Gimesi Dóra adaptációja a Viktoriánus-kori Angliába helyezi a történéseket, de Hamupipőke személyében egy igazi modern lányt ismerhetünk meg, aki vagány, kicsit fiús, kalandra vágyó, és egyáltalán nem törődik az etikett szabályaival. Ráadásul kedvenc olvasmánya Robert Louis Stevenson: A kincses sziget című műve, melynek segítségével szárnyaló képzelete messzi tájakra repíti.

Édesapja hosszú útra készül, így mostoha kerül a házhoz, aki szent hivatásának tekinti, hogy a rakoncátlan lányból, igazi hölgyet faragjon - csakúgy, mint két lányából. A velocipéd kerekein száguldozó Hamupipőke egyáltalán nem bizonyul könnyű tanítványnak. A vidám, fiatal, lázadó lány élete szomorú fordulatot vesz, mikor hírét veszi édesapja halálának. Nemcsak a tragédia, de a mostohája és mostohatestvérei merev, szabályokat követő elvárásai is megviselik. De hát minden jó, ha jó a vége, és hűen az eredeti meséhez, Hamupipőke is eljut a bálba, és egymásra találnak a herceggel, ám amíg ez bekövetkezik, addig a színpadon még sok-sok humoros, kacagtató jelenetnek lehetünk tanúi a szereplőknek köszönhetően.

Az egész előadás nagyon élvezetes, dinamikus, ahol lényeges szerepet kapott a zene és a mozgás. A velocipéden való száguldozás a gyerekek körében nagy tetszést aratott, mert ahogy láthattuk, bizony nem is annyira könnyű erre a járgányra felkapaszkodni. A karakterek sokkal árnyaltabbak, mint az eredeti mesében, már-már az az érzés kerített hatalmába, hogy a mostohát tulajdonképpen csak a jó szándék vezérli, távolról sem gonoszkodó hárpia, és bizony-bizony néha kedvenc „hercegnőnk” sem viselkedik éppen jó gyermekhez méltóan.

A rendezés (Tengely Gábor) kiemelte, ugyanakkor finoman árnyalta is Hamupipőke kapcsolatait. Érzékelhető az édesapjához fűződő szoros kötelék, a mostohával és lányaival szembeni lázadás, de nem ellenségeskedés, és később a herceggel való teljes lelki azonosulás. Ellentétben az évszázadok óta jól bevált sémával, miszerint a gyönyörű herceg és a még gyönyörűbb hercegnő az első látásra szerelembe esnek, a mi Hamupipőkénk és hercegünk lelki társat találnak egymásban, akiket örök időre összeköt a közös álmodozás és kalandvágy.

A fehér tér a felülről leereszkedő fekete csillárokkal, a korhű motívumokat is tartalmazó zene, és az érdekes jelmezek egészen egyedi hangzás- és látványvilággal ajándékozzák meg a közönséget.

Egy könnyed, vidám mesét láthattunk, ahol a szerepcseréből adódó félreértések és helyzetkomikumok felhasználásával, fantasztikus színészi játékkal egy gondolat magvát ültették be a jelenlévők szívében: Ezt az előadást még egyszer meg kell nézni.

Alkotók:

A Grimm testvérek azonos című meséje alapján írta: Gimesi Dóra
Dramaturg: Nagy Orsolya
Tervező: Michac Gábor
Zeneszerző: Tarr Bernadett
Mozgás: Fejes Kitty
A rendező munkatársa: Bora Levente
Rendező: Tengely Gábor (Blattner Géza-díjas)

Szereposztás:

Hamupipőke - Nagy Petra
Apa, Hamupipőke édesapja - Szúkenyik Tamás
Mostoha, Apa új felesége - Markó-Valentyik Anna
Amália, a Mostoha idősebbik lánya - Gergely Rozália
Emília, a Mostoha fiatalabbik lánya - Főglein Fruzsina
Királyfi, hamarosan király, név szerint Fülöp - Vitányi-Juhász István
Leopold, a királyfi komornyikja – Kovács Domokos

Bári Edit
Fotók: Orosz Sándor

Fotógaléria: Hamupipőke - Egy tündérmese újragondolva

Orosz Sándor fotói

6 kép