Paul Gauguin itt kezdte meg tanulmányait. Mivel a Tengerészeti Akadémiára nem vették fel, a gimnáziumot félbehagyva, 17 évesen matróznak állt, egy kereskedelmi hajón kezdett dolgozni. 1868-ban bevonult a haditengerészethez, és 1871 elején szerelt le, ekkor édesanyja már nem élt. Gauguint gyámja, Gustave Arosa vette szárnyai alá, aki képgyűjtő és fényképész volt. Az ő segítségével került Paul Bertin tőzsdeügynökségére, ahol megismerkedett Emile Schuffenecker festővel, akivel együtt festettek és rajzoltak. Itt születtek első képei.

Gauguin alkalmazkodott az akkori viszonyokhoz, Párizsban is szerényen élt. Egy panzióban lakott, itt ismerkedett meg feleségével, akitől öt gyermeke született. Anyagi helyzete jelentősen javult, szorgalmasan dolgozott, festményeket gyűjtött. 1876-ban egyik tájképét kiállították a párizsi Szalonban. Ebben az évben ismerkedett meg Camille Pissarróval, aki a legnagyobb hatással volt rá. Több nyarat is nála töltött Pontoise-ban, itt ismerte meg Paul Cézanne-t.

1880-ban az V. Impresszionista Kiállításon Gauguin már 7 képével és egy szobrával szerepelt, 1882-ben részt vett az impresszionisták kiállításán. Ebben az évben a tőzsdekrachhal Gauguin anyagi helyzete megingott. 1885-ben elhagyta a családját, és többé nem költözött vissza hozzájuk. Pont-Avenba települt át, ahol lakhelye, a Gloanec fogadó a művészek törzshelyévé vált. Mivel a festészetből nem tudott megélni, hajóra szállt, és Panama felé vette az irányt, de a panamázás miatt nem váltak valóra tervei. Ezután a Karib-tengeri szigetre, Martinique-re utazott, itt elbűvölték őt a sziget lányai.

Sziklás tengerpart (1886)

1888-ban visszaköltözött Pont-Avenbe, ahol összebarátkozott Emile Bernarddal. Ez a barátság alapjaiban volt hatással Gauguin művészetére. Ugyanebben az évben Párizsban megrendezték első önálló kiállítását. Október és decembere között Arles-ban tartózkodott Vincent van Gogh-nál. 1889. májusában a világkiállítás alkalmával Párizsban megrendezték az Impresszionista és Szintetista Csoport kiállítását, de Gauguin hiába festett sokat, továbbra is nehéz anyagi helyzetben volt.

Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? (1897)

1891 februárjában a Hotel Drouot-ban kiállított képei közül 30 elkelt. 1891. április 4-én hajóra szállt, és zsebében a képei árával és a minisztérium ajánlólevelével elindult Tahiti felé. Fővárosa, Papeete nem nyerte el a tetszését, inkább a sziget belsejébe vonult, Mataiea-ba a maorik közé. Ennek az útnak a szépségeit írta meg Noa-Noa című könyvében, és itt találkozott Tehurával, aki a modellje és a kedvese is lett egyben. Nagyszerű képek egész sorát alkotta meg.

Aha, oe feii? (1892)

1893-ban visszatért Párizsba, és váratlanul nagy szerencse érte: nagybátyjától 13000 frankot örökölt, amelyből Párizsban műtermet rendezett be. Kiállítása azonban nem aratott sikert, nem értették a műveit. 1894-ben Koppenhágába utazott, ekkor találkozott utoljára a családjával, majd Bretagne-ban élt Annah-val. Itt súlyos atrocitások érték, megverték, kifosztották, úgy döntött visszatér Tahitire. Punaauia-ban telepedett le, Pahurát, egy 14 éves lányt vett maga mellé vahinéként (asszonyaként). Nehéz hónapokat élt át, a magával hozott kevés pénze hamar elfogyott, és lassan ereje végén is járt már.

Ta Matete (A piacon, 1892)

1897-ben, abban az esztendőben, amikor legkedvesebb gyermekét, Aline lányát, aki csupán 20 éves volt, elvitte a tüdőgyulladás, öngyilkosságot kísérelt meg, a nagy adag arzéntól azonban erősen hányni kezdett, és életben maradt. Ebben az évben született meg végrendeleteként értelmezett műve, a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?, amelynek 1898-as párizsi bemutatója a szezon eseményévé vált. 1899 januárjában újra festeni kezdett, áprilisban megszületett a kisfia.

Nevermore (1897)

1901 novemberében a Marquises-szigetek egyikére költözött, Hiva-Oa szigetére, Atuanába. Itt építette fel cölöpökre a híres Örömök házát. 1902 elején továbbra is sokat szenvedett betegségei miatt, vissza akart menni Franciaországba, de az utazásra már nem került sor. 1903-ban új, ifjú élettársa lett, Marie Rose Vascho személyében, akitől megszületett sokadik lánya, Tahiatikaomata. Később azonban utolsó élettársa is elhagyta, és magával vitte kislányukat is. Ezek az események tovább rontották egészségi állapotát.

Paul Gauguin végül 1903. május 8-án, szívinfarktusban halt meg, elképzelhető, hogy morfium-túladagolás következtében. Csak az idős bennszülött varázsló és egy protestáns lelkész volt mellette. Sírja az Atuana nevű falu katolikus temetőjében található.

Téli táj (1879) és Fekete sertések (1891)

Hagyatékát árverésen kótyavetyélték el. A Téli táj (1879) és a Fekete sertések (1891) című képeit a Szépművészeti Múzeum őrzi.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, lenolaj.hu, lib.ke.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép.