pHLaT: Későn érő típusok vagyunk mindannyian, sokszor kezdtük el, sokszor hagytuk abba, későn lettünk tudatosak. Nem siettettünk semmit, ilyen lett, nem ilyent akartunk, azzá vált, ami. Nem akartunk albumot sem, először számokban gondolkodtunk. Most értünk meg arra, hogy meglegyen AZ album. És igazából most állt össze a hármasunk is, pedig korábban is volt már Mulató, csak nem volt igazi csapat, csak barátok, ragaszkodó, de azért laza halmaza.

Tink: A hátrányainkból lett előny mára, vagyis hogy „húztuk az időt”, pedig 11 éves korunktól fogva ebbe a kultúrába nőttünk bele. Sokat, nagyon sokat lógtunk együtt, de most harmincon túl adjuk ki magunkból. Bennünket ez az ügy, meg az önkifejezés szenvedélyesen érdekel, a kazettagyűjtéstől a reppelésig, a graffitizéstől minden. Most arra vártunk, hogy végre összejöjjön egy album, ami koncept, amire vágytunk, hogy mi legyünk benne a „featuringek”, mi rajzoljuk a borítót. Hiába volt már úgynevezett nagylemez, ez az az album, amit akartunk. Ez a kezdet.

Azt érzem, hogy erősek nagyon az irodalmi hatásaitok. Olyan egzisztencialista, olyan intim az egész.

pHLaT: Így is van. Maximálisan önfeltáró ügyet viszünk, meg sem próbálunk a hip-hop-kultúra felszínén maradni, nem kocsikról és nőkről dumálunk, mégis minden belefér a világunkba, akár még az említettek is. És igen, inkább irodalmi nézőpontokat keresünk, van egy szimbólumrendszerünk, amit nem erőltetünk, hanem csak úgy lesz. Magától.

Szimbólum, mint például a Szobanövény.

pHLaT: Persze, amiről mindenki csak azt vizionálja, hogy a fűről szól. Pedig nagyon nemcsak arról.

Tink: Nevelgettük magunkat sokáig, nagyrészt erről szól. Meg tán arról is, hogy mi inkább befelé figyelős emberek vagyunk, azért ez nagyon benne van a zenénkben. Inkább a szobában élünk, mint a világban.

pHLaT: Terápia ez nekem. Én majdnem harminc évesen tettem fel magamnak a kérdést, hogy akkor most a zene tölti ki az életemet mindenestül, vagy egy erősen depressziós emberként fogom leélni az életemet. Én ennek élek mindenestül, minden önreflexiómat itt fejtem ki és fejtem meg. Mindig magamat fejtem meg. És ha ebben a szituban mások is meghallják magukat, és rezonálnak rá, az meg kivételesen boldogító, persze. Egymásra találás.

Annyira személyesek vagytok, hogy nem is nagyon merészkedtek társadalmi mezsgyékre, magyarul: nem politizáltok.

pHLaT: Pártpolitikai szempontból nem, de tele vannak a szövegeink közélettel, reflektálunk, ha úgy tetszik, így már politizálunk.

Tink: Azt hiszem, mi lelki szinteken politizálunk. Mindenről beszélünk. Nem foglalunk állást, maximum annyiban, hogy önfeltárók vagyunk.

Széles spektrumú a Mulató Aztékok világa, mindenről beszéltek zeneileg is. Mik az alapvető hatások?

emekajji: Rám a moll és a szűkített akkordok gyakoroltak hatást, nem is igazán szeretnék előadókról beszélni. Ez fontosabb, ez az érzésvilág jön be nekem nagyon. Na, jó Pharrel és Tyler the Creator szintén bejönnek, ha már neveket akarsz hallani. Mindig az foglalkoztatott a zenében, hogy miképp tudsz kilépni az alapvető kulcsból. Mindig az mozgatott, hogyan lehet B-témákat felépíteni. Vagy hogyan lehet akár hurkot találni, ami visszaköt önmagába? Hogyan kell csavart csinálni? Engem ezek a kérdések visznek előre, hogy megértsem a zenét, hogy kitörjünk az 1-4-5-ből, és szabadnak lenni, mindenestül.

Érzem a jazzhatást is.

emekajji: Pedig annyira nem vagyok nagy jazzrajongó. Django Reinhardt-ot nagyon tisztelem, meg Sun Ra-t is, de érzelmileg nem fog meg annyira a jazz.

Tudod még, milyen ez a zene? Annyira Money Mark-os. (Ő volt a Beastie Boys billentyűse, számos szólólemezt jelentetett meg.) Egyszerre gyermeki, meg őrült és játékos.

emekajji: Nem ismerem, de meghallgatom. Tanulni akarok, de sokkal jobban izgatnak az akkordokból jövő hatások, mint egyes előadók hatásai.

Ami számomra unikálisan aztékos, hogy nem nagyon használtok mintákat, inkább megkomponáljátok ezt a spleenes, sokszor fájdalmas, néhol meg édesbús zenét.

emekajji: Én ezt szeretem nagyon, a minta jó, de gúzsba köt, megbéklyóz, nem enged szabadon. A mintázás, a szempling túl instant nekem.

Tink: Mondjuk, persze elindíthat bennünk érzelmeket is. Ákos tényleg nem mintázik. Mi ketten igen.

Hogyan kreáljátok a zenét?

pHLaT: Ha valós időben vagyunk együtt hárman, akkor igazi workshop van. Néha jammelés.

emekajji: Misi ír sok dobot, az biztos.

Tink: Mindig van „miértünk”, nem feltétlenül zenét csinálni ülünk össze, hanem hogy együtt legyünk. Nekünk nagyon sokáig tartott minden, sok gyermekbetegséget túléltünk. Sokszor csak ültünk, és megkérdeztük egymásra nézve, hogy mit csináljunk? Zenéljünk! Amikor kaptam hangokból csomagot, megtetszik valami, egyből előkerül a kétoktávos, vagy elkezdünk ütögetni, aztán belenyúlkálunk egymáséba. De Ákos az alapzenész.

pHLaT: Vagy énekelgetünk, de aztán lehet, hogy bassline lesz belőle.

Tink: Mostanában jöttünk rá arra is, és ezért más a zenénk, mint az általában vett „hip-hop”, hogy igen, jöjjön egy hook, jöjjön egy B-rész, ne legyen átlagos. Zenélni szeretünk, és a „szövegkreálást” is zenecsinálásként és terápiaként éljük meg. Féltudatosan. De így sem mindegy, hogy mire írunk szöveget, nagyon meghatározó a ritmika, a BPM által hozott alapvető érzelem. 4/4-ben gondolkodunk, de nem loopokban.

Azért ez egy süppedős zene, aminek megvan a maga sodrása.

Tink: Süppedőnek süppedős tud lenni, s azért is jó, hogy többen csináljuk, mert így tud igazán színes maradni. Én, ha egyedül csinálnék valamit, az mindig hip-hop lenne. Legalábbis a veleje. De együtt jobbak, elevenebbek vagyunk, az egymásra való reagálás alapvető nálunk.

pHLaT: Hip-hop ez mindenestül, de Kafka vagy Dosztojevszkij valóban több van benne, mint mondjuk Nas.

Tink: pHLaT sokkal tájékozottabb irodalomban, mint én, pedig én irodalmi családból jövök, apám költő volt, édesanyám műfordító.

Anyai nagyapád sem volt akárki.

Tink: Édesanyám édesapja Juhász Ferenc.

Aki a XX. század második felének meghatározó költőgigásza.

Tink: Én soha nem mondom ezeket senkinek, most is te kérdeztél rá. De tény, hogy ebben a szellemiségben nőttem fel, de inkább képekben gondolkodtam már kiskoromtól fogva, szóval egyáltalán nem irodalmi szalonokban nőttem fel. Deviánsabb volt az életem. De inkább szellemileg, mert nem lakótelepen szocializálódtam, nem „higítóközelben”. Sokáig elfojtottam magamban a hip-hopot, régebben volt bennem effajta viaskodás. Később aztán rájöttem, hogy mégiscsak szőröstül-bőröstül azonosulni tudok az egész hip-hop-univerzummal. Rájöttem, hogy nem kell feltétlenül József Attilának lenned, ha reppelsz, mert Biggie sem volt az, pedig az egyik legnagyobb. Attól persze még lehet filozofikus az utca-rap is.

És az otthoni zenék anno?

Tink: Syrius például szólt otthon, biztosan a Tribe Called Quest meg a De La Soul meg DJ Krush is ebből jött, minden mindennel összefügg. 18-20 éves voltam, cseréltük a zenéket, nagyon mélyek a gyökereink, sokáig nem léptünk elő ezekkel a tapasztalatainkkal, de ezt éljük meg minden pillanatban, mintha cseppben a tengert érzékelnénk, a társaságunkban is, amikor együtt vagyunk, alkotunk, vagy csak eszmét cserélünk.

A hip-hop a crew-k kultúrája. Körülöttetek, mellettetek, bennetek ott a Hálózat. Mi is igazából ez a veletek mindig szóba hozható fogalom? Haverok, kollégák, család?

Tink: Minden egy kicsit. A Hálózat megtanít kezelni az energiáidat, inspirál, de praktikusan együttzenét, projekteket, családot is jelent. Szőnyegbombázás néven futott, live-actbe oltott házibulik voltak először, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Tanulunk egymástól. Együtt csinálunk zenét. Egyben vagyunk, mégis külön individuumok. Ebből lesznek egyébként a szólódolgaink is, nem azért, mert éppen mosolyszünet van. Jó energiák vannak, egy rezgésen vagyunk, hittel, lelkesedéssel vetjük bele magunkat mindenbe. Még egy kiáltványt is írtam erről, szívügyem az is, egyszer majd felolvasom neked.

1. Törjenek ki!

Elszórtan akad ugyan néhány filmbevágás a lemezen, kiemelt helyen és külön számozással azonban csak ez az egy szerepel, nem véletlenül, nem is lehetett más az intro, mint ez a(z indíttatásainkról) minden lényegit magába sűrítő gondolatsor. A Holt Költők Társasága pedig mindenkinek kötelező! (pHLaT)

2. Szobanövény

A lemez címadó dalának telt atmoszférája, a hangszerelés, a bevezető szöveg mind Ákosunkhoz (emekajji) köthető, az ő érzelmi víziója. A zene 2014-ben íródott, amikor emekajji a csapattól elvágva egy kis skóciai faluban élt és dolgozott hosszabb ideig. (Tink)

3. Kivárom a kört

Nekem ez a mérföldkő, az első Aztékok-dal, amit úgy igazán hárman csináltunk, akkor és ott, illetőleg részemről az első házi barkács-jellegű videó, épp csak elemi szintű videóvágási ismeretekkel, egy bábolnai koncertút anyagából. (pHLaT)

4. Komolyan

Ez az albumon lévő egyetlen dal, amin közreműködő található a debreceni Stek személyében, ő írta a nyaktörő dobgroove-ot egy Balzac utcai session alkalmával. A zenét a későbbiekben is szerettük, így felvétel készült rá. (Tink)

5. Tedd félre

Volt egy méretes Secret Reality-buli a Szentendrei úton, ahol felléptünk, utána, már Ákosnál, de még az események hatása alatt készült zene és szöveg, illetve a felvétel is. Ákos időben valahol itt kezdte el öntudatlanul ezeket a Snoop-zsánereket írni. (pHLaT)

6. Ön- és közveszélyes

Szüntelen ingajárataink során született, valahol félúton az Erkel és a Balzac közt. Sokat emelt a fényén, hogy ezt a dalt adtuk a Stíluspakk 7. válogatásra. A hozzá készült videó pedig az első videónapló stílusú hangulatvideónk is egyben. Nem mellékesen pedig, mikor a refrének és az én verzéim már a helyükre kerültek, Misi a saját verzéjét ’16 szilveszterén itt írta és vette fel nálam. (pHLaT)

7. Semmi más

Koncertre járók már ismerhetik, ám csak félig: élőben mindig a saját hivatalos remixünket adjuk elő, ami „fellépősebb”, és ami az album után érkező mixtape-en lesz fellelhető. De ez itt most az eredeti, egy hamisítatlan Misi-groove, Ákossal a billentyűn, illetve egy refrénötlet részemről, ami hosszas keresgélés után találta csak meg a helyét. (pHLaT)

8. Bartók Béla

Ezzel a dallal volt a legtöbb kihívás, félreértés, bonyodalom az utómunka szempontjából, külön időben és helyen rögzített take-ek általi kalamajka a véglegesítésnél, és a többi... A refrén tőlem származik, amit az Ákos munkaasztala mellé, hangmérnöki diplomája alá celluxozott klasszikus Bartók Béla-portré ihletett meg. (Tink)

9. Terápia

A beat-et hárman írtuk, epikus, hosszú, kifejtős – utazós verzék, refrén nélkül, záró-összegző hook-kal, távolabb a popdalok struktúrájától. Maga a zene is lebegésnek ad teret. (Tink)

10. Meghívó

A zene Ákos munkája, a szöveget ott írtuk nála, egyből azután, hogy megmutatta a beat-et. A spontán megszületésű, geg-ízű refrénből indultunk ki, majd kalandoztunk el. (Tink)

11. Mikor nekivágtunk

Columbo-hangminta, refrénnek némi mantra, egy saját zeném, ami szólónak indult, ám Misi rapjével közössé kerekedett. Azon gondolkodtam, hányan kezdtük el lelkesen mindezt 12 évesen, és mostanra hányan maradtunk, hányan maradhattunk meg így, vagy úgy mellette. Ezt próbáltuk lehetőség szerint körüljárni. (pHLaT)

12. Új nyelv

Szintén egy saját zene, ars poétikánk görbe tükre, pár gondolat a fogalmi síkokról. Foltokban átszüremkedő küldetéstudat, ismerkedés a midivel, és RZA hatalmas árnyéka. (pHLaT)

13. Terápia II

Amikor megszületett, csak akkor láttuk, hogy ez bizonyos szempontból egy sorozat, méghozzá annak is mindjárt a második eleme. Mantrák magunknak és hasonszőrűeknek, mindenkinek saját pszichológust, élhető nézőpont-ajánlatok, illetve egy újabb hangulatvideó, útvonalbejárás Balzactól Balzacig. (pHLaT)

14. Egyetlen hosszú nap

Egy ún. csecsemőtrap Ákostól – Misi megfogalmazásában –, létrejöttének hátterében saját, legerősebb alapélményemmel, kisebb és nagyobb körökről, folyamatok fenntarthatóságáról, Baricco, Bill Murray és Friedrich Nietzsche személyes ajánlásával, a szólómon érkező „Folyamatos múlt-jelen-jövő idő” előzményeként. (pHLaT)

15. Emberáldozat

„Az emberáldozat tehát az istenségek áldozatának a megismétlése, amelyet az azték mitológia szerint az emberek javára mutattak be saját magukon. Az emberáldozat ugyanakkor egyfajta „fizetség”, amellyel az emberek tartoztak az istenségeknek.” (Davide Domenici: Az aztékok)

16. Hézag

A nem annyira headbangelős albumon egy mondhatni húzósabb dal. Ákos egyik nagy erőssége ez az ádáz szintis vonal, rendhagyó módon igyekeztünk gunyorosságánál fogva kissé groteszkebb módon megragadni. Ákost ebben az időszakban a munkája miatt alig láttuk, úgy adott életjeleket, hogy időközönként küldött egy ilyen zenét, rákényszerítve minket, hogy tanuljunk meg felvenni, ami aztán a későbbiek folyamán nem is vált a kárunkra. (pHLaT)

17. Kerülj beljebb

Az album dalaival egyidőben más anyagok is készültek, ez a dal is szólónak indult, és az Új nyelvhez hasonlóan a midi-vel való ismerkedés kezdeti időszakát fémjelzi. Ebben az időben kezdtem el a magam szűk egy oktávján belül úgymond éneklősebb refrénekkel próbálkozni, nagy öröm volt, hogy Misi is élte és magáénak tudta, így rövid úton már bekerült a koncertek programjába is. A dalhoz egy nehezen megismételhető házibuli képeiből készült videó, SÉF-ékkel a Balzacban. (pHLaT)

18. Beatsimogató

2016. 05. 26.-án az Elevated kollektíva Beatsimogató sorozatának lehettünk vendégei az azóta megszűnt Művelődési Szinten, zenét és szöveget írtunk, felvételt készítettünk a nagyérdemű előtt, amire 90 perc állt rendelkezésünkre. Az esemény további vendégei a Slow Village és a Lusta Bítek voltak, az SV albumára szintén felkerült az ott spontán készült dal. (Tink)

19. Menj tovább

Misi szakaszáról már a megírás közben kiderült, hogy magát a dalt is pozicionálja, merthogy ez a tiszteletteljes seregszemle nyilván nem lehet más, mint a záróakkord. Minden bizonnyal először kerülnek felsorolásra azon művészek és csapatok, akikkel az elmúlt években együtt alkottunk, dolgoztunk, stúdióztunk, koncerteztünk, buliztunk. #A­_Hálózat! (pHLaT és Tink)

Prieger Zs.
Forrás: langologitarok.blog.hu