Daniel Kaluuya (Tűnj el!) – Szilvási Krisztián

Samuel L. Jackson kiborult, hogy a rasszizmusról témázó filmek főszerepeit sokszor brit nemzetiségű afroamerikai színészekre osztják. A Tűnj el! esetében Daniel Kaluuya egy olyan országból származik (Anglia), ahol már „száz éve randiznak feketék fehérekkel”. Az USA-ban pedig a rasszizmus soha le nem kerülő fogás a társadalmi étlapról, így ha valaki, az amcsi aktorok értik is, mit kell játszaniuk. Igaza van vagy sem, a mindössze évtizednyi tévés-filmes – és azalatt sem túl izmos szerepekkel elhalmozott – múlttal rendelkező Kaluuya nyíltan mutatja meg azt a zavartsággal vegyes kirekesztettség-érzést, sőt rettegést, amelyet a bőrében élhetne át a néző. Interpretálása ráadásul olyan bájos, hiteles naivitással áll a történet középpontjában, mintha a szemünkön keresztül látná azt a világot, amit egyszerűen képtelen elhinni. Előbb kérdőjelezi meg saját értékítéletét, mint a szomorú realitást, ennek drámája pedig elképesztő alakítás a részéről. A Szobor döntő üzenet lenne, nem csak Jacksonnak.

Timothée Chalamet (Szólíts a neveden) – Ősze Mária

Az első alkalommal Oscar-díjra nominált Timothée Chalamet mindenidők harmadik legfiatalabb jelöltje a legjobb férfi főszereplő kategóriában, amelyben 1939 óta nem volt ennyire fiatal aspiráns az Oscar-szoborra. A mindössze 22 éves, ámde már rutinosnak számító színész, a Szólíts a neveden című coming-of-age film főszerepét alakítja, amelyért számtalan díjra jelölték. Nem alaptalanul. Apró, finom szemvillanásokkal, kevés mimikával képes megmutatni a film főhőse, a 17 éves Elio által megélt érzelmeket, érzéseket, szavak nélkül is minden az arcára van írva. Az egész alakítás legmegrázóbb pillanata a film zárójelenete, amelyet egészen a stáblista végéig láthatunk. Ebben Chalamet a kamasz fiú végtelen elhagyatottságából fakadó fájdalmát képes átadni számunkra: a semmibe révedő tekintet tükrözte kínszenvedés és az ebből fakadó könnyek árulkodnak mindenről. Miatta biztos, hogy a film utolsó másodpercéig nem tudunk elszakadni a vászontól. Fiatalkora ellenére, vagy éppen ezért, muszáj nyernie!

Daniel Day-Lewis (Fantomszál) - tmoni

Daniel Day-Lewis - egyik kedvencem - a világ egyik legjobb színésze (3 Oscar és 3 jelölés), aki  egyedülálló alakításokat tett le az asztalra, és ezt teszi a szerelmi drámájában tipródó divattervező szerepében is. Reynolds Woodcock egy szokatlanul különleges figura, bogaras és furcsa alkotóművész, akit Day-Lewis meglepően visszafogott módon jelenít meg, mégis úgy érzi a néző, hogy az egész produkció rajta áll vagy bukik. Valószínűleg az is hozzájárul ehhez, hogy a karakter szövegeinek egy részét ő maga írta, ami egyáltalán nem meglepő a method acting mesterétől, aki együtt él a szerepeivel. A Fantomszál kedvéért még egy Balenciaga-ruhát is varrt a feleségének! A színész klasszikus színházi képzést kapott, és ez meg is látszik az alakításon, hiszen nemcsak akciók-reakciók produkálására képes, hanem valódi figurát teremt, beleadva minden tehetségét, képességét és tudását, ami az ő esetében annyit jelent, hogy FANTASZTIKUS! Day-Lewis tökéletesen átlényegül a szerepébe, 200 %-kal éli meg a karaktert, s ha valóban ez az utolsó filmje, ahogy bejelentette, akkor méltó búcsú egy hihetetlen pályától, mely igazán megérdemel egy utolsó Oscart.

Denzel Washington (Roman J. Israel, Esq.) – Berente Erika 

Denzel Washinton a 80-as évek óta van a színészi pályán, s ezidáig két Oscart zsebelt be. Most a Roman J. Israel, Esq-ben nyújtott teljesítményéért jelölték. Denzel Washington színészi képességeit ez alkalommal nem nagyítja fel férfias sármja és személyes karizmája. Az általa megformált karakter egy polgárjogi ügyekkel foglalkozó, Asperger-szindrómás jogász, aki korántsem nevezhető vonzónak. Különcségét a jól megválasztott külsőségek is jelzik: divatjamúlt ruházat, frizura, szemüveg. Már a mozi első filmkockái láttatni engedik furcsa mozgását, kényszeres szokásait, vissza-visszatérő mozdulatait. A briliáns memóriájú férfi a szociális készségek jó részét elsajátította, ennek következtében önellátó, de a finomságok érzékelése meghaladja képességeit. Tetteinek következményeit nem képes előre felmérni, ez okozza vesztét. Denzel Washington elképesztő átéléssel alakítja a fogyatékos férfi szerepét. A filmet nézve óhatatlanul Dustin Hoffman Esőembere jut eszünkbe. És az Oscar, amit Denzel Washington ugyanúgy megérdemel. Kétség nem férhet hozzá.

Gary Oldman (A legsötétebb óra) – Szabados Éva

Hogy Gary Oldman Oscar-díja már rég megérett, az nem kérdés. Hisz őt még a szigorú Sir Anthony Hopkins is zseninek nevezte. Rengeteg hátborzongató gonosz mellett a Halhatatlan kedvesben Beethovent formálta meg tökéletes hitelességgel. Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című mozijában pedig megmutatta, hogy az abszurdban is remekül otthon van. Elismerem, hogy amikor megtudtam, ő játssza Winston Churchillt A legsötétebb órában, voltak kételyeim. Nagyon más alkatnak tűnt, mint az angol politikus. Nem véletlen, hogy komoly maszkmesteri munkát is igénybe vett az átlényegüléshez. De amint elindult a film, eloszlott minden ellenérzésem, sőt fel sem merült, mert a vásznon csak Churchillt lehetett látni. Később megtudtam, mennyi közös vonás van a színész, és a történelmi személy között, például az alkoholproblémáik és még inkább a zsenialitásuk. Egyébként Joe Wright rendező kezdetektől Gary Oldman-nel képzelte el a figurát, ő pedig busásan megszolgálta a bizalmat nagyformátumú alakításával, melyért teljes joggal vehetné át az aranyszobrot.

A képek a Wikimedia Commons és a flickr (3.) szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

Oscar 2018 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2018 – Versenyben a legjobb rendezők