Mit ünneplünk április 11-én? Emlékezünk a poétaóriásra, tisztelettel adózunk a rég-, a közelmúlt és a jelen versfaragó művészeinek. Rendezvények sora tanúskodik a költészet jelentőségéről, hiszen napjainkban is szerte a világban számos embertársunk ebben a formában találja meg érzelmeinek és mondanivalójának megjelenítési formáját.

A gyárvárosi megnyitót hangulatos komolyzenei betétek fűszerezték, melyek Szűtsné Tar Viktória és Ézsaiásné Nyári Piroska csellón megszólaltatott dallamainak voltak köszönhetők. Az Író Alkotók Klubja költeményeiből hangzott el válogatás Stanka Renáta, Fáczán Zsófia, Léb Gergő és Póczik Olivér előadásában. Az említett tanulók a Kazinczy Ferenc Gimnázium, a Győri Szolgáltatási SC Baross Gábor Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági és Ügyviteli Szakgimnázium, valamint a Győri Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola kötelékébe tartoznak. Felkészítő tanáruk Süveges Jusztina volt.

Öröm volt látni, hogy mennyi érdeklődő töltötte meg a Közösségi Ház klubhelyiségét. Földvári Gabriella megnyitójában a versek fontosságára hívta fel a figyelmet, Virág Lajos pedig a képek oldaláról közelítette meg a témát, s egyben kihangsúlyozta, hogy társművészetek „randevújának” vagyunk részesei „a kép, a vers és a zene megbeszélte találkozón”. A művészeti ágak művelésének megvannak a sajátos törvényszerűségei, ehhez adódik hozzá az egyes alkotók egyénisége, kreativitása. Szerencsés, ha a fotók megtekintésekor és a költemények meghallgatásakor, olvasásakor rátalálunk egy közös hullámhosszra, melyre eredetileg a szerző állította be „jelképes adókészülékét”. Ezután Dittrich Panka felvetésére tömören szóltak arról, hogy mit jelent számukra a költészet.

A fotógyűjtemény kitárta elénk a természet sokszínűségét. Mintha előttünk nyílt volna meg a rétek ezernyi virága, melyek bűvöletében-bódulatában barangolunk. Szinte hallhattuk az erdő méltóságteljes fáinak sóhajtását, mellyel nekünk üzennek. A fotók keltette atmoszférához pregnánsan illeszkednek a hozzájuk rendelt költemények, átéljük a magányt, belehelyezkedünk a költeményben leírt bánatba, de egyúttal csodáljuk a naplementét, az éj beköszöntének megfestését, a gazdag költői nyelv pompáját. a találó metaforákat. A fotókra tekintve egyaránt felidéződnek az impresszionisták festette tájképek, de a borongós németországi romantika is. Táj és érzések, hangulatok parallel felvonulása érezhető, olyan, mintha Babits Mihály Új Leoninusok című versét írnánk tovább. A költemények között egyaránt kaptak szerepet rímes és rímtelen alkotások, sőt, találkoztam a klasszikus verselés szép példájával, ahol – Radnótit idézve – „értik a hexametert is”.

Az Író Alkotók Klubja és Virág Lajos együttműködése nem előzmény nélküli. Szoros a művészi kapcsolat, az elmúlt évben hasonló módon történt meg a megemlékezés. A tanárnő röviden bemutatta tanítványait, akivel jó munkakapcsolata van, sikeres szereplésük – a tanulók mellett – az ő pedagógiai munkáját dicsérik. A kulcsszereplők egy-egy Virág Lajos által kapott fotóval gazdagodva térhettek haza. Az Író Alkotók Klubja havi kiadványban jelenteti meg „friss termését”, a tagság folyamatosan gyarapodik, új és új jelöltek nyitják ránk az ajtót.

A kiállítás április 23-ig látogatható a fiókkönyvtár nyitvatartási rendjében.

Csiszár Antal
Fotók: V. Bognár Imre Tivadar

Fotógaléria: Összhang – Képek, versek üzenete a Gyárvárosi Közösségi Házban

15 kép