257

Bika, akinek igen jól ment a sora


apisz_bika

Egy Ápisz-bikát is tanulmányozhatunk a 3D-s szoftver segítségével, pontosabban egy tíz centiméter magas bronz szobrocskát a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. Amit már a múzeum munkatársai helyeztek el arra a fa talapzatra. A szakemberek szerint valamikor a 26. dinasztia idején, tehát Krisztus előtt 664 és 525 között önthették ki viaszveszejtéses eljárással, bronzból.

Fogadalmi ajándék lehetett talán ez a meglehetősen elnagyoltan megformált állat, amely jelen esetben (is) napkorongot tart a szarvai között. Ápisz az ókori Egyiptomban Ozirisz megtestesüléseként a termékenység istene volt az idők hajnalától. A kutatások, források arról szólnak, hogy a két országot egyesítő, és székhelyét Memphiszben felépítő Menész király, vagy fáraó indította útnak a kultuszát. Amely az idők folyamán változott persze, a futásával a földet megtermékenyítő istenség a későbbiekben például a festményeken már a halottat/múmiát viszi a hátán a következő életbe. 

Nagyot nézett Auguste Mariette, a neves régész, amikor 1851-ben rábukkant az első Ápisz-bikát rejtő szarkofágra. Ezeket akkoriban gránitból faragták és akár 70 tonnát is nyomhattak. Feladatuk az istenként tisztelt, de elpusztult Ápisz-bika földi maradványainak, bebalzsamozott tetemének az őrzése volt. Mert a kultuszhoz ott Memphiszben az is hozzátartozott, hogy az isten papjai egy, a korabeli (görög) leírások szerint 28 kritériumnak megfelelő bikát kerestek az országban, amit aztán különféle szertartások közepette elvittek a saját palotájába. Mert volt neki az is, ott éldegélt nagy kényelemben, dúskálva a javakban (szénában, szalmában stb.), míg kevésbé szerencsés társai egészen más pályát futottak be. Dolga mindössze annyi volt, hogy bizonyos ünnepeken feldíszítették és megmutatták a népnek. Aztán így elaggván végül elpusztult, ami nemzeti gyászt hozott a birodalomra, de mindig sikerült utódot találni. 

A bebalzsamozott barom az első időkben önálló sírt kapott, majd a praktikus II. Ramszesz idejétől egy katakombát, hosszú folyosót építettek, amelyről két oldalán sorban nyíltak a sírkamrák. Jóval később, a ptolemaidák Egyiptomában aztán ez a kultusz is átalakult, hogy a római hódítás idejére elérjünk Szerápiszhoz, akinek tisztelete eljutott a hatalmas birodalom távoli pontjaira, így hazánkba is. 

Borító: Szépművészeti Múzeum CC BY-NC-ND 

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2018.02.26
58