„Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, / Nagy vörös palástját künn hagyá az égen, / De az éj erőt vett, csakhamar beronta, / Az eget, a földet bakacsinba vonta, / És kiverte szépen koporsószegével: / Fényes csillagoknak milljom-ezerével; / Végre a szép holdat előkerítette / S ezüst koszorúnak fejtül odatette.”

Az embert a kezdetektől érdekelte az égi világ, az ismeretek hiánya azonban a fantázia termékeit szülte, amiként a földet szellemekkel, az eget pedig istenekkel népesítette be a hiedelem. Áldozati rítusokkal, varázsszertartásokkal próbálták az égiek jóindulatát megnyerni, a földművelésre épült társadalmakban különös szerepet játszottak a termékenységi szertartások. Egyiptomban a helyi hitvilág a fáraónak Ré napisten társaságában egy képzeletbeli napbárkán való égi utazásáról ír.

Természetes törekvés, hogy az adott kor embere mindig viszonyítási pontokat keresett önmaga helyzetének meghatározásához a világegyetemben, ahol támpontként a Nap kínálkozott. Történelmi ismereteink birtokában elmondhatjuk, hogy nem volt ez mindig veszélytelen vállalkozás. Az ókori geocentrikus világnézet – úgy tűnt – kőbe vésett törvény, ennek ellentmondani, mást hirdetni a fizikai létet kockáztató eretnek tevékenységnek minősült. S bár a lobogó máglyákon elhamvadtak ugyan a forradalmian újat hirdetők, a hatalom falába ütközők, de nézeteik ellenálltak minden tűznek.

A technika fejlődése, a társadalom, a tudomány és a közgondolkodás változása új eszméknek új dalaival köszöntött be. A heliocentrikus világkép polgárjogot nyert, megteremtődtek az égbolt fürkészésének korszerű eszközei. A rohamos fejlődés maga mögé utasította azt a szemléletet, amikor állami döntések meghozatalához, vagy azok elhalasztásához égi jelekre hivatkoztak.

A befolyását az egész földgolyóra kiterjesztő ember sokáig csak vágyakozott, de nem gondolhatott égi utazásra. Az égi kalandozást illetően persze különböző utópisztikus ötletek születtek – elég Jules Verne Utazás a Holdba című regényére gondolni, ahol ágyúgolyóval tették meg az utat. A fejlődésnek köszönhetően a 20. században már nemcsak utazásokra, hanem kozmikus űrállomások telepítésére is sor került, a hatvanas évek végén pedig már emberi láb taposta a Hold felszínét.

Napjainkban a csillagászat iránti érdeklődés növekedésének vagyunk tanúi, így a megyei könyvtár december hónap három csütörtöki délutánjára a Központi Könyvtár Klubjába a kozmosz titkait bemutató előadássorozatot iktatott be. Ennek nyitányaként hangzott el december 4-én Pete Gábor amatőr csillagász vetítéses előadása Naprendszerünk és a csillagos ég címmel.

A rendezvény során kirajzolódott előttünk a győri csillagászat múltja, hogyan „hatoltak be” jelképesen a kozmoszba ezen nemes szenvedély pionírjai, képet kaphattunk a Vagongyár, s később az egyetem patronáló tevékenységéről, az eszközök fokozatos bővüléséről. Az előadást feledhetetlen képsorok tették még élvezetesebbé. Színek villódzását élvezhettük, láthattunk bolygók s holdjaik mozgását, képet alkothattunk a Naprendszer bolygóinak méreteiről.

Az embert mindig izgatta a Földön kívüli élet lehetősége, s máig állandó vita tárgya, hogy léteznek-e egyáltalán földönkívüliek. A polémák gyakran áltudományos köntösben öltenek testet, a pillanatnyilag nem megmagyarázható földi jelenségekben űrlények „keze nyomát” látják. Az előadás kitért arra, hogy lehetséges-e élet Földünkön kívül a Naprendszerünkben. Nem élőlények után „nyomozott” az előadó, hanem az élet elemi lehetőségeire illetve annak kizárására mutatott rá.

A Naprendszer bolygóin több esetben szélsőséges, minden életlehetőséget kizáró viszonyok uralkodnak. Négyszázötven fok meleg, de száznyolcvan fok hideg is előfordul. Mérges gázok, gőzök uralják adott bolygók atmoszféráját. Miként a Földön mélyre ható nyomokat hagytak a felszínformáló erők, a légköri jelenségek, a meteor becsapódások, hasonló jelenségek gyakran a földi méreteket messze túllépve (7 km mély kráter) az említett bolygókon is megfigyelhetők.

Érdekes dolgokat lehetett megtudni a képekkel illusztrált Nap- és Holdfogyatkozásokról. Világossá vált, hogy a hullócsillagoknak csak a neve csillag. A világűr kutatása számtalan szempontból zajlik. A földi élet mélyebb magyarázatára is rálelnek a világűr kutatói, meteorológiai megfigyelések a mezőgazdasági munkák jobb megtervezéséhez járulhatnak hozzá. A csillagász kitért arra is, hogy miért nem került sor évtizedek óta holdutazásra: gazdasági érdektelenségre utalt, mivel nem leltek kibányászható ásványkincsekre.

A győri csillagászok az ismeretterjesztő előadásokon kívül a személyes megtapasztalást is lehetővé teszik. Az érdeklődők adott időpontban beavatottjai, részesei is lehetnek az égbolt fürkészésének.

Az előadás befejeztével sorjáztak a kérdések, szakszerű, bőséges magyarázattal kísérve. A rendezvény hozzájárult a hallgatók ismeretbővítéséhez, szemléletformálásához, így némileg másképp tekintenünk fel a csillagos égboltra. A népi hiedelem szerint, ahogyan Petőfi Sándor elbeszélő költeményében elmélkedik János vitéz: „Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad / A földön egy ember élete megszakad”.

A csillagok témájának decemberben még a betlehemi csillagmotívum is aktualitást kölcsönöz. Megkapó karácsonyeste a csillagszórós-gyertyafényes szoba ablakán kitekintve gyönyörködi az égbolt látványában, ahol Juhász Gyula nyomán „Tüzeket raknak az égi tanyák”.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina