavaltam is. Reményik Sándor versei is a szívemhez nőttek. Németh László rajzolt világa, stílusa lenyűgöző, például az Iszonyban. Móra Ferenc nagyon szívbéli, de nem hagyhatom ki Jókai Mórt, Adyt, Csoóri Sándort. Csoóri Teremtő nyelv című írásával nyertem Kazinczy-érmet. Nagy Gáspárral személyes kapcsolatot is ápoltam. Ő írt recenziót a Dely Máriról szóló könyvünkről, és mutatta be Sopronban.

Hogyan tartod a könyveid? Van benne valamilyen rendszer?

Tematikusan rendszerezem őket, hogy amikor kutatok, vagy olvasni akarok, egyben lássam az adott irodalmat. Például a szülőföldemhez kötődő helytörténeti könyvek egy blokkban, a vallásos témájúak egy másikban vannak. Itt sorakoznak a nagyon tisztelt, szeretett Erdélyi Zsuzsanna könyvei és Hetény János atyáé, aki egy dedikációjában a győri Szűzanya áldását kérte rám.
Több ezer kötetem van, hatalmas néprajzi gyűjteménnyel. Ott sorakoznak a mestereim könyvei szépen sorba szedve. Egy Barsi Ernő polc, egy Timaffy László polc, szeretett másik mesterem, Küllős Imola kötetei, vagy egykori tanáraim kiadványai. Például Voigt Vilmos könyvei tréfás bejegyzéseivel: „Lándzsafalvi Zsuzsánnának, a pacsirtának, a győri toronyóra megszólaltatójának”. De van egy saját polcom is a könyveimmel, publikációimmal.
Nagyon szeretem a régi könyveket, ebből is sok van. Kisfaludy kötetek, vagy például a Szemelvények Ecker János kéziratos naplójából.

Mesélnél az olvasási szokásaidról?

Szeretem „magamévá tenni” a könyveket, ceruzával felkiáltó jeleket, kérdőjeleket írok a sorok mellé, amiknek utána akarok nézni. A szép gondolatok mellé szívecskét rajzolok. Az analóg dolgokat, párhuzamokat is oda szoktam írni, de mindent csak ceruzával. Általában este, éjszaka jut időm olvasni, vagy amikor nem tudok aludni.

Hogyan találkoztál a néprajzzal? Szerelem volt első látásra?

A néprajz már tulajdonképpen a mesékkel megérintett. Fontos emlék számomra, ahogy a fekvőbeteg nagyapám mesélt nekem Maugliról. Az Afrika az álmok világában című 1955-ös, több kötetes könyvre is emlékszem, amelyben a törzsekről olvastam. Édesapám nagyon szerette a Göre Gábor sorozatot. Móricz regényei és Arany János Zichy-rajzokkal illusztrált csodás balladái is a néprajz irányába tereltek. A konkrét nagy találkozás a tanítóképzőn, Barsi Ernő bácsi óráin, a tanításának köszönhetően történt. Ő indított el a tudatos néprajzkutatás útján.

Mint néprajzkutató és egyetemi oktató, mit gondolsz az olvasás fontosságáról?

Nemrégen a doktoranduszok országos konferenciáján zsűriztem. Az egyik téma épp arról szólt, hogy miként lehetne élménnyé tenni az olvasást. Nagyon elszomorító, hogy a hallgatók többsége nem szeret olvasni. Tisztelet a kivételnek. Emiatt egyre szűkebb a szókincsük, és nem tudnak kifejezően beszélni. Nem ismerik a klasszikusainkat. Régen természetes volt, hogy rengeteg könyvet kellett olvasnunk az egyetemen, már a vizsgára, beugróként több ezer oldalt.
Látom én az igyekezetet az oktatásban. A népszerű Harry Potterből is iskolai olvasmány lett, hátha jobban érdekli a diákokat. A Kincskereső kisködmönt viszont kihagyják, aminek persze nem örülök, mert Mórának megvan a maga varázsa, pótolhatatlan nyelvi szépsége. Úgy látom, a helyzet egyre rosszabb.
Én csellel próbálom felkelteni a hallgatók érdeklődését. Mesélek egy-egy érdekes, néprajzzal, például népi gyógyászattal kapcsolatos részt Gárdonyi Egri csillagok című regényéből, hátha… És van, aki fel is lapozza: „Tanárnő, tényleg benne van, hogy pókhálót tettek a sebre…”.
Az olvasás a helyesírásra is hatással van. Nagy probléma, hogy kezdi elveszíteni a jelentőségét a szép magyar nyelv használata, pedig az lenne a funkciója, hogy kifejezően, árnyaltan beszéljünk. Ebben segíthet az olvasás, de nem mindegy, mit adunk a diákok kezébe.

Sok könyvet hoztál magaddal az interjúra. Mesélnél róluk?

Annyi könyvem van, hogy lassan megint kinőjük a házat. Közülük csak néhányat tudok megmutatni, amelyek valamiért különösen kedvesek a számomra. Például Nyírő halina kötésű, vagy a Kalevala szőttes borítóval ellátott kötete. Nagyon szeretem azokat a példányokat, amelyeknek személyesen ismerem a szerzőjét. A dedikált könyveknek mind saját történetük van. A Kincskereső kisködmönt Mötyő néni, Móra Ferenc unokája dedikálta nekem és a lányomnak. Élmény volt megismerni a nagyszerű író rokonát, aki sokat mesélt „Apapáról”. Eszembe jut P. Jáki Sándor Teodóz atya, aki mindig eljött hozzám, ha megjelent egy írásom, személyesen gratulálni. A halálos ágyán a lelkemre kötötte, hogy menjek el Csángóföldre. Teljesítettem a kérését. Miután visszatértem, lementem a kriptájába, és elénekeltem neki a csángó himnuszt. És itt különös dolog történt, magamban hallottam Teodóz atya hangját: „ez nem egészen így van”. És rájöttem, hogy az egyik sort valóban nem pontosan énekeltem.
Sokat jelentenek számomra a mestereim üzenetei. Barsi Ernő bácsitól több szívhez szóló dedikációt őrzök, amit gyakran szó szerint megsimogatok. Timaffy Lászlótól és lányaitól szintén, akik csodálatos ajándékkal leptek meg, amikor édesapjuk hagyatékából több könyvet nekem adtak.
Nagyon jó időnként levenni a polcról a hallgatóktól kapott könyveket, és elolvasni, amit beleírtak. Egyikük így fogalmazott: „jobbá váltam az órái által.”
Az iskolai éveimből sok jutalomkönyvem gyűlt össze. Közülük különleges számomra Kodály Zoltán Utam a zenéhez című írása, amit ötödikes koromban kaptam, talán nem véletlenül.
Galgóczi Erzsébet, ménfőcsanaki írónő összes könyve megvan. Az Úszó jégtábla című írását személyesen dedikálta. Tőle még népballadát is gyűjtöttem. Az Egy kosár hazai című regényét el is hoztam megmutatni, mert név szerint említi benne a családomat.
Nagyon fontosak azok a kötetek, amelyeket tudom, hogy kitől kaptam. Mert rögtön eszembe jut róla a szeretett ember. Például Jurek Marika néni, a ménfőcsanaki kántor nénink, aki a halálos ágyán Bálint Sándor Az egyházi év néprajza című könyvét adta nekem. Nagyon értékes, egyébként szinte beszerezhetetlen kiadvány.
Kovács József irodalomtörténész, helytörténész és párja, Paulovits Teri néni mindig így dedikálták nekem értékes kutatásaikat tartalmazó könyveiket: „Kislányunknak”.
Nagy Gáspár gyönyörű adventi dedikációját szintén szeretném megosztani. És ebből a kötetéből idéznék is, a Jegyezvén szalmaszállal című verséből:

„…a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!” (részlet)

Van kedvenc idézeted a könyvekről?

„Tiszta szívből szeressétek a könyvet! Nemcsak legjobb barátotok, de életetek végéig leghűbb útitársatok.” (M. A. Solohov)

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Mutasd a könyvespolcod - Interjú Lanczendorfer Zsuzsannával

24 kép

 

A sorozat korábbi cikkei:
1. rész: A saját olvasmányélménynek nincs határa – Interjú Kocsis Rozival