A felirat szerint Uhlyarik Albint (és nejét) látjuk a 7,5x10,5 centiméteres plaketten profilból, egyenruhában, tiszti sapkában, kitüntetésekkel. E régi vágású férfiúról annyit lehet tudni, hogy 1858-ban született Bács-Bodrog vármegyében, a ma Szerbiához tartozó Topolyán. Koránál fogva tisztjelöltként, pontosabban hadapródként vett részt Bosznia-Hercegovina 1878. július 27-ével induló okkupálásában, majd ki tudja, miért, de a büntetés-végrehajtás felé kanyarodott. Szinyei József Magyar írók élete és munkái című, 1890-től folytatólagosan kiadott katalógusa szerint különféle, tiszti beosztásokban dolgozott a váci, a nagyenyedi, a szegedi, a soproni és a szamosújvári börtönökben. Uhlyarik Albin uram azért került rá Szinyei listájára, mert a büntetés-végrehajtás elismert teoretikusaként delegált volt a szentpétervári, majd az 1900-as brüsszeli börtönügyi kongresszusokon. És 1893-ban Elzárás-nélküli kényszermunka címmel tanulmányt is írt, ami a Magyar Jogászegyleti Értekezések IX. évfolyamának 7. számában meg is jelent.

Mi pedig Finta Sándorról szóló cikkeinkből tudhatjuk, hogy az ifjú tehetség egy elfajuló családi verekedés után éppen a szamosújvári börtönbe került, ahonnan 1912-ben szabadult. Ha a két pályafutást, életutat végignézzük, bizony megtörténhetett, hogy ezek éppen az örmények alapította Szamosújvár híres börtönében találkoztak, keresztezték egymást. Ott, ahol Rózsa Sándor raboskodott, aki a börtön temetőjében is van eltemetve. Az ezüstplaketten szereplő két dátum talán Albin és neje, Emília házasságának éveit jelenti, hiszen elképzelhető, hogy Uhlyarik uram a kaució miatt 28 évesen jutott el abba a helyzetbe, hogy felelősen dönthetett a házasságról, és megnősülhetett. Hogy aztán ez a házasság miért ért véget 1911-ben, ha véget ért egyáltalán, azt nem lehet tudni. Akinek tudomása van róla, kérjük, közölje szerkesztőségünkkel!

Címlapkép: Finta Múzeum CC BY-NC-ND

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu