370

130 éve született Fitz József, a 20. századi magyar könyvtárügy kiemelkedő egyénisége

Nagy Mária írása

orszagos-szechenyi-konyvtar

Fitz József könyvtáros, könyvtörténész, egyetemi tanár, az Országos Széchényi Könyvtár (a képen) egykori főigazgatója minden könyvtáros atyja, példaképe kell, hogy legyen. Nélküle talán nem is lennének könyvtárosok, hiszen rendkívül sokat tett a képzés megteremtéséért. 130 évvel ezelőtt, 1888. március 31-én született Oravicabányán jómódú polgári családban. Édesapja Fitz Pál közjegyző, ügyvéd volt, édesanyja Bedőházy Mária, aki Brassai Sámuellel állt rokoni kapcsolatban.

Fitz Józsefnek nagyon boldog, gondtalan gyerekkor jutott. Mivel édesapja tekintélyes magánkönyvtárral rendelkezett, így már otthon magába szívta a könyvek szeretetét, nagyon sokat is olvasott. Emellett a zene és a sakk iránt érdeklődött. A gimnázium első öt osztályát a fehértemplomi állami gimnáziumban végezte, majd a 6-8. osztályt a temesvári piarista gimnáziumban fejezte be. 1906-ban érettségizett.

Gimnáziumi évei alatt kezdett el írni. Első, nyomtatásban megjelent műve a Minek megölni a pillangót? című vers volt. Jól tudott németül, franciául, de beszélt és olvasott angolul, olaszul, latinul és finnül is. 1908 és 1910 között Münchenben, Párizsban és Lausenne-ban élt és tanult. 1909-ben elhatározta, hogy addigi novelláit kötetbe rendezi, a 13 elbeszélést tartalmazó kötetet végül a Lampel adta ki. Tanulmányai befejezése után doktori értekezését Brassai Sámuelről készítette. 1913-ban kapta meg bölcsészdoktori oklevelét, innentől datálható vonzódása a könyvtárosi pálya iránt. Eredetileg a Széchényi Könyvtárba szeretett volna kerülni gyakornokként, de nem vették fel. 1914-ben kezdte meg könyvtárosi munkáját a budapesti Egyetemi Könyvtárban. Ekkor még saját feladatokat nem nagyon kapott, 1914-ben készült el első önálló műve, a Gyulai Pál bibliográfiája 1840-1914.

A világháború kitörése után behívták katonai szolgálatra, a balkáni fronton harcolt, ekkor is sokat olvasott. 1918 novemberében otthagyta a hadsereget, visszatért az Egyetemi Könyvtárba. A húszas években érdeklődése leginkább az ősnyomtatványok felé fordult. A nemzetközi ősnyomtatvány-kutatás központja Berlinben volt, itt készült a Gesamtkatalog der Wiegendrucke, 1924-ben felvételét is kérte a berlini Collegium Hungaricumba. Budapesten ő lett ennek a hatalmas ősnyomtatvány munkának a magyarországi képviselője, folyamatosan tájékoztatást adott a hazai ősnyomtatványokról és a kutatásukról. 1928-ban részt vett a kölni nemzetközi sajtókiállítás szervezésében, ahol a könyvtárát képviselhette.

Fitz József az 1920-as évek végére már nemzetközileg elismert könyvtári szaktekintély lett. 1923-ban megválasztották a Magyar Bibliophil Társaság másodtitkárává, sokat dolgozott ebben a bizottságban. 1930-ban lemondott a posztjáról, mert kinevezték a Pozsonyból Pécsre költözött Egyetemi Könyvtár igazgatójának. Kinevezésekor a könyvtár állami támogatását lecsökkentették, ő két alapvető feladatot tűzött ki: az olvasóterem átalakítása, bővítése és új raktári rend kialakítása. A raktárban bevezették a numerus currens szerinti csoportosítást, kialakították a betűrendes-, a tárgyszó-, valamint a szakkatalógust. Újításai rendkívül haladó szelleműek voltak, fölöspéldányjegyzékeket is készített.

1934-től az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója lett, majd 1935 júliusában az intézmény főigazgatójának nevezték ki. Igazgatósága alatt olyan reformokat hajtottak végre, amelyek korszerűsítették a könyvtár munkáját. Létrehozta a bibliográfiai osztályt, amelynek az volt a feladata, hogy ellássa a szóbeli és írásbeli tájékoztató szolgálatot, ellenőrizze a köteles példányok beszolgáltatását, a magyar nemzeti bibliográfia éves köteteit szerkessze és összeállítsa. Felállította a referensz osztályt. Az új múzeumi törvény (1934. évi VIII. tc.) alapján felvázolta a könyvtár gyarapítási feladatát. Véghezvitte a katalógusrendszer korszerűsítését is, ennek elemei a betűrendes szolgálati és olvasói katalógus, a sorozati nyilvántartás, a tizedes rendszerű szakkatalógus és a gyarapítási napló voltak.

Az 1935. január 31-én megalakuló Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének ő lett az elnöke. Már ekkor, első elnöki beszédében a legsürgősebb feladatnak a könyvtárosképzés intézményessé tételét tartotta. Könyvtárosképző tanfolyamokat szervezett, ahol ő maga is tartott előadásokat. 1945-ben politikai okokból alkalmatlannak minősítették a könyvtár vezetésére, és eltávolították igazgatói posztjáról. 1946-ban nyugdíjba vonult, ám még évekig szaktanácsadóként tevékenykedett.

1948-ban adta ki A magyar nyomdászat 1848-49 című kötetét, 1959-ben jelent meg A magyar könyv története 1711-ig című műve. 1945-ben alakult meg az Országos Könyvtári Központ (OKK), ennek Fitz József is tagja volt, itt tevékenykedett a központ 1952-es megszűnéséig. 1960-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat könyvtárosaként dolgozott, 1957-ben az irodalomtudományok kandidátusa lett.

1964. szeptember 12-én halt meg, 76 éves korában. 1988-ban tiszteletére a Magyar Könyvtárosok Egyesületének közreműködésével megalapították a Fitz József-könyvdíjat. Az elismerést könyvtárak, könyvtárosok szavazatai alapján a Magyar Könyvtárosok Egyesületének nyári vándorgyűlésén adják át az előző évben Magyarországon megjelent, legjelentősebbnek tartott könyvnek ítélik oda.

Fitz József szakirodalmi munkássága jelentős, nyomdászattörténettel foglalkozó művei ma is kötelező irodalmak a könyvtár szakos hallgatók számára. Nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése is. Azt vallotta, hogy csak az tudja jól végezni munkáját, aki szerelmes a mesterségébe – napjainkban talán ez a szerelem tart még minket ezen a pályán.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia; epa.oszk.hu; Pogány György: Fitz József élete és munkássága. Pályakezdés és az Egyetemi Könyvtár - 1930-ig.= In.: Könyvtáros, 1987. 10. sz. 619-629. p.;Pogány Görgy: Fitz József élete és munkássága 2. A könyvtárigazgató (1930-1945).= In.: Könyvtáros, 1987. 11. sz. 676-685. p.; Pogány György: Fitz József élete és munkássága 3. Könyvtárszakértői és társadalmi tevékenysége 1920-tól 1945-ig.= In.: Könyvtáros, 1987. 12. sz. 737-745. p.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2018.03.31