89

Párhuzamos városképek a XX. századból: Budapest-Bécs

Tamáska Máté előadása a győri könyvtárban

tamaska-mate-eloadas

Május 10-én a győri könyvtár Központi Könyvtárának klubhelyiségében Tamáska Máté szociológus tartott ismeretterjesztő előadást Párhuzamos városképek a XX. századból: Budapest-Bécs címmel. Mind Bécs, mind pedig Budapest fejlődésére döntően hatott a XIX-XX. század: előbbi sok-sok évszázada császárváros volt (bár a német-római császárokat nem itt koronázták), utóbbi kezdetben három önálló településként létezett (Buda, Pest, Óbuda), hogy csak az 1867-es kiegyezés után egyesüljön egyetlen várossá.

A XIX. századtól mindkét város több rendszerváltást élt meg. A Monarchia nagy területének párhuzamos központjaiból töredékére zsugorodott, önálló országok (Ausztria és Magyarország) központjai lettek. A XIX. században Bécs Karl Lueger, fővárosunk Podmaniczky Frigyes polgármesterek idején élte első fénykorát. Ekkor mind a császárváros, mind pedig Budapest pályaudvarokkal, míves középületekkel, körutakkal, oktatási, egészségügyi, valamint közlekedési infrastruktúrával gyarapodott.

Tamáska Máté az 1920-as és 1970-es évek közötti periódusra fókuszált. Bécsben a húszas években szociáldemokrata kormány működött, ezzel magyarázható az impozáns lakásépítés – hatvanezer lakás született. Magyarországon az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság rövid országlása után keresztény kurzus rendezkedett be. Az előadás a jóléti beruházásokra tért ki részletesen. Szóba kerültek például a játszóterek, amelyek először Bécsben jöttek létre. Az orvosok kezdetben hevesen ágálltak ellenük, mert az összegyűlt gyerekek körében nagyobb esélyt láttak a ragályok terjedésének, egy másik orvosi véleményhalmaz azonban a napfény jótékony hatását vélte a betegségek ellenszerének (immunerősítő, D-vitamin forrás). Eleinte homokstrandnak hívták a játszótereket, amelyek később Magyarországon is tért hódítottak.

Megismertük a fürdőkultúra fejlődését, az uszodák térnyerését is. Korábban a divatos fürdőhelyek nem annyira a lubickolás, mint inkább a társas érintkezés színhelyei voltak. Annak is fejlődéstörténete van, hogyan nyert polgárjogot a medencében a koedukáció. A második világháborús romok, törmelékhalmazok pedig a gyermeki játékok színteréül szolgáltak.

A jóléti társadalom erősödése a sport térnyerését, sportuszodák, sportcsarnokok, stadionok létesítését eredményezték. A stadionoknak politikai dimenziója is volt: nagy tömeget lehetett mozgósítani, valamint a szerkezet is mintegy nevelő funkciót célzott. Az építészek társadalommérnököknek tartották magukat: a létesítendő objektumokon keresztül célozták formálni a közösségeket.

Az életmódváltás, az urbanizáció elterjedése szükségessé tette a piacok, boltok, majd a nagy áruházak létesítését. Az elektrifikáció aztán folytatódott a XX. században, háttérbe szorítván a szenet. A közlekedésben mindkét városban kiépült a metróhálózat. A húszas évek munkáslakásai pedig Bécsben a külföldi (leginkább jugoszláv) vendégmunkások szálláshelyei lettek.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella

2018.05.14
37