920

J. D. Salinger: Zabhegyező

Rom Zsófia diák-könyvkritikája

j-d-salinger-zabhegyezo

J. D. Salinger Zabhegyezője igazi klasszikus, bár ha olvassa az ember, akkor először nem jön rá, hogy miért. Tipikusan olyan könyv, amelynél mögé kell látni a történetnek, ám ennek ellenére világosan érthető a mondanivalója.

Főszereplője a 17 éves, középiskolás Holden Caulfield, akinek az 1950-es évek Amerikájában kellene helytállnia és a követelményeknek megfelelően teljesítenie. Ám neki ez nem megy (17 évesen kinek megy?), a felnőtt gondolkodás és viselkedés sem az ő erőssége. Kamasz, lázad a világ ellen, de nem úgy, ahogy az ember várná.

Kirúgják az iskolából, majd három rendbontó napot tölt el New Yorkban – a regény ezt az időt öleli fel. Ezalatt megismerjük Holdent, aki nem igazán a tetteiben deviáns, hanem a gondolkodásában; néha-néha már kicsit idegesítő a karaktere, de ennek ellenére szerethető. Kezdi megismerni a felnőtt világ rossz oldalát, és megrémíti a tudat, hogy egyszer ő is felnő majd. Nem akar olyan hazug és romlott lenni, mint a nála idősebbek, holott nem veszi észre, hogy a három nap alatt egyre közelebb kerül az erkölcstelenség szakadékához. Menekül minden és mindenki elől, fél hazamenni, nem akar felelősséget vállalni semmiért.

Miközben járja a várost, kocsmázik, régi ismerősökkel találkozgat, majd elhatározza, hogy elhagyja New Yorkot. Tette előtt meglátogatja a kishúgát, és ráeszmél, hogy csak testvére érti meg őt, így ismét megerősítést nyer elmélete: a gyerekek tiszták, és még nem zuhannak le a szakadékon a felnőtté válás üregébe. Teljesen kétségbeesik, esélyét se látja, hogy beilleszkedjen a társadalomba. A mű végén egy szanatóriumban van, és megbánja, hogy megosztotta érzéseit az olvasóval, ami teljesen jogos, hiszen az ember a legmélyebb gondolatait nem akarja kiadni akárkinek.

A Zabhegyező tipikusan az a könyv, amit valamilyen szinten mindenki megért, mert mindenki volt már úgy, hogy különcnek érezte magát vagy félt a jövőjétől, esetleg saját magától. Holden egy picit őrült, amelyre feketehumora (ami az egész művön végigvonul) kissé ráerősít. Tele van a regény utalásokkal, vitákat megindító kérdésekkel (és itt nem feltétlenül a mű klasszikus, „Hova mennek a kacsák télen, amikor befagy a tó?”-kérdésére gondolok). Remekül boncolgatja a generációk közti éles ellentétet, a rohanó világ kikerülhetetlen örvényét és persze az emberi kapcsolatok bonyolultságát is. Mindezt úgy, hogy a regény könnyedsége és stílusa már-már vérlázító.

Aki szeret gondolkodni az életről és annak következményeiről, annak kimondottan remek választás a könyv, főleg úgy, hogy szinte olvastatja magát a regény, nagyon nehéz letenni. Sokan mondják, hogy a kamaszok ezt még nem értik meg. Azt gondolom, ők is teljes mértékben felfoghatják a lényegét, mert az emberek értékrendje és a tapasztalataink is kortól függetlenek.

Salinger zseniális könyve és Holden briliáns karaktere mindig új kérdéseket ébreszt az olvasóban, és figyelmeztet arra, hogy akár felnőtt, akár kamasz, akár gyerek az ember, sose legyen hamis.

Rom Zsófia
A GYSZSZC Krúdy Gyula Középiskolája 9. a. osztályos tanulója

2018.04.18