284

Setesuta Diana


diana-szobor

Diana bronz szobrocskáját Badacsonyban találták meg, ahol nagy hagyománya van a régi rómaiaknak. Akik állítólag az első szőlővesszőket hozták ide, ahol aztán jó földbe, helyre kerültek.

Mert a borászok úgy tartják, hogy a tó tükréről visszavert napsugarak is a badacsonyi szőlőket érlelik. De most nézzük inkább ezt a szobrocskát, aminek ugyan nem adták meg a méreteit, de aligha lehet 10-15 centiméteresnél nagyobb. Már csak azért sem, mert akkor jobban odafigyeltek volna a megmunkálására, meg aztán a korban szokásos házioltárokhoz elég is volt ez a méret. A kis bronzöntvény, ha elnagyoltan is, de megmutatja, hogy a készítője Dianát, a népszerű istennőt akarta ábrázolni. Tudhatjuk ezt hajviseletéről és a hátán hordott, nyilakat tartó tegezről is. Ahová a letört kéz valaha nyílvesszőért nyúlhatott.

Az ókori Rómában a Krisztus előtti 4. századtól tisztelt isteni hölgy Jupiter főisten és Juno gyermeke, Apolló idősebb ikertestvére volt. Valószínűleg a szamniszokon, eme Rómával háborúzó, majd ahhoz Krisztus előtt 290-ben csatlakozó latin népen keresztül érkezhetett a római panteonba. Diana a Hold istennője volt, de védelmezte a nőket is és segítette őket a szülésnél. Emellett az állatok és a vadászat isteneként is tisztelték természetesen.

Neki is megvolt a görög megfelelője, Artemisz, akinek anyját, a szépséges Létót maga Zeusz szerette, ezúttal fürj alakját felvéve. Héra természetesen ezt az akciót is megtudta, így Létónak csak mindenféle nehézségek árán sikerül a világra hoznia az ikerpárt. Mert Artemisz öccse természetesen a görögöknél Apollón volt, de a történet jó véget ért, mert aztán Héra a hosszadalmas szülés után megenyhült, és az anya ikergyermekeivel végül felköltözhetett az Olümposzra.

A hozzáértők úgy tartják, hogy Artemisz a kis-ázsiai lüdök istennője volt eredetileg, és az Égei-tenger partján lévő görög városállamok közvetítésével érkezett meg Európába. Diana eme setesuta, elnagyolt szobrocskája pedig talán éppen egy légionárius poggyászában utazott Badacsonyig, ott, a Pelso északi partján került valahogy a föld alá. Hogy aztán az ötvenes években ismét felbukkanjon, bizonyítván itt is a római jelenlétet.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2018.04.08