543

190 éve született a Zsolnay porcelánok megálmodója, Zsolnay Vilmos

Nagy Mária írása

zsolnay-vilmos

Zsolnay Vilmos neve mára szorosan összeforrt a porcelánnal és Pécs városával. 190 évvel ezelőtt, 1828. április 19-én született a mecsekaljai városban, jó nevű kereskedő családban. Szülei belőle is azt szerettek volna faragni, bár ő inkább a festészettel kacérkodott. Tizenegy éves korában már be kellett segítenie, édesapja odaállította a pult mögé, és öt évi inaskodás után a bécsi Politechnikum kereskedelmi tagozatára küldte.

Annak elvégzése után, a kor szokásának megfelelően, vándorútra indult: bécsi, frankfurti, drezdai, müncheni nagy kereskedőházakban volt gyakornok. Zsolnay Vilmos bár szorgalmasan tanulta mesterségét, mellette azonban minden kevés szabadidejét festészeti tanulmányokkal töltötte. 1847-ben tért vissza Pécsre, hogy édesapja üzletében dolgozzon. 1848-ban nemzetőrként harcolt, az önkényuralom első esztendeiben végig apja üzletében tevékenykedett, 1853-ban aztán, mikor huszonöt éves lett, édesapja kiadta az örökségét.

1852-ben ismerkedett meg Bell Terézzel, akit 1853-ban feleségül vett. Házasságukból három gyermek született: Teréz (1854), Júlia (1856) és Miklós (1857). 1858-ban vásárolta meg a Király utcai ingatlant, amelynek földszintjén üzletet alakított ki. Édesapja még 1853-ban vásárolta meg a lukafai kőedénygyárat, amelyet aztán áttelepített Pécsre, és amikor az üzem egy évtizeddel később csődközeli helyzetbe került, Zsolnay Vilmos egy kölcsönnel megmentette. Zsolnay Ignác, Vilmos testvére, aki a gyárat vezette, nem volt jó gazda, ezért 1865-ben átvette tőle a téglavetőt és a terrakotta-műhelyt, és maga mellé vette Imre öccsét.

Zsolnay Vilmos több vállalkozásba is belekezdett, ám nem mindegyikük lett sikeres. 1868-ban indította el a Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló anyagáruk nevű próbálkozását: a cementgyártás nem volt sikeres, de a samott áruk iránt volt kereslet, valamint a terrakotta termékek is szépen fogytak. Az 1870-es években szerződtette Clavint, aki új technikát hozott magával Bécsből.

Az 1873-as Bécsi Világkiállításon Zsolnay Vilmos termékeivel nagy sikert aratott, bronzérmet, oklevelet kapott, valamint Ferenc József-renddel is kitüntették. Ekkor készültek a kobaltceruzás, habán és népies motívumú dísztárgyai. Ebben az időben megkezdődött az épületkerámia termékek gyártása is, az új pirogránit már tartósabb és időállóbb volt a terrakottánál. Vilmos a gyár munkájába bevonta gyermekét, Miklóst, akinek 1875-ben sikerült előállítania az úgynevezett elefántcsontmázat. Két évvel később aztán sikerült kifejleszteni azt a zománctechnikát, amely ezek után a Zsolnay gyár védjegyévé vált. Az 1878-as Párizsi Világkiállításon Grand Prix, vagyis nagy aranyérmet nyert, és megkapta a Francia Becsületrendet.

Az új technika utat nyitott termékei művészi színvonalának fejlesztéséhez és sajátos stílusának kialakításához. Ez a magyaros motívumok mellett döntően a perzsa és az izniki (török) kerámia hatását tükrözte, és Zsolnay Júlia (Zsolnay Vilmos lánya) tervezte. A porcelánfajansz technika megszületése idején, 1877-ben tervezte Júlia azt a védjegyet, amely évtizedekig a gyár népszerűsítését szolgálta: az öt torony mellett, amely Pécs német nevére utalt (Fünfkirchen), a három betű a három testvér (Teréz, Júlia és Miklós) nevének kezdőbetűje volt.

1880-1894 között már tengerentúli világkiállításokon is szerepelnek a Zsolnay gyár termékei. 1886-ban megkezdődött a kályhacsempék gyártása, amely aztán a gyár egyik legsikeresebb terméke lett. Zsolnay Vilmos vállalkozása számos építkezésre szállított díszítőkerámiákat, megtalálhatjuk őket a budapesti Földtani Intézet, a Mátyás-templom, a Nagyvásárcsarnok, a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Fővárosi Állatkert Elefántházának cserepeiben, a pécsi Postapalota címerében, a kecskeméti Cifrapalota (városháza) díszítéseiben és számos más helyen az országban.

Zsolnay nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása is a kerámiaművészetben. Az ő gyára volt a világon az első, amely ezzel a titkos összetételű, zöld és kék színekben pompázó anyaggal dolgozott (az eozin különlegessége, hogy színét nem anyaga, hanem a megtörő fény adja). Az első eozin-mázzal bevont terméket a Budai Anyagipari Tárlaton mutatták be. 1895-ben megvásárolta a felszámolás alatt álló budapesti Fischer-féle porcelán- és majolika gyár részvényeinek többségét. A gyárat Budapesti Zsolnay-féle Porcelán Feyence Gyárnak nevezte el, Zuglóban kezdte el működését.

Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án halt meg, végzetes tüdőgyulladást kapott. Hamvai a gyár szomszédságában lévő mauzóleumban nyugszanak. Halála után fia, Miklós vette át a gyár vezetését, majd 1922-ben bekövetkezett halála után örökösei folytatták az irányítását. 1948-ban államosították a gyárat, létrejött a Pécsi Zsolnay Nemzeti Vállalat. Egy ideig csak ipari porcelánokat gyártottak, majd 1953-ban újra elkezdtek díszmű porcelánokat és épületkerámiákat készíteni.

1963-ban a gyár a Finomkerámia-ipari Országos Vállalat gyáregységévé vált, majd 1974-től ismét használhatták a Zsolnay nevet és márkajelzést, mivel megállapodtak Mattyasovszky Margittal. 1982-ben ismét önálló lett a gyár, megindult az exportálás. 1995 végén, a privatizáció ideje alatt három részre osztották a Zsolnay gyárat, amely 1999-ben három különálló cégre vált szét: létrejött a Zsolnay Porcelángyár Rt., amely bérbeadással, energiaellátással foglalkozott; a Zsolnay Manufaktúra Rt. tulajdonában a porcelánedény és díszmű, eozin és pirogránit termékek gyártása szerepelt; a Zsolnay Örökségkezelő Kht. a gyár területén található műemlékek kezelését kapta feladatul. A társaságok tulajdonosa a Magyar Fejlesztési Bank és az ÁPV Rt. voltak.

2006-ban az ÁPV Zrt-től a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. tulajdonjoga térítésmentesen, de jelentős hitelállománnyal a pécsi önkormányzat tulajdonában lévő Pécs Holding Zrt-hez került. A tulajdonosváltások és működési forma változások után 2013-ban a Pécs Holding Zrt. újabb pályázatára a Magyarországon élő, szír származású, svájci állampolgárságú, építészmérnök üzletember Bachar Najari lett a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. többségi tulajdonosa.

Nagy nemzetközi siker volt (és az évi 1,1 milliárd forintos bevételük megháromszorozását jelentette) a 2008-as év szeptemberében a svéd IKEA gyárral kötött együttműködés – 2015-ig volt a svédek beszállítója. A gyár jelenleg is Pécsen működik, területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa évad részeként új városrészt alakítottak ki Zsolnay Kulturális Negyed néven. A gyár állandó kiállítóhelye a pécsi Zsolnay Múzeum.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, zsolnay.hu 1zsolnay.hu 2

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2018.04.19