A fesztiválra akkreditált kritikusokból álló zsűri a kategóriadíjjal a párhuzamos válogatásokba, a Rendezők Kéthete és a Kritikusok Hete nevű programokba meghívott legjobb első és második filmek közül, de a nemzetközi zsűritől függetlenül jutalmazta a szerintük legjobb alkotást. A világ több száz filmkritikusát tömörítő szervezet díjának sorsáról kilenctagú nemzetközi zsűri döntött, amelyben a francia elnök, Michel Ciment mellett Belgium, Brazília, Chile, Franciaország, Hollandia, Nagy Britannia és Németország vezető filmkritikusai foglaltak helyet.

A zsűri indoklásában az olvasható, hogy „Szilágyi Zsófia figyelemreméltó magabiztos bemutatkozásában a pontos kamera és az erőteljes rendezés egy teljesen hétköznapi helyzet rendkívüli feszültségét és intenzitását érzelmekkel, humorral, drámaian jeleníti meg”. Miután a rendező és a film alkotói már hazautaztak Magyarországra, a szervezők Szilágyi Zsófia rövid köszönő üzenetét felolvasták a díjátadón a megjelent újságíróknak.

„Nagyon örülök ennek a díjnak, mert a fesztiválvetítéseken azon aggódtam, hogy érthető-e ez a magyar történet a nemzetközi közönségnek. Ezek szerint érthető” – mondta Szilágyi Zsófia telefonon az MTI-nek. „A kritikusok megértették a filmnek a szellemi értelemben vett tétjét, azt, hogy az Egy nap kísérlet volt arra, hogy az átlagos hétköznapi valóságot, a háromgyerekes nők valóságát meg lehet-e érdekesen mutatni. A díjnak az az üzenete, hogy igen”. A rendezőnő elmondta, hogy a sűrű cannes-i napokról nagyon kellemes emlékeket őriz, mert a filmjét és az alkotógárdát „igazi kíváncsiság” övezte a fesztiválon.

„Ez a cannes-i díj jelentős nemzetközi elismerés az Egy nap alkotóinak és egy mérföldkő a Filmalap által életre hívott Inkubátor Program történetében is” – mondta Havas Ágnes, a Filmalap vezetője az MTI-nek. „Szilágyi Zsófia filmje az első a Program keretében elkészültek közül, amely Cannes-ben mutatkozott be. Óriási öröm, hogy egy új magyar tehetség felfedezéséhez járulhattunk hozzá. Bízom abban, hogy a cannes-i siker sok pályakezdő alkotónak ad biztatást, hogy jelentkezzen első filmtervével az Inkubátor Programra”.

Szilágyi Zsófia első mozifilmje Szamosi Zsófia főszereplésével egy háromgyerekes anya egy napját meséli el, a cselekmény nagy része a hétköznapok rutinjára épül. Az aprólékos részetekkel realista módon bemutatott mindennapi események mögött a feszültséget a nő házassági válsága és családja szétesése miatti félelme adja, amelynek megakadályozására a napi rohanásban egyszerűen nem marad lehetősége. A filmet a rendezőnő egy kisgyerekes barátnőjének e-mailje ihlette, aki tízperces lebontásban leírta neki egy napját. Ennek a tanárnőként dolgozó anyának a rutinszerű napját úgy szerette volna megmutatni, hogy a néző egy pillanatig se unatkozzon.

Az Egy nap meghívást kapott a június 6. és 17. között megrendezésre kerülő Sydney filmfesztivál versenyprogramjába is, amelynek fődíját tavaly Enyedi Ildikó Testről és Lélekről című alkotása nyerte el.

A 71. cannes-i filmfesztiválon a japán Kore-eda Hirokazu Shoplifters című alkotása érdemelte ki a Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál színésznő vezette zsűritől az Arany Pálmát. Japán film több mint húsz év után nyert fődíjat a világ egyik legrangosabb filmes találkozóján. A 2013-ban A fiam családja című drámáért Nagydíjat kapott japán rendező ezúttal is egy családi történet mesélt el: a film főhősei egy üzletek kifosztásából élő álcsalád, amely befogad egy bántalmazott gyereket. A lassú, érzékeny és kegyetlen emberi történetben eleinte nehéz megérteni, hogy a családban ki kinek milyen rokona, csak egyetlen dolog biztos: a pénzimádó nagymama irányítja a családtagokat. Halálával fokozatosan derül ki a néző számára, hogy a felnőttek eredetileg nem egy párt alkotnak, és a gyerekeket is lopták. Az utcáról befogadott kislány jelöli ki a szerepeket, a nő elkezd anyaként viselkedni, a gyerekek pedig testvérként kezelik a lányt.

A rendező előző filmjéhez hasonlóan nagyon mély érzékenységgel arra a kérdésre keresi a választ: lehetséges-e szülőnek lenni akkor is, ha az ember nem a vér szerinti gyerekeit neveli. „Európában az örökbefogadás kérdése sokkal elfogadottabb, mint Japánban, ahol igazából a vér szerinti kapcsolatok számítanak valódinak” – mondta a rendező a bemutatón tartott sajtótájékoztatóján. A film eredetiségét az adja, hogy az örökbefogadás vagy a gyerekrablás kérdését nem egy bűneset formájában, hanem egy kegyetlen, ugyanakkor nagyon emberi történetként vizsgálja. A szereplők „az első családjukban kudarcot éltek meg, és megpróbálják együtt újrakezdeni, létrehozni egy olyan családot, amely jobban működik, mint az eredeti családjuk” – hangsúlyozta Kore-eda Hirokazu.

A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat, Spike Lee amerikai rendező BlacKKKlansman című filmjének ítélte. A 27 év után egy igaz történetet feldolgozó politikai pamflettel Cannes-ba visszatérő Spike Lee filmjében azt állítja, hogy Donald Trump elnökké választásával a Ku-Klux-Klan szélsőséges szervezet jutott politikai hatalomhoz az Egyesült Államokban. Az alkotás – amely egy politikai történet, egy klasszikus thriller, valamint egy akciófilm keveréke – egy afroamerikai rendőr 1978-ban játszódó igaz történetére épül. A rendőrnek sikerült beépülnie az 1865-ben alakult rasszista, antiszemita, a fehér fajvédelmet hirdető és időnként bűnözői módszereket is alkalmazó Ku-Klux-Klanba, és lelepleznie a módszereiket. A főszereplőt John David Washington alakítja, akinek apja, Denzel Washington 1992-ben Spike Lee nagysikerű filmjének, a Malcolm X-nek a főszerepét játszotta.

A zsűri díját Nadine Labaki libanoni rendezőnő Capharnaüm című filmje kapta. A Bejrútban játszódó, dokumentumfilmszerűen forgatott mozi egy 12 éves menekült utcagyerek története, akit Zain al-Rafeea alakít. A kisfiú a film főhőséhez hasonlóan Szíriából menekült a családjával 2012-ben Libanonba, ahol menekültként élnek. A fiktív történet keretét a húga haláláért felelős férfi megsebesítése miatt börtönbe kerülő Zain lázadása adja: beperli a szüleit, amiért világra hozták, nem iskolázták be, és verik.

Jean-Luc Godard francia-svájci filmrendezőt rendkívüli Arany Pálmával jutalmazta a zsűri a Livre d’image (Képeskönyv) című filmjéért. A lengyel Pawel Pawlikowski érdemelte ki a legjobb rendezés díját a Hideg háború című drámájáért. Az Ida című filmjéért 2015-ben a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjat nyert lengyel rendező ötödik filmjével először kapott meghívást a cannes-i fesztiválra. A Hideg háború az 1950-es években a vasfüggöny két oldalán játszódó szenvedélyes, de pusztító szerelmi történet, amelyet a politikai helyzet, valamint a szereplők közötti származási és jellembeli különbségek egyszerre tesznek lehetetlenné.

A legjobb forgatókönyv díját megosztva kapta a 2014-ben Nagydíjat nyert Alice Rohrwacher olasz rendezőnő Lazzaro felice (Boldog Lazzaro) című alkotása és a filmezéstől és a külföldre utazástól hivatalosan eltiltott Dzsafar Panahi iráni rendező Három arc című filmje, amelyet az iráni hegyekben teljes illegalitásban forgatott. Szamal Eszljamova kazah színésznő kapta a legjobb női alakítás díját Szergej Dvorcevoj Ayka című filmjének főszerepéért. A hivatalos verseny utolsó napján bemutatott Ayka egy kirgiz menekültnő története Moszkvában. A 33 éves színésznő játszotta a kazah rendező előző filmjének, a Tulpan című vígjátéknak a főszerepét is, amely 2008-ban a mustra második legfontosabb válogatásában, az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) című programban elnyerte a fődíjat.

A legjobb férfi alakítás díjat Marcello Fonte érdemelte ki Matteo Garrone olasz rendező Dogman című filmjében nyújtott alakításáért. Az egyszerű kisemberről szóló bosszúfilm amatőr főszereplőjét a rendező egy szociális központban találta meg, ahol a férfi éjjeli őrként dolgozott. A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Charles Williams ausztrál rendező All These Creatures című 13 perces kisfilmje kapta, amely egy kamaszról szól, Shujun Wei kínai rendező Yan Bian Shao Niant című rövidfilmje pedig elismerő oklevelet kapott.

A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott 19 elsőfilm közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat egy belga alkotás, Lukas Dhont Girl című filmje kapta, amelyet az Un Certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban mutattak be. A fesztivál egyik legnagyobb revelációja egy 15 éves, fiúnak született lányról szól, akinek az az álma, hogy világhírű balerina legyen. A szexuális identitás keresésén túl a Girl című film története elsősorban egy apa és gyereke közötti példás kapcsolat bemutatására helyezi a hangsúlyt.

Forrás: MTI