A k*rvázástól a mindent elsöprőig

A Kutya Vacsorája és A szerelem hétszer dalai

a-kutya-vacsoraja-a-szerelem-hetszer

Sokan sok mindent írtak már a szerelemről – ez a titokzatos és izgató téma a költői fantáziát soha nem hagyja nyugodni. A Kutya Vacsorája, vagy ahogy Varga Livius, a frontember hívja, exkluzív zenei laborja is ezt járta körbe új lemezén. A koncepcióalbum hét dalában hét különböző szív dobban meg, az egyes tételeket pedig a zenekar mutatja be nekünk.

Általában a lemezről

A szerelem hétszer konceptalbum. A szerelemről szól, pontosabban a mindent átható, univerzumot irányító szeretetről mint energiáról. Illetve arról, hogy mennyire ki tudunk sodródni, miközben azt hisszük, hogy szerelmet vagy szeretet érzünk. Ha túlzásba megy, mániává, ha épp csak pislákol, fóbiává válhat ez a csodálatos érzelem: az emberről mint esendő lényről szóló album ez. Hét tabló, a szerelem hét furcsa fintoráról. Zeneileg ismét rendkívül változatos, talán az eddigi albumoknál is szerteágazóbb, mindenesetre jól demonstrálja, hogy mennyire érettek lettünk. Persze nem szellemileg… A dalok két részletben készültek, volt egy tavaszi és egy őszi etap, az alapötleteket szerző muzsikusok választottak egy-egy szöveget, ezekhez készültek a zenék. A rap kevesebb, az ének az eddigieknél jóval nagyobb arányban van jelen. Az alkotásnál ez esetben is tartottuk (de legalább is igyekeztünk tartani) az egy nap – egy szám módszert.

Előjáték

Az Előjáték egy kávézóba, vagy egy kupleráj előterébe invitál minket. Sokféle beszélgetés elegye és egy konferanszié gúnyos, cinikus megnyilvánulása a szerelemről. Persze szándékoltan karikírozott ez a rész, hogy aztán részletesebben kidolgozzuk a többi dalban. Ez a szám és a lemezt záró Tanulság? foglalja keretbe a hét dalt, zeneileg is eltérő módon, a hagyományos Kutya-féle hangzást nélkülöző kávéházi vagy XX. századi lokálba illő muzsikával. A kontraszt szándékos, klarinéton pedig a legendás Fritz József játszik, igazán hitelesen, fantasztikus ízzel és ízléssel.

Ízbomlás

A szerelem első arca az Ízbomlás. Mikor az ember, mint egy kehely a bort, befogadja az érzelmet, ahogyan ez alakul, ahogy növekszik, ahogyan csavarodik és ahogyan csúcspontját elérve túlzásokba esik. Mindezt magával ragadó, szokatlan ritmusú, lendületes zenével és az eddig szólót nem éneklő Vastag Gábor előadásában tálaljuk, fűszerezve hagyományos és modern elemekkel.

Hinta

Egy kapcsolat nem csak akkor lehet szörnyű, ha hangos és erőszakos, a negatív érzelmek ott bujkálhatnak a csendben, a hallgatásban, a valódi érzelmek elfojtásában. Ezzel való küzdelem a két én kétféle megnyilvánulása egy testben. A „kettős én”-hez jó kis tudathasadásos zene is dukál, a lágy dalolások után eljön a fenyegetőző ordibálás, majd ez a két hangulat váltakozik, egyre nyugtalanítóbban, agybajos gitárszólóval, lírai lecsengéssel.

Éji vadász

A lelkes tinédzserszerelem, a mindent IS tudok érzése. A lelkesedés, a szerelmi mámor hatalmi mámorrá válása, a mindenhatóság és az omnipotencia hamis illúziója. A 80-as évek újhullámos zenéje keveredik az alterral, így jött létre e könnyed, a szöveggel teljes harmóniában létező, húzós koncertszám. Nem az elmélyülés dala, hanem a tombolásé.

Zöld szemek

A féltékenység, mely mindig a birtoklás vagy a birtoklási vágy frusztrációjából ered. A félreértelmezett szerelem, szeretet, mert igazából csak birtokolni akarja a szerelem tárgyát. Itt is erről van szó: messze-messze a kapcsolat megléte után még mindig. Arra kíváncsi a remegő szív, hogy vajon most kit ölel. Nagyon hagyományos hangszerelésű, érett muzsikával, elnyújtott, ráérős zenei részekkel megtűzdelt dal, ami jó hosszan tart: hiszen a féltékenység, ha egyszer előbújik valakiből, sokáig ott is marad. Tele kétségekkel – pont az Éji vadász ellentéte.

Abszolút

Az egyetemes, a maximum intelligencia, az abszolút szeretet, az univerzumot alkotó és az univerzumot rendező mindenség. Ehhez is közelíthet az ember lelke, a transzcendens szerelem, vagy annak a kibomlása. Zenéje szinte progresszív rock, állandó zakatolással húz előre, tele ütőhangszerekkel, igazi, ránk jellemző zenei kavalkád. Egy újabb dal Nemes Zoltán énekével – lassan már külön „Zolika-blokk”-ot játszhatunk a koncerteken.

Hurok

A teljes mohóság, a semmi nem elég érzése; mulatozás, az érzékek tömése, teletömése és még túltömése. Ismétlések és az ismétlések ismétlései úgy a dalban, mint az életben, mikor nem tudunk betelni. A sokféleség gyönyörködtet, de a telhetetlenség égető mániává válik: a vágy kielégülése vágyat szül. Magunk között „megalázó futamokkal” díszített akrobatikus Rock and Roll-nak hívjuk a dalt, legalább olyan nehéz eljátszani, mint egy jóérzésű embernek befogadni a szövegét. Durván lendületes koncertszám, eddig egyszer játszottuk, viszont hatalmas sikerrel.

Elveszve

A lusta zárórai, ráérős csábító, aki már nem is csábít, csak kivár: képes nevetni saját magán, a helyzetén, de leginkább azon, hogy bizonyos helyzetekben mozdulatlanul is célba lehet érni. Fanyar fintor. Laza, bluesos muzsika, higgadt tempó, ízes gitározás és billentyűzés, pazar ritmusszekció, szemtelen éneklés – akár még sláger is lehet belőle!

Tanulság?

Sommás összefoglalása annak, hogy a kérdésből kérdés lesz, de igazi válaszokat mindenki csak saját magának talál, ha léteznek. Kuplé, latinos bárzene, füstben táncoló, illuminált párocskák, éjszakai mulatókban konyakozó vagy pezsgőző elegáns emberek képe dereng fel. Tanulság – na az nincs… vagy…?

Forrás: langologitarok.blog.hu

2018.03.07