431

Megjelent a Kommunista kiáltvány - Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

marx-es-engels

1848. február 21-én Londonban névtelenül megjelent Karl Marx és Friedrich Engels műve, a Kommunista kiáltvány, melynek történelmi hatása a mai napig óriási, bár semmiképpen sem pozitív.

A XIX. század során az iparosodás átalakította Európa társadalmát, a korábbi évszázadok állandósága helyett most olyan társadalmi csoportok jöttek létre, amelyek keresték a helyüket ebben a változó világban. Az egyik ilyen csoport a munkásság volt - amely bérmunkából élve, s nem kötődve munkáltatójához -, jóval kiszolgáltatottabb volt, mint korábban bármely rend. A nagyvárosok gyorsan szaporodó munkásságában egyes filozófusok a jövőt látták, amelynek segítségével a Francia forradalom eszményeit kiterjeszthetik az egész világra. E gondolkodók legnagyobb hatású alakjai Karl Marx és Friedrich Engels voltak. E két német bölcselő – látszólag - tudományos alapon fogalmazta meg a világtörténelem működési elvét. Valójában azonban a tudományos szocializmus ezer sebből vérzett, s Marx A tőke címen később megírt fő műve tele van logikai és ténybeli hibákkal.

A kommunista világkép két nagy csoportra bontotta a lakosságot: proletárokra, azaz kizsákmányoltakra és a rajtuk élősködő, kizsákmányoló burzsoáziára. A történelem elképzelésük szerint mindig is osztályharc volt, amely során e két csoport, illetve elődeik küzdöttek egymással. Az államokat, kultúrákat egyszerűen negligálták, mindent elnyomó-elnyomott viszonyban képeztek le. Marx és követői magukat a munkásosztály önkézzel felkent prófétáinak tekintették, akiknek érdekei tökéletesen egyek a proletariátuséval. Ez azért is izgalmas, mert Marx soha életében nem látott gyárat belülről… Céljuk, mint írták: a munkásság megszervezése és a burzsoázia hatalmának megdöntése. Úgy vélték, hogy a proletariátus hatalomátvétele történelmi szükségszerűség, elkerülhetetlenül be fog következni. A tőkések ugyanis csak annyit hagynak a munkásságnál, hogy azok életben maradjanak, s a verseny miatt egyre többet vesznek el majd el a proletár tömegektől, akik végül fellázadnak.

A Kommunista kiáltvány elsőre is legellenszenvesebb – és az egyik legveszélyesebb! -, mondatai a következők:

„Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció… A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá… A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét.”

kommunista-kialtvanyÚgy látszik Marxék el sem tudták képzelni, hogy egy városi polgár, pláne tőkés családjában harmonikusan is lehet élni, ami sokkal inkább árulkodik az ő lelkivilágukról, mintsem a valóságról. Elég beleolvasni néhány korabeli „burzsuj” hölgy naplójába, hogy lássuk, ezek a vádak nem igazak. A kommunisták emellett ki akarták venni gyermekek nevelését és oktatását a szüleik kezéből, hiszen ők, filozófusok, jobban tudják, mi kell azok megfelelő szemléletének kialakításához.

Tíz pontban azt is megfogalmazták a Kommunista kiáltványban, hogy milyen programot kell végrehajtani a proletariátusnak hatalomra kerülése esetén. Meglehetősen etatista szempontok dominálnak, ami meglepő azok után, hogy az államot addig ellenségesen kezelik, míg annak irányítása nincs a kezükben. Amint a kommunista hatalomátvétel megtörténne, már nem lenne kifogásuk az állam hatalma ellen, ami egyben jelzi, hogy valódi vágyuk a hatalom. Állami kézbe vették volna a földet, közlekedést, a bankokat, gyárakat. Az ellenzékkel gyökeresen leszámoltak volna vagyonuk kisajátítása mellett. Mindenkire kötelező munkakötelezettséget és ipari hadsereg felállítását kívántak. A tíz pontból kétségtelenül az utolsó a legpozitívabb, amely a gyermekek ingyenes oktatását és a gyermekmunka eltörlését követelte. A korszakban a gyermekmunka valóban jelen volt – gondoljunk csak Dickens műveire -, ám a kormányok igyekeztek azt felszámolni, végül sikerrel.

A kiáltvány éles kritikát fogalmazott meg egyéb szocialista nézetekkel szemben. Míg maguk számára bárkivel való szövetkezést engednek meg a céljaik elérése érdekében, másoktól ezt árulásnak tekintik. A kiáltvány utolsó soraiban nyílt felforgatást ígérnek minden társadalmi rend elleni erőszakot hirdetve.

A kommunista világkép sokak számára rendkívül vonzó volt, hiszen a földi mennyország ígéretét hordozta magában, s egyszerű megoldást kínált nehéz problémákra. Ennek ellenére modellként és jóslatként a kiáltvány egyértelműen megbukott. Nemcsak, hogy nem Németországban tört ki a szocialista forradalom, de a marxista tanok kifejezetten iparilag fejletlen vidékeken jutottak hatalomra, és ott is erőszakos puccs által. Marx begurította Erisz almáját az emberek közé, elfeledve, hogy az emberek nem attól jók vagy rosszak, melyik osztályba tartoznak, hanem attól, hogy miként viselkednek és cselekednek. A marxista tan emellett rátelepedett a szocialista mozgalmakra, felhasználta annak gyengének bizonyuló fajtáit, s utólag megbélyegezte azokat.

Összefoglalva: a marxi szemlélet egészen beteges, hiszen olyan társadalmi csoportokat fordít egymás ellen, amelyek kiegészítik egymást, s amelyek egymásra vannak utalva. Míg a rabszolga természetesen jól elvan a tartója nélkül is, addig mondjuk a céhek legényeire, mestereire és inasaira, vagy a gyárak tulajdonosaira és munkásaira ez nem áll. Még akkor is így van ez, ha a kapitalizmus számtalan új problémát hozott a mindennapokba, s a versengés időnként valóban az alkalmazottak és a környezet kiszipolyozásával járt és jár. Ma már nyilvánvaló, hogy a gyári munkásságon alapuló új világ téves alapokon nyugodott. Szerencsére a kommunista kísérlet láthatóan elbukott, hívőinek száma mostanra töredékére zuhant. E világmegváltó tan a történelem szemétdombjára került, s remélhetőleg ott is marad. Kár, hogy ezért sok tízmillió ember fizetett életével.

Horváth Gábor

 Felhasznált irodalom: A kommunista kiáltvány, Richard Pipes: A kommunizmus. Bp.: Európa, 2004.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép

2018.02.21
141