A középiskolában Balló Ede (1859-1936) rajztanár-festő ismerte fel Árkay Aladár rajztehetségét. A reáliskola elvégzése után nehéz választás előtt állt, mivel két terület, az építészet és a festészet egyaránt vonzotta. 1886-ban beiratkozott a budapesti Műegyetemre, egy évvel később pedig az akkori Mintarajziskolába is, ahol Greguss János (1837-1892), Székely Bertalan (1835-1910) és Lotz Károly (1833-1904) voltak a tanárai. Rövid ideig magániskolában is festegetett, ezt folytatta – az építészeti tanulmányok mellett – 1892-ben Párizsban. Ezután Bécsben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák színházépítők cégénél mint művezető irányította a salzburgi színház és a pesti Nagymező utcai Somossy-orfeum építését. Hazatérve Hauszmann Alajos oldalán a budai várpalota építésében vett részt. Mint fiatal építész, korábban, 1889-ben Budapesten már pályázott egy városi szökőkút-tervvel, és meg is nyerte az első díjat. 1895 és 1896 között ugyancsak első díjat nyert a Budai Vigadó tervpályázatán. Közben festőként is bemutatkozott, 1894-ben egy férfiarcképével, később utcaképekkel, hangulatos balatoni motívumokkal szerepelt a Műcsarnokban. A Szépművészeti Múzeumban a Nyugati pályaudvar című olajfestménye maradt az utókorra.

Az 1890-es években tagja lett apósa, Kallina Mór (1844-1913) építész irodájának. Számos pályázaton indultak közösen, s együtt építették – többek között – a Corvin téren a Budai Vigadót (1896-1897), valamint a Gellért-hegy oldalában az 1904-1905-ben megvalósult Szent Gellért-emlékművet.

A Budai Vigadó:

Alkotói stílusára kezdetben az eklektika volt jellemző, de hamarosan a magyaros szecessziós törekvések hangadó építészévé vált. Stílusára inspirálóan hatott a népi építészet, a finn nemzeti építészet, a bécsi szecesszió, valamint az angol villaépítészet. Épületei megalkotásában mind szerkezetileg, mind formailag számos új elemet alkalmazott. Önálló munkái a magyaros stílustörekvések és a modern térformálás jegyében készültek.

Első jelentős épülete az Andrássy út és a Hősök tere sarkán álló Babocsay-villa (1905-1906) volt, a szecessziós villaépítészet egyik kiemelkedő darabja. Sajnos a húszas években gyökeresen átépítették, megfosztották eredeti jellegétől, díszeitől.

A Babocsay-villa:

1910-ig mindössze öt épületre kapott önálló megbízást, ekkor azonban egy egész villanegyedre. A budai Kis-Svábhegyen 1913-ig épült ki a bírák és ügyészek lakónegyede: harminchét családi ház, valamint az építtető Országos Bírói és Ügyészi Egyesület bérháza és internátusa. Gyönyörű, egy- és kétlakásos villák épültek, magyar szecessziós stílusban. Árkay figyelembe vette a beköltözők igényeit, egyedi házakat alkotott, de oly módon, hogy közben az utcakép is egységes maradt. Itt, az Alma utcában épült fel Árkay saját háza és műterme is.

Árkay Aladár műterme és lakása:

Árkay alkotásaiban a nemzeti romantika építészetben megmutatkozó hatása a budai villanegyed és az 1923-ban átadott első városmajori katolikus templom esetében érzékelhető. Két évvel később készítette ez utóbbi párját, a Keleti Károly utcai Rákócziánumot, melynél szintén fellelhető a magyaros formanyelv.

A városmajori katolikus templom:

Munkásságának kiemelten fontos részterülete a templomépítészet. Számos templomot tervezett, melyek közül az első és leghíresebb a fasori református templom (1911-1913, mai Városligeti fasor 5.), amely kívül-belül azóta is őrzi eredeti stílusjegyeit. Gerle János (1947-2012) építész, építészettörténész így írt róla: „A késő szecessziós építészet egyik csúcspontja, a századfordulós stílustörekvések és nemzetközi hatások szintetizáló összefoglalása”.

A fasori református templom:

Árkay fia, Bertalan 1927-ben feleségül vette Sztehló Lily (1897-1959) festőt, akinek figyelmét apósa az üvegművesség felé fordította, és a 20. század első felének nagyra értékelt díszüvegtervezője lett. Első üvegtervezései Árkay Aladár alkotásaihoz kapcsolódnak, köztük a győr-gyárvárosi plébániatemplomhoz.

A győr-gyárvárosi Jézus Szíve Plébániatemplom

A Jézus Szíve Plébániatemplom a győri ágyúgyári telep legismertebb műemlék épülete. Az építési költségeinek előteremtéséhez összefogott a lakosság, mindenki adakozott erejéhez mérten. Lauer Richárd (1871-1944), a Győri Ipartelek Rt. alapítója felajánlotta az ágyúgyári munkástelep központján lévő telket templomépítés céljára. Kikötése az volt, hogy Árkay Aladár építészt bízzák meg a templom tervezésével, és az épület a környezethez illően modern legyen. A templom kivitelezésére pályázatot írtak ki, melyet Schiel Vince (1886-1964) építőmester nyert meg.

A főoltárra tervezett Krisztus szobor megalkotását Vilt Tiborra (1905-1983), egy tehetséges ifjú szobrászra, az épület vasalatainak és egyes kegytárgyainak elkészítését a jeles győri iparművészre, Schima Bandira (1882-1959) bízták. A templom alapkövét 1928. október 27-én rakták le ünnepélyes keretek között. Az alapkőbe helyezett emlékiratot Fetser Antal megyéspüspök, dr. Németh Károly főispán, dr. Szauter Ferenc polgármester, Brantl Lajos plébános, Árkay Aladár műépítész és Schiel Vince építőmester írták alá. A győr-gyárvárosi templom 1929-ben készült el, felszentelésére október 27-én került sor.

Az Árkay által tervezett templom főhomlokzata komoly és erőteljes, nemesen egyszerű körvonala monumentálissá erősíti a templomtest képét, amelynek külön nyomatékot ad az arányosan méretezett baloldali egyetlen torony.

A templom homlokzata:

Az épület arculatának komolyságát fokozza az alla rustica kinagyolt munkakövekből álló külső homokkő burkolat. Finoman meglatolt kőkötési rendszere és sötét bíborbarna színe a világos színű fugázással, minden egyéb díszt feleslegessé tesz. A művész pusztán egyszerű építészeti eszközökkel ért el kedvező hatást.

A templom homlokzata (Baku Eszter fotója):

A főhomlokzathoz mindkét oldalról árkádsor simul, ez által teremtette meg a tervező a külső térrel a kapcsolatot.

A templom az árkádsorral:

A templom erőteljesen előreugró bejárata (Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):

Belépve háromhajós tér látható: a középső hajó hatalmas csarnok, egy-egy közlekedő folyosóval. A három tér elválasztását oszlopokra támaszkodó karcsú betonívek szolgálják, melyek sudár karcsúsága lehetővé teszi, hogy a mellékhajók terei a főhajó terével szorosabb egységbe lépjenek. A félkörös ívek ritmusos sora, a famennyezet és a padló osztásrendszere egyaránt a szentély felé vezetik a szemet.

A szentély (Dercsényi Balázs: Árkay Aladár, Bp., Akad. K., 1967.):

A padozat a belépéstől kezdve lejt a hajó végpontjában álló, hármasosztású diadalívvel nyíló szentélyig, ezáltal a hátsó sorokból is jól lehet látni. Az oltár a középpontba, kiemelt helyre került, melynek uralkodó helyzetét a megvilágítás is hangsúlyozza.

A belső tér (Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):

A világos belső teret a mellékhajókba vágott, színpompás üvegfestményektől díszes, hét méter magas ablakok tagolják. Az üvegablakokat Árkay Bertalanné Sztehló Lili tervezte, a képeken Krisztus életének főbb eseményeit foglalta össze. Ide vonatkozó terve 1930-ban a IV. monzai iparművészeti kiállításon elnyerte a Nagydíjat.

Üvegablakok (Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):

A templom belső tagolása a funkcionális követelményeknek is eleget tesz: a két mellékhajó ellátja a közlekedést, nem zavarva a belsőtér egységét.

A belsőépítészeti kiképzés, a berendezés is nagyrészt Árkay Aladár és fia, Bertalan tervei alapján készült. Az építész – az ablakokon keresztül beáradó természetes fény alkalmazásán túl – a világítást praktikusan úgy oldotta meg, hogy egyszerű, a pillérek belső oldalára simuló világítótesteket szereltetett fel, kiküszöbölve ezzel a kisebb méretű templom belső térhatását zavaró csillárrendszert.

Lámpák pilléreken (a Jézus Szíve Plébánia fotója):

Árkay Aladár pályájának jelentős állomását képezte ez a minden részletében jól eltalált templom. A külső megjelenése egyszerű eszközöket alkalmazva tükrözi a belsőt, festői színhatásokra épülve, ugyanakkor a funkció-követelményeknek is tökéletesen megfelel.

A korabeli szakértők nagy lelkesedéssel fogadták az új templomot. Borbíró (Bierbauer) Virgil (1893-1956) építész, építészettörténész így értékelte: „Győrben... felépült... a gyárvárosi templom, amely az egyházi építkezés terén elsőnek szakított az utánzás hazai megszokásával.” Genthon István (1903-1969) művészettörténész szerint: „...a háború utáni Magyarország egyetlen korszerű épülete”, illetve úgy találta: „belsőterével mintául szolgálhat az új templomépítészetnek”.

A Magyar Iparművészet című folyóiratban Zeleméri Rudolf szintén kiemelte a templom belső terének megoldásait: „Az alaprajz nagy vívmányt jelent – írta –, mert a középkori háromhajós, oszlopos, boltíves rendszer szépségeit egyesíti a barokk templomok világos és a szabad látást nem gátló csarnokterének alkotó hasznosságával. (…) Árkay tagadhatatlanul mestere a színeknek, fényhatásoknak és a megvilágítás művészetének. … A pompás színhangulatot fokozzák még a hatalmas színes ablakok, a cinóbervörös ajtók és a fémtárgyaknak felvillódzó aranyszíne. A bejárat feletti félköríves nagy ablak érdekes színhatása külön vonzóereje a templomnak. A szentély oldalvilágítást nem kap, ellenben a mennyezet színes üvegein keresztülbocsátott fény képezi a szentély újszerű és eredeti megvilágítását. (…) A szószék megoldása szintén egészen eredeti és meglepően újszerű. (…) A kápolna bejárati ajtaja finom arányú fémosztóléceivel, feltűzdelt monogramjaival s általában a templom apró részletei: kilincsek, gyertyatartók, csengettyű, baldachin, stb. a tervező nagyszerű iparművészeti érzékét árulják el. (…) Mindezek együttvéve sajátosan új hangulatot, új levegőt teremtenek a templomban...”

Az 1924-1929 közötti hatéves időszak gazdag építőművészeti létesítményeiből válogatva a Kisfaludy Társaság a győr-gyárvárosi templomot a modern irányú építőművészet legjobb alkotásának minősítette, és Árkay Aladár építészt ezért a művéért 1930-ban Greguss-díjjal jutalmazta. (A Kisfaludy Társaság ezt a díjat Greguss Ágost (1825-1882) egyetemi tanár, esztéta, a Társaság másodelnökének a tiszteletére hozta létre, és 1952-ig hatévente adták át a legjobb művészeti teljesítmény jutalmazására.)

Budapesti Hírlap (1930. március 18.):

Pesti Napló (1930. december 30.):

Pesti Hírlap (1931. február 6.):

Ez a stílusában nagyra értékelt templom a második világháború idején a környező gyárakat célzó légitámadások során súlyosan megsérült. Az épületet helyreállították, de a belső tér sok részlet tekintetében módosult.

Árkay a győri színház tervpályázatán is részt vett 1929-ben, és bár munkáját megvásárolták, nem az ő pályaművét használták fel. 1930-ban a budapesti Erzsébet sugárút tervpályázatán első díjat nyert. Tervét nagyvonalúnak, városképi szempontból szépnek és reálisnak tartották, megvalósítására azonban végül nem került sor. Utolsó alkotásán, a városmajori nagytemplom tervein dolgozott, amikor szervezetét súlyos influenza támadta meg, amelyből már nem épült fel.

1932. február 2-án, 64 évesen hunyt el Árkay Aladár, a magyar építőművészet egyik legeredetibb képviselője. A városmajori modern templom tervezését fia, Árkay Bertalan (1901-1971) építész fejezte be.

A Városmajori Jézus szíve plébániatemplom:

Árkay Aladárt 1932. február 4-én 15.30 órakor a Farkasréti temetőben, a művésztársadalom mély részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. Sírját Pátzay Pál (1896-1979) Kossuth-díjas szobrászművész faragta, amely a budai sírkertben található jelentős műalkotások egyike.

Árkay Aladár sírja:

Árkay Aladár építészeti terveiből 1932-ben a Képzőművészeti Társulat emlékkiállítást rendezett.

Páratlanul dinamikus életmű volt az övé, mely a historizmustól a 19-20. század fordulójának irányzatain át a modern építészetig ívelt. Egyik úttörője volt a magyar iparművészetnek is, egyik vezére az Iparművészeti Társulatnak, elnöke a Lechner Ödön Társaság építészeti szakosztályának.

A Magyar Művészet című folyóiratban így emlékeztek meg róla: „Költői képzeletének frissessége különleges, sajátos hangulatot tudott teremteni, elsősorban templom- és kápolna-műveiben, s valóban elmondhatjuk, hogy ezen a téren az ő nemzedékében nem volt versenytársa. Az egyházművészetet senki sem képviselte kevesebb formalizmussal és több bensőséggel, mint ő. Mint ember, egyike volt a legszeretetreméltóbbaknak, finom, nobilis gondolkodásmódját nem fogják elfelejteni azok, akik vele az életben csak egyszer is találkoztak.”

1933-ban fia, Árkay Bertalan tervei alapján az első városmajori templom mellett emlékkút létesült a nagy templomépítő tiszteletére.

Árkay Aladár emlékkút Krisztinavárosban (Budapest):

2015-ben a Városmajor utcai Kallina-villa homlokzatán – az itt élt és alkotott Kallina Mór, Árkay Aladár és fia, Bertalan tiszteletére – emléktáblát helyeztek el.

Kallina Mór, Árkay Aladár és Bertalan emléktáblája (XII. kerület, Városmajor utca):

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált források:
Dercsényi Balázs: Árkay Aladár. (Bp., Akad. K., 1967.)
Művészeti Lexikon 1. köt. (Bp., Győző Andor, 1935.)
Árkay Aladár meghalt. In: A Munkaadó, 19. évf. 5. sz. (1932. febr. 04.), 5. p.
In memoriam Árkay Aladár In: Magyar Művészet 8. évf. (1932), 45. p.
Lázár Béla, dr.: Az Andrássy-úti Babocsay-villa. In: Művészet, 9. évf. 3. sz. (1910), p. 14-119.
Lyka Károly: Hat év magyar építőművészete : Jelentés az 1930. évi Greguss-jutalomról. In: A Kisfaludy Társaság Évlapjai, Új folyam 58. évf. (1924-1929), p. 294., 299-300.
Medgyaszay István és Árkay Aladár kapták a Greguss-díjat. In: Pesti Napló, 81. évf. 295. sz. (1930. dec. 30.), 12. p.
Medgyaszay István és Árkay Aladár ünneplése a Fészekben. In: Budapesti Hírlap, 51. évf. 28. sz. (1931. febr. 05.), 11. p.
Tóth Vilmos: A Budai Vigadótól a Városmajorig. In: Népszabadság – Budapest melléklet, 2003. február 1. 36. p.
Tóth Vilmos: A győri ágyúgyári lakónegyed. In: Budapest, 29. évf. 1. sz. (2006 jan.), 17. p.
Zeleméri Rudolf: A Győr-gyárvárosi új róm. kath. templom. In: Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz. (1930), p. 49-56.
12.kerulet.ittlakunk.hu
gyujtemeny.imm.hu
hu.wikipedia.org
jezusszivegyor.wixsite.com
pestbuda.hu
wekerletelep.hu

A 10. kép készítője Baku Eszter, a 16. kép a győri Jézus Szíve Plébániatemplom tulajdona. Mindkét képet a szerzői jogtulajdonos (Baku Eszter és Győri Imre plébános) engedélyével adjuk közre. A további fotók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből, a 3. kép az Arcanum gyűjteményéből származik. A következőkben felsorolt képek a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak. A felhasznált Wikimedia képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezéseivel itt érhetők el: 1. kép; 2. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 20. kép; 21. kép; 22. kép; 23. kép.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész