393

''Bizonyos kérdésekben már nem számít elegánsnak biztonsági köröket futni''

Interjú Menyhárt Jenővel

menyhart-jeno-europa-kiado

Négy dalt – három új számot és egy feldolgozást – tartalmazó EP-t jelentetett meg az Európa Kiadó. Menyhárt Jenő a Lángoló Gitárok interjújában beszél a dalokról, az ihletet adó történésekről és arról, hogy dalszerzőként mi történt vele az elmúlt években.

Az előző két Európa Kiadó-lemezen főleg történetmesélős dalokat hallhattunk; elbeszélésekkel, sorsokkal találkozhattunk, a Nincs kontroll fókusza azonban más. Hogyan néznek ki ezek a dalszerzői-szövegírói hangsúlyeltolódások?

Amikor több mint tíz év amerikai tartózkodás után visszajöttem Magyarországra, nem az kínálkozott, hogy belevessem magam egyből a dolgok közepébe, mivel ehhez a közeg és a helyzet nem volt számomra eléggé ismerős. Hátraléptem tehát, és egyfajta szemlélődő helyzetből próbáltam megközelíteni és befogadni a dolgokat. Ebből születtek idővel az Annak is kell és a Valahol lenni című lemezek anyagát alkotó, szövegükben többnyire elbeszélő jellegű számok. Már akkor sem gondoltam úgy, hogy én most már mindig ilyen dalokat fogok írni. Ugyanakkor ezek számomra fontos alkotások, amelyeket a mai napig szívesen játszok. Idővel azonban elkezdtem jobban megtalálni a helyemet ebben a számomra új helyzetben, és ennek megfelelően alakítottam a dolgaimat, így magát az Európa Kiadót is. Ezek a változások nyilván hatással voltak a Nincs kontroll EP-n szereplő új dalokra.

A lemez négy dala közül kettő inkább közéleti vagy közérzeti, a másik kettő inkább érzéki-érzelmi. Kezdjük a Mindenki egyenlővel. Talán sosem írtál még ennyire direktben értékválasztásokról, vagy ha úgy tetszik, „politikáról”. Miért pont most? Mik azok a folyamatok, a saját bőrödön érezhető dolgok, vagy világállapotok, amik ezt a dalt inspirálták?

Az Európa Kiadó-számok mindig is az életről szóltak, és nincs ez másképpen a Mindenki egyenlő esetében sem. Ha egy dalszerző a világról tudósít, az magában hordozza, hogy egyes szövegeinek időről időre olyan vonatkozásai is legyenek, amelyeket a közélet tárgykörébe szokás sorolni. Ehhez hasonló az Európa Kiadó-dalokkal korábban már számos esetben történt. Nyilván ebből is következett, hogy a 80-as években, a zenekar történetének első 6 évében effektíve feketelistán volt, és hogy a mainstream média a későbbiekben sem ölelte a keblére a zenekart. A Mindenki egyenlő elsődlegesen arról szól, hogy mindenki szabad, mindenki egyenlő, de ahol fenn van a szemellenző, ott ez nem nagyon jellemző. Valamint némiképp arról is, hogyha engedünk a fásultságnak, elkezdünk folyton ugyanazokért a pofonokért visszajárni. Ennek pedig van és kell is, hogy legyen alternatívája. Az pedig, hogy a szám szövege eléggé direkten van megfogalmazva, felfogható egy jelzésnek, hogy időközben egy olyan korszak vette kezdetét, amelyben bizonyos kérdésekben már nem számít igazán elegánsnak biztonsági köröket futni.

Az EP címadó daláról többek közt az Agitátor című könyved juthat eszünkbe, a környezetvédelemről, a belakott környezetünk vagy általában a világ állapotáról írt elemző-kritikus szövegeid. Tényleg nincs kontroll? A kufárok már rég kikergették Jézust a templomból?

Amikor rendre meglepődünk a minket körbevevő világ történésein, az arra utal, hogy valamiféle szakadék húzódik az elképzeléseink és a valóság között. Azt látom például úgy Amerikában, mint Magyarországon, hogy sok embert mindkét helyen sokkolják az országukban lezajlott legutóbbi választások eredményei. Nem értik, hogy ez honnan jött, mindez miként lehetséges. Ahogy rengetegen mostanság hökkennek meg azon, hogy milyen sebességgel és mértékben történnek a változások a Föld éghajlatában és ökoszisztémáiban. Nahát, tényleg ez az egész nem valamiféle absztrakció, ami csak arra való, hogy kerekasztal-beszélgetéseket folytassanak róla? Vagy most éppen a legutóbbi napokban az volt az általános elképedés tárgya, hogy a Facebook, amelyik különben a világ egyik legnagyobb profitot termelő vállalata, úgy, hogy a szolgáltatásait gyakorlatilag ingyen lehet igénybe venni, igazából olyan üzletpolitikát folytat, hogy a felhasználók adatait kiszolgáltatja egy harmadik félnek. Valójában annak kéne meglepetést okoznia, hogy mindez meglepetést kelt. Ezek ugyanis nem voltak előreláthatatlan események abban a világban, amelyikben ténylegesen élünk. Azt hiszem, lényegében erről íródott a Nincs kontroll című szám.

A Mégegyszer újra című dal kapcsán adódik a kérdés: milyen a viszonyod jelenleg New Yorkhoz? Évekkel ezelőtt a korábbi intenzív kapcsolatod megszakadt azzal a várossal, azonban ez a dal arról mesél, hogy nem tudsz és nem is akarsz elszakadni tőle.

35-től 48 éves koromig New Yorkban éltem. Ez egy eléggé hosszú és fontos időszak az ember életében, a mai napig érthetően egy csomó szállal kötődöm oda. Otthonosan mozgok benne, amikor ott vagyok, sok barátom van, tudom, mi hol van, értem, mi történik, és lépten-nyomon olyan dolgokba botlok ott, amelyekhez emlékek fűznek. Ugyanakkor igaz az is, hogy ez már sok tekintetben egy más New York, mint amelyikben én éltem. A jelenlegi kötődésem Amerikához azonban elsősorban szellemi és kulturális, egy csomó dolgot figyelek és követek az interneten, ami ott történik. Nem arról van szó, hogy nem tudok, sokkal inkább arról, hogy nem szeretnék elszakadni tőle. A Mégegyszer újra viszont inkább arról szól, hogy az emberben él egy vágy, hogy felvegyen egy olyan szálat, amit egyszer elvarratlanul otthagyott valahol. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, de valamiért úgy érzi, mégis meg kell, hogy próbálja. Mint egy szerencsejátékos, aki felteszi a maradék zsetonjait egy olyan számra, amivel már korábban is próbálkozott. A Kozmikus Krupié pedig rezzenéstelen arccal nyugtázza mindezt.

A lemez negyedik dala az Európa Kiadó történetének első stúdióban rögzített feldolgozása. Tulajdonképpen nem meglepő, hogy ez éppen Balaton-dal, hiszen a pályátok ezer szálon összekapcsolódik Víg Mihállyal. Nem is azt kérdezem, hogy miért pont most jött el ennek az ideje, mert gyanítom, azt mondanád, hogy mert éppen így alakult, hanem inkább azt, hogy neked mi a legfontosabb Mihály dalszerzésében és költészetében. Az ugyanakkor érdekelne, hogy miért pont ezt a dalt választottad.

Mihállyal a munkásságunk a kezdetektől fogva valóban elég sok szállal kötődik, az utóbbi években pedig néha duóban is fel szoktunk lépni. Az együttműködésünk elé tehát bátran oda lehet biggyeszteni az időtálló jelzőt. Nem elsősorban arról van szó, hogy a konkrét elképzeléseink annyira közel állnak egymáséihoz, sokkal inkább arról, hogy át tudjuk érezni a másik dolgait és alapvető hozzáállását. Ez egyrészt abból fakad, hogy a 80-as évek underground kultúrájából, azaz közös gyökerekből indulva mi ketten vagyunk azok, akik dalszerző-gitáros-énekesként működünk, és így csinálunk zenekart. Ez valószínűleg mindig is közelebb hozta a nézőpontjainkat. Mihály számai azért érdekesek számomra, mivel egyrészt többségükben jól megírt, életteli daloknak tartom őket, másfelől pedig, mert úgy jönnek át nekem, hogy eggyé olvad bennük a szöveg, a zene és az előadás. Ez pedig nagyon közel áll ahhoz, amit én az egész lényegének érzek. A Balaton-számok szinte kivétel nélkül igazi dalok, annak ellenére, hogy formailag közelebb állnak a megzenésített versekhez, mivel a legtöbb esetben nincs refrénjük. Mihály alapvetően a költészet felől jön a dologba, ez azonban nem változtat azon, hogy a dalokban végül teljes egységben működik minden. A Levert vagy volt kezdetektől az egyik kedvenc Balaton-számom. Nagyon tetszett, de folyton azt éreztem, hogy én ezt lassabban, levegősebben és visszafogottabban csinálnám. Ezért is dolgoztuk fel végül. Kíváncsi voltam, úgy milyen lenne.

Mik az idei tervek az Európa Kiadóval? Az EP négy dala után számíthatunk még esetleg további új számokra 2018-ban?

Az Európa Kiadónak mindig az a terve, hogy elképesztő számokat készít és fergeteges koncerteket ad. És ez a terv visszavonásig érvényben van.

Itt a teljes EP:

Forrás: langologitarok.blog.hu

2018.04.27