Március 19. – Olvass nekem! nap

Mert az amerikaiak tudják, mi a fontos...

olvass-nekem-nap

Az Egyesült Államokból ered az Olvass nekem! nap ötlete. Ha az amerikaiakkal kapcsolatos asszociációkat kellene számba vennünk, valahol elöl kapna helyet a gyakorlatiasság erénye. A jenkik tudják, hogy a felolvasás egy olyan rendkívül olcsó befektetés, ami sokszorosan és nagyon hamar kamatozik.

A napi rendszerességű felolvasás segítségével megelőzhetjük a tanulási zavarokat. Már kisbaba-korban fontos, hogy a szülő énekeljen, mondókázzon, verseket mondjon gyermekének. Mindezt megteheti akár babakönyvek, leporellók segítségével is. A csecsemő a nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban érzékeli, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A rigmusokat, höcögtetőket és énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Ebben a korban jó szolgálatot tesznek az egyszerű, jól felismerhető képekkel illusztrált gyermekkönyvek, amelyekhez a történetet akár a szülő maga is kitalálhatja, belefűzve a gyermek saját élményeit. Az esti lefekvés előtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, de értékes, meghitt családi szokássá is válhat.

olvass-nekem-nap

Azok a gyerekek, akiknek felolvasnak, mérhetően nagyobb szókinccsel rendelkeznek, akár évekkel megelőzhetik kortársaikat, s a beszélt nyelv mellett észrevétlenül megtanulják az irodalmi nyelvet is. Az olvasás, felolvasás bizonyíthatóan pozitív hatással van a koncentrációs képességükre, ami kihat a fantáziára is. A felolvasások során a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, s a hallottak alapján saját képzelete alkot belső képeket. Ezzel a sorba rendezéssel és a saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek. Fontos eredménye a rendszeres felolvasásnak az is, hogy megszeretteti az irodalmat a gyermekkel, igényt alakít ki a könyvek, kitalált történetek iránt. Ez ösztönzőleg hat arra, hogy mielőbb és minél jobban elsajátítsa az olvasást, és hogy használja is azt a mindennapokban.

De ha ez nem lenne elég, a meseolvasás talán legfontosabb hozadéka, hogy élni segít. Már azzal is, hogy örömhöz és élményhez juttat, miközben élethelyzeteket, magatartásmintákat, problémamegoldási módokat tanít. Teszi mindezt észrevétlenül, szimbólumok útján, tudattalanul. A kutatók előtt – és ma már a nagyközönség előtt is – jól ismert a mese szorongásoldó funkciója, gyógyító ereje is. Használják ezt az erőforrást!

olvass-nekem-nap

A közelmúltban Németországban meggyőző kutatási eredmények születtek. Ötszáz 10 és 19 év közötti gyermeket és édesanyjukat vonták be abba a vizsgálatba, ami az Olvasáskutatási Alapítvány (Stiftung Lesen), a Die Zeit című hetilap és a Német Vasutak (Deutsche Bahn) megbízásából készült. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a felolvasás a gyermek fejlődésére. Az eredmény egyértelmű: a szülők – akik felolvasnak – minden tekintetben elősegítik gyermekük fejlődését. A felmérés eredményei szerint azok a gyermekek, akiknek szülei felolvastak, az összes tantárgyból jobban teljesítenek, mint kortársaik. Szívesebben mozognak, 11 százalékkal magasabb a részvételi arányuk a heti rendszerességgel űzött sportokban. 54 százalékban később maguk is szívesen olvasnak, míg a kontrollcsoportban csak 38 százalék teszi ezt. Az olvasás a zenei tehetségre is kihat, 6 százalékkal magasabb közöttük a hangszeren játszók száma. A probléma azonban az, hogy a német szülők 42 százaléka nagyon ritkán vagy sohasem olvas fel csemetéjének, s valószínűleg hazánkban is hasonló lenne ez a mérőszám. Németországban 7,5 millió ember számít funkcionális analfabétának, tehát a „tud olvasni, de nem érti” csoportba. Becslések szerint a magyar felnőtt népesség 25-30 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.

Ha meggyőzőnek találták a felolvasás hasznáról írtakat, három dolgot tartsanak szem előtt. 1. Soha nem késő elkezdeni! 2. Hosszú távra kell tervezniük! A mi iskolarendszerünkben a gyerekek legkésőbb az első iskolaév végére megtanulnak olvasni. Ekkoriban azonban az olvasás még komoly erőfeszítést kíván, fárasztó. Kellő gyakorlás után jutnak el csak el az élményszerző olvasáshoz. Érdemes tehát a közös felolvasásokat folytatni, esetleg felváltva, egészen addig, amíg a gyermek képessé válik arra, hogy rövidebb, öregbetűs kiadványokat önállóan elolvasson. Akár 9-10 éves korig is kísérhetjük őt az olvasóvá válás folyamatában – lehetünk felolvasó társ vagy akár hallgatóság. 3. A könyvtáraknál olcsóbban sehonnan sem tudunk beszerezni gyermekkönyveket, ráadásul ott nem csak a könyvesbolti forgalomban éppen kapható kiadványokhoz juthatnak hozzá! Jó esetben a személyzet segítséget is tud nyújtani a válogatáshoz.

Berente Erika

Felhasznált irodalom: G. Gődény Andrea: MES/ÉLJ MESÉT! - MESE/DRÁMA/OLVASÁS = Könyv és Nevelés. 2017/1.sz.; tanulasmodszertan.hu; mindennapi.hu; Magyar Olvasástársaság honlapja; Pennac, Daniel: Nemkötelező olvasmány (Budapest, 2001); Miért (nem olvas) a gyermek? = Fordulópont 1999/2-3.

A képek az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt érhetők el: 1. kép; 2. kép.

2018.03.19