1203

„Múzsák nyelvén szólunk” – énekelt versek két alkotói műhelyből

Hangraforgó Klub a győri könyvtárban

hangraforgo_klub_62

Március 2-án, péntek délután bár Tél tábornok tartotta hadállásait és Tavasz hercegnő láthatólag késett, hogy majdan rügyekkel, virágokkal, később pedig lombokkal felékesített trónjára lépjen, a győri könyvtár Központi Könyvtárának klubhelyiségében gyülekező vendégsereglet szívébe nyár költözött, köszönhetően a Hangraforgó együttes várható magas szintű zenei élményének.

A hallgatóságot a szereplők figyelemre méltó technikai újítással lepték meg (a terem átrendezése), ami biztosította a helyiség távolabbi zugában helyet foglalók számára is a mind teljesebb zenei műélvezetet.

Most sem maradt F. Sipos Bea és Faggyas László előadása vendégek nélkül: ezúttal a Strófa Trió tette tiszteletét, hiszen már régen hagyománnyá vált a különböző zenekarok, szólisták meghívása a Hangraforgó Klub estjeire. Ezen alkalmakkor külön öröm tapasztalni a közös koprodukciók összetett zenei hatását, amely abból fakad, hogy az érkezők a házigazdákkal egyetemben vezérfonalnak tartják a művészetük iránti alázatot, s elhivatottak szolgálni a publikumot.

Alkalomról alkalomra hangszerek garmadája kap szerepet, most is voltak közöttük „újoncok”: megismerkedhettünk a klarinét és furulya „házasításából” létrejött instrumentummal, de a harangjáték is szerepet kapott a már hagyományosan felvonultatott zenei szerszámok mellett.

Ami a március 2-diki repertoárt illeti: régi és kevésbé múltbeli klasszikusok éppúgy műsoron voltak, mint mai poéták. Ady Endre, A Hortobágy poétája a XX. századi haladó irányzatok és a visszahúzó retrográd nézetek harcát érzékelteti – a magyar irodalomban és nyelvújításban visszatérő téma „köszön” itt vissza. A költői ítélet A grófi szérűn gondolatát ismétli, a kacagó szél akár Gogol keserű nevetése is lehetne az évszázados lemaradás miatt.

Még nem írtuk alá a trianoni békét, de a gyulafehérvári határozatot követően Reményik Sándor ragadott tollat, hogy ősi földjükről menekülő honfitársaink megrázó képét tárja elénk; a Templom és iskola című költeményben óva int és kiáltványt intéz az identitásunk megmaradását jelképező magyar iskola és templom megőrzéséért.

Arany János és József Attila is részesei voltak az esti programnak: utóbbi istenes verseiből válogattak az előadók, valamint az előbbi életbölcseletének mély kútjából merítettek. De Dsida Jenő éppúgy „megszólalt”, mint Buda Ferenc bácsi egy ifjúkori szerelmes vallomás keretében.

A vendégek is számos értéket villantottak fel munkásságukból, Budapest nevezetes helyei és számos más téma is terítékre került.

Az előadók, házigazdák és vendégek egyaránt sziporkáztak. Humorral gazdagították műsorukat, helyenként a közönség ütemes tapssal kísérte a produkciót, majd végezetül előrevetítették a következő találkozáson ránk váró élményeket.

Csiszár Antal
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2018.03.06