Bhután, a kis terjedelmű és csekély lakosságú ország India, Kína, Nepál, Tibet és Banglades szomszédságában fekszik. Államformája királyság, a legutóbbi időben már nem abszolút, hanem alkotmányos monarchia. A Vangcsuk-dinasztia immár ötödik uralkodója, Dzsigme Keszar Namgyal elődeihez hasonlóan nyugati egyetemi képzésben (pl. Oxford) vett részt. A király – európai mércével nézve – puritán otthon lakója.

Az össznépesség alig több, mint 750 ezer fő, ebből a fővárosra 150 ezer lakos jut – Timpu populációja egy évtized alatt növekedett a tízszeresére. Az ország soha nem volt gyarmati függésben, a kilencvenes évekig kellett várni a modernizációra: ekkor nőtte ki magát a feudalizmusból. Így hagyomány és modernitás ötvöződik: népviselet, mély vallásosság párosul például a Coca-Cola térhódításával és az európai komfort betörésével. Beat együttesük is van, egy videobejátszás erejéig hallhattunk legendás Beatles slágert is tőlük (Can’t Buy Me Love). Filmművészetük is van, de csakis hazai, egy ilyen alkotás plakátjáról világsztár szépségű hölgy tekintetett le ránk. Képregényük is van, ez egy mondabeli futó – a halálhoz vezető utat jeleníti meg.

Mindez azonban egyáltalán nem jelenti a hagyományokkal való leszámolást. A halál szemléletében a keleti ember sajátos gondolkodásmódja és hitvilága tükröződik vissza: az elmúlás a keletkezés szükségszerű velejárója. Az idős emberek felmentést kapnak köznapi feladataik alól, és imádságokkal, zarándoklatokkal készülnek a „végső útra”. A gyermek halottakat az apa a hátára veszi, és nekivág a hegynek, útközben pedig nem teheti le a holttestet a „végső célig”.

A lakosság húsz nyelvű közösségekből tevődik össze, vallásilag túlnyomórészt buddhista, annak is a tantraista ága. Mindenki szabadon gyakorolhatja a hitét, de téríteni szigorúan tilos, a szerzetesek pedig nem lehetnek a politika részesei: nem választhatnak és nem is választhatók. Azonban számtalan olyan kolostor, erődítmény is van, amelyek világi közigazgatási funkciót is végeznek, a főapátokat úgy választják. A lakóházak szintén sajátosak, melyekben vallási szertartásokat is tartanak (házi oltár), ezekre egyházi személyeket hívnak. A vallási tevékenység továbbvitele az utód kötelessége, de napjainkban ez már konfliktusok forrása, lévén, a fiatalság egyre inkább nyugati társai életformáját utánozza.

Nagy jelentősége van a kenderültetésének étvágygerjesztő, vágyfokozó, illetve egyéb hatásai miatt. Gasztrokultúrájukból a nemzetinek számító sajt és erős paprika elegyítéséből származó ételt kell kiemelni: külcsínre nagyon esztétikus, mintha a saját lecsónkat látnánk viszont benne.

A kis terület ellenére sok száz növény és temérdek emlősfaj része a flóra és fauna világának. Az ország hetven százaléka erdő, látunk itt bengáli tigrist, de van elefánt is. Érdekes emlősfaj a takin: a legenda szerint egy nagy becsben álló tanító bölcs egyszer egy ültő helyében felfalt egy tehenet, s mindezt tetézte egy kecske elfogyasztásával, környezete rosszallására a csontmaradványokból konstruálta meg ezt a „lényt”. Ez az ország szent állata, a holló pedig a szent madár, az uralkodói korona dísze. Bhután büszke lehet arra, hogy példaadó viszonyban van a természettel, a tervek szerint 2020-ig teljesen ökosítani akarják a termelést és fogyasztást. Nagyra törő terv, ha az adott terminusig nem is valósul meg, de egyszer talán elérhető. Az ország festői tájakban gazdag, láthattuk a Himalája részeiként feszítő félelmetes hegycsúcsokat, valamint a Föld talán legkockázatosabb repülőterét is.

Teljesen más a boldogságról való elképzelésük, mint a nyugati civilizációnak. Míg nálunk ez individuális törekvés, náluk közösségi. Az uralkodó egy bizottságot hozott létre, mely az állam boldogságindexét próbálja kutatni. Jelenleg – százat alapul véve – hetvennégy százaléknál tartanak. Míg a világban a GDP a mérőszám, náluk a bruttó nemzeti boldogság.

Valcsicsák Zoltán, aki mindezen élményeket a Bhutánba való utazásán szerezte, egy életre elkötelezte magát az országgal. Szakított egykori foglalkozásával, és az ország specialistája lett. ma a Magyart-Bhutáni Baráti Társaság elnöke. Könyvet is jelentetett meg Álmomban Bhutánban ébredtem címmel, amelynek bemutatására is sor került a rendezvényen.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella