Ez a jeles nap kiváló alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra az életet adó víz, mely jövőnk legfőbb záloga, hiszen a földi élet létezésének nélkülözhetetlen alapköve. A kis herceg szerzője, Saint-Exupéry így fogalmazta meg a szerepét: „Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” Minden évben más jelmondat jegyében zajlik a megemlékezés a vízről: az 1992-es világnap mottója a „Tiszta vizet, az egészséges világért!”, tavaly a „Szennyvizek? Tiszta vizet!” volt, az idei, a 2018-as nemzetközi szlogen a „Védd természetesen!” lett. Az elmúlt évben arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy minél kevesebb szennyvizet termeljünk, és próbáljuk meg azt minél sokoldalúbban újrahasznosítani.

Földünk csodálatos kék színét a víznek köszönheti. Felszínének mintegy 70%-át borítja tengerek, óceánok, folyók formájában, de ennek csak mintegy 3%-a édesvíz, a többi tengeri sósvíz. Az édesvíz nagy része – közel 70%-a – ráadásul a sarki jégsapkákban vagy gleccserekben található jégbe fagyva. Képzeljük el, ha a világ minden vizét egy vödörbe öntenénk, az emberi fogyasztásra rendelkezésre álló édesvíz kevesebb, mint egy teáskanálnyi lenne. Szerencsére mi itt a Kárpát-medencében a jó minőségű ivóvizet ugyanolyan természetesnek tekintjük, mint a belélegzett levegőt, de a világ számos pontján komoly vízhiánnyal küzdenek: a jó minőségű ivóvízkészlethez való hozzájutás a túlnépesedés és a globális klímaváltozás miatt egyre nagyobb gondot jelent.

Néhány megdöbbentő tény: évente 20 millió ember hal meg a világon ivóvíz által közvetített betegségben. A fejlődő világ szennyvizének 9/10-ed része tisztítás nélkül ömlik a folyókba, tavakba. Kínában a folyóvizek 4/5-ében már nem élnek halak. Az UNESCO szerint 2050-ben legalább 48 országban több mint kétmilliárd ember komoly vízkorlátozással lesz kénytelen szembenézni. Látható tehát, hogy bolygónk legégetőbb problémái közé tartozik, mára azonban már nem csupán a víz tisztasága globális kérdés. Az árvizek, aszályok, vízszennyezés károsítják a növényzetet, talajt, folyókat, tavakat. Hogyan csökkenthetjük ezeket a károkat? Hogyan állíthatjuk meg a környezetszennyezést? Többek között új erdőket kell telepíteni, vissza kell kapcsolni a folyókat az árterekhez, helyreállítani a vizes élőhelyeket, mert mindezek egyensúlyban tartják a víz körforgását.

A Föld különböző halmazállapotú vizeinek összessége alkotja a hidroszférát, amely a felszíni vizekből, a világtengerből, az édesvizű tavakból és folyóvizekből, a szilárd földkéregbe zárt vízből, valamint az atmoszférában lévő vízgőzből áll. A hidroszféra legnagyobb részét a világtenger adja, az óceáni medencékben, a mellék- és peremtengerekben összesen 1 milliárd 348 000 köbkilométer vízmennyiség koncentrálódik. Az atmoszférában vízgőz formájában jelenlévő víz mennyisége mintegy 12 millió 3000 köbkilométert tesz ki.

Valamikor az ősóceánok vizében kezdődött az élet, de mindennapi létezésünk ezer szállal kötődik a vízhez, mely nélkül elképzelhetetlen lenne életünk. A Földön mintegy 3 milliárd éve létezik a cseppfolyós halmazállapotú víz, ekkora hűlt le annyira bolygónk, hogy az atmoszférából hosszan tartó heves esőzésekkel kicsapódó víz – a földfelszín egyenetlenségeit kitöltve – létrehozta az ősóceánokat, melyek kezdetben még édesvízből álltak. Mivel az atmoszféra telített volt szén-dioxiddal, az esőzésekkel a vizekbe oldott nagytömegű szén-dioxid miatt az ősi víztömegek enyhén savas kémhatásúvá váltak. A kőzetekből kioldott ásványi anyagoktól lett sóssá a medencéket elborító víztömeg, és ezzel vette kezdetét a világtenger története. Az ősóceán volt az élet bölcsője, szülőhazája.

Amióta az ember öntudatra ébredt, felfogta az éltető elem jelentőségét. Már az őskori elődeink is tudták, hogy a vízből táplálékot szerezhetnek, az ókori kultúrák is folyók mentén alakultak ki. Az ember először le akarta győzni a természetet, majd lassan felismerte, hogy milyen nagy kincs az. A XXI. században egyre gyakrabban hallani a súlyos aszályok nyomán fellépő ivóvízválságról, illetve az ivóvízkészletek minőségének gyors romlásáról. Az ENSZ felmérése szerint napjainkban már minden hatodik ember nem jut fogyasztható minőségű ivóvízhez. Kialakulóban van a globális ivóvízhiány, amikor a fogyasztható víz iránti igény meghaladja a rendelkezésre álló készleteket. A legnagyobb vízfogyasztó a mezőgazdaság, az 1950-es évek óta megháromszorozódott az öntözésre elhasznált víz mennyisége. A globális felmelegedés hatásai miatt a vízfogyasztás drasztikusan növekvő tendenciát mutat. Az egyre intenzívebb mezőgazdasági vízfelhasználással kapcsolatos probléma, hogy rohamosan fogyatkozik a talajvíz, az ivóvíz-utánpótlás legfőbb bázisa. Riasztó adat, hogy amíg az ezredforduló idején 500 millió embert érintett ez a probléma, egy évtizeden belül, 2025-re 3 milliárdra növekedhet a világ vízhiányban szenvedő lakossága. A pesszimistább előrejelzések szerint a 2020-as évektől 17 közel-keleti országban, továbbá Indiában, Pakisztánban, Észak-Kínában és a Dél-afrikai Köztársaságban is abszolút vízhiány fog kialakulni. Afrikában, Kínában, Mexikóban, valamint Ausztráliában mindez már napjainkban is rendkívül komoly gondot okoz.

Ma a világon több mint egymilliárd embernek nincsen ivóvize. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mivel nagyon jó minőségű víz folyik a csapból. Nem kell az üzletbe mennünk állandóan palackozott vízért, hanem elég megnyitni a csapot, és már ihatjuk is az egészséges ivóvizet. A csapvízben is megtalálhatók azok az ásványi anyagok, amelyekre a szervezetünknek szüksége van. Aki sokat utazik, az tudja, hogy mekkora kincs, hogy itthon iható a vizünk. Sok üdülőhelyen ugyanis nem lehet, nem ajánlott inni a csapból. Csak ilyenkor jövünk rá arra, hogy mit is jelent az otthoni víz, ilyenkor kezdjük értékelni. Amikor azonban hazatérünk, újra természetessé válik, hogy könnyen jó ivóvízhez juthatunk, és ismét elfelejtjük óvni legnagyobb kincsünket. Sokkal olcsóbb és egészségesebb, ha csapvizet iszunk, mintha folyamatosan ásványvizet vásárolunk. Mivel az egy főre jutó ásványvíz-fogyasztás évenként 100 liter – ha nem vesszük meg, 4000-13000 forintot is megtakaríthatunk.

A fellépő vízhiány várható társadalmi hatásai, így különösen a migráció, regionális konfliktusgócok kialakulása, a vízkészletek megszerzéséért kirobbanó helyi háborúk következményei alól a fejlett országok sem tudják kivonni magukat. A Föld egyes részein a felelőtlen pazarlás, másutt pedig a vízhiány, a nélkülözés jellemző. A vízfogyasztásban mutatkozó aránytalanságok jól mutatják, hogy a fejlett országokban még mindig korlátlan forrásként tekintenek az ivóvízre. Amíg az Egyesült Államokban 573, Olaszországban 375, Svájcban 250 liter – az Európai Unióban átlag 150 liter – az egy főre eső napi vízfogyasztás, addig Kínában ez az érték 87, Mozambikban pedig mindössze 10 litert tesz ki. Mi magyarok, annak ellenére, hogy a Kárpát-medence ivóvízben gazdag területnek számít, európai viszonylatban általában felelősen bánunk a vízzel. Nálunk a napi fejadag 110 liter, ami 20 literrel alacsonyabb a takarékos németek fogyasztásánál.

A vízháztartás megváltozásában a globális felmelegedés játssza a legnagyobb szerepet. A klimatológusok szerint 2015 volt a kritikus fordulat éve: visszafordíthatatlan folyamattá vált az atmoszféra gyors felmelegedése, mivel a szén-dioxid emissziót a nagy kibocsátók nem csökkentették a szükséges mértékben. A klímaváltozás miatt egy évszázadon belül az éghajlati övek határai is változni fognak: a mediterrán térségben felgyorsul az elsivatagosodás, egyre nagyobb területeket hódít meg a homok és a kő, és rohamosan fogy a felhasználható jó minőségű víz. Közép-Európában sokkal hosszabb és forróbb nyarak, valamint egyre rövidebb és csapadékszegényebb telek fogják váltani egymást.

Mindezek az elkerülhetetlen változások körültekintő felkészülés nélkül rohamosan apaszthatják a meglévő vízkészleteket. A probléma megoldásához elengedhetetlen a vízfogyasztás racionális, takarékos felhasználásának megszervezése, valamint az ipari és háztartási szennyvizek újrahasznosítását biztosító technológiák rendszerbe állítása. Utóbbi sokkal fontosabb, mint a szénhidrogénkészletek új kiaknázási lehetőségeinek kutatása, a kőolajszármazékokat ugyanis nem lehet meginni… Láng István akadémikus találó megállapítása szerint: „Az ivóvíz az egész világon kritikus tényezővé vált.”

Magyarországon annak ellenére, hogy évtizedek átlagában egyre csökken a lehullott csapadék mennyisége, egyelőre még nem kell vízválságtól tartanunk. Éves szinten a talajvíz-utánpótlás kétmilliárd köbméter, ami jelentősen meghaladja a felhasznált mennyiséget. A vízhiány hatásai – hasonlóan az éghajlatváltozáshoz – azonban nem állnak meg az országhatároknál. Közös felelősség az egészséges és jó minőségű vízkészletek megóvása és a felelős vízgazdálkodás.

Az egyik legnagyobb problémát a tisztítás nélkül visszaengedett szennyvizek okozzák. A vízbe került ásványi anyagok, nehézfémsók súlyos ökológiai kockázatot jelentenek, a műtrágya származékok, különösen a foszfátok pedig a vizek elalgásodását, megmérgeződését okozhatják. Magyarországon jelenleg 30% a tisztítás nélkül a folyókba visszaengedett szennyvíz aránya, de ez nem is számít olyan rossz értéknek – más európai országok adataihoz képest. A harmadik világ egyes régióiban viszont egyre kritikusabb a helyzet.

Hazánkban a Duna Múzeum és a Duna Múzeum Baráti Köre Egyesület a víz világnapjához kapcsolódóan országos ifjúsági pályázatokat hirdetnek már évek óta. Környezettudatos gondolkodásra nevelnek programjaikon az óvodásoktól kezdve az iskolásokon át minden korosztályt. Szerte az országban különböző rendezvényeket, programokat szerveznek ezen a napon. Céljuk az ifjú generáció gondolkodásának környezettudatosabbá formálása.

A sürgető központi intézkedések mellett mindenki egyénileg is sokat tehet közös kincsünk védelméért. A legfontosabb, hogy takarékoskodjunk a vízzel, például fogmosás közben zárjuk el a csapot, mert minek menjen a lefolyóba feleslegesen a víz. A csöpögő csapot érdemes megcsináltatni, hiszen egyetlen csöpögő vízcsap havonta kb. 170 liter vízveszteséget jelent. Figyeljünk oda arra is, hogy feleslegesen ne engedjük a vizet zuhanyzás közben, és ilyen aprónak tűnő módszerekkel sok vizet lehet megspórolni. A takarékos vízfelhasználás, a természetes vizek tisztaságával, védelmével kapcsolatos felelősségérzet nem csupán pénz, hanem felismerés és szándék kérdése. Erre emlékeztessen bennünket március 22., a víz világnapja. Egy jó alkalom arra, hogy átgondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, az élet bölcsője.

„Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenülve
érzi, milyen tiszta vagy.”

Szabó Lőrinc: Egy pohár víz (részlet)

Sulyok Attiláné

Források: origo.hu, vizvilagnap.hu, sulihalo.hu

A képek az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt érhetők el: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.