Hatalmasat ment a tavalyi év elején megjelent Óriás-nagylemez, a Minden villany ég, amihez eddig csak szövegvideók készültek, most viszont megjött az első klip is az album egyik legjobb számához, a Kezdjük elhez. „Egy kifejező klipet szerettem volna készíteni, ahol a főszereplő áttöri a határait, hogy a dallal közösen érjen egy felszabadult, súlytalan állapotba. A dal lüktetése sugallta, hogy táncos videót készítsünk, de semmiképp sem szerettem volna – és nem is tudtunk volna – hagyományos tánc-klipet készíteni.” – mondta el Egyedi Péter, aki az alapötletért és a rendezésért is felelt. Ahhoz, hogy tényleg nem lett hagyományos, nagyon kellett Bathó Gabi is, akinek még azt is el tudnám hinni, hogy a föld felett lebeg, és nem csak a képeket rögzítő kamera volt elfordítva.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Közel száz alkalommal lépett már fel Budapesten a Seven Seconds in the Future különböző felállásokban és helyzetekben, de mivel a zenéjük improvizációra épül, ezért a tavalyi év végéig nem adtak ki egyetlen felvételt sem. A zenekar vezetője, Nagy Kristóf úgy gondolkodik erről az egészről, hogy „aki dalt ír, körzővel rajzol egy kört. Mi kézzel rajzoljuk meg, és bár lehet, hogy nem tökéletes, de ha ránézésre hihető, akkor jó munkát végeztünk”. Az alábbi felvételen hallható Give It to Me is improvizáció eredménye, de nem látszik rajta, hogy kézzel rajzolták, teljesen dalszerű lett a végeredmény.

Az év első napján hozta ki bemutatkozó videóját Tibes, aki korábban a Hősökkel lépett fel, de most önállóan mutatja meg, hogy mit tud. És milyen jól teszi, első dala, az Alvajárók ébredése nagyon ott van, több szempontból is: szellemes a szöveg, a rímek se gagyik egyáltalán, és még a refrén is király. A flow pedig annyira jó, hogy már a leírt dalszöveget is csak ritmusra tudom olvasni.

Kelet-európai country dallal jelentkezik Kiss Tibi és Vastag Gábor hobbiprojektje, az Aranyakkord. Az Otthon lenni valaholról ezt mesélte Tibi: „Tábortűzi hangulatú, egyszerű dalocska, alteres, kicsit koszos kelet-európai country-ízzel. Szövegében kicsit közéleti, moralizálós, filozofálós történetmesélés, egyszerre kicseng belőle a kétségbeesés és a remény, egyszerre vannak jelen tanulságok és lelki szükségletek. Vezetés mellé különösen ajánlott”. A duó eddig még nem lépett színpadra a dalaival, februártól viszont már koncerteket is fog adni.

A Rózsaszín Pittbull annyira nagyon létezik még, hogy nemrég egy új dalra is futotta tőlük, ami a Bélből rottyant mesék címet kapta. A mély erkölcsi téma ezúttal a testüket áruló nők társadalmi megítélése lett, a dal arra van kihegyezve, hogy milyen abszurd dolog az, hogy az út szélén álló prostit lekurvázzák, a dubajozó playmate pedig a tévében szerepel. A téma kifejtése során ezúttal sem fogták vissza magukat a srácok, és ehhez mérten a klip is eléggé NSFW annak ellenére is, hogy rajzoltak a szereplők, a hangzás viszont szokatlanul profi.

Nagy Edire az a jellemző, hogy személyes hangvételű dalokat ír, a nemrég megjelent Runaway klipje pedig illeszkedik ehhez a mintához, hiszen gyakorlatilag azt mutatja be, mi történhet a dalszerző-énekesnővel egy átlagos napon. Van benne például egy csomó gyaloglás és kutyasétáltatás, egy jó kis összeveszés, a nap végén pedig egy koncert. Edi szerint a dal arról szól, hogy ne ragadjunk bele a nem működő emberi kapcsolatokba, hanem csak szeressük magunkat, aztán majd úgyis minden jó lesz, ahogy végül a klipben is jóra fordulnak a dolgok. És bár az énekesnő leginkább underground körökben mozog, a dalt nem igazán mondanám undergroundnak, a Runaway inkább egy igényes hangszerelésű popszám.

Y-sztorik címmel az Y-generáció érzéseivel és problémáival foglalkozó EP-t jelentet meg hamarosan a Twentees, ami olyan témákat dolgoz fel, mint a karrier, a felnövés, illetve a felnövés előli menekülés és a mindent behálózó internet. A kislemez első klipje ennek megfelelően okostelefonra van optimalizálva, gyakorlatilag egy Instagram-sztori, ami mindenképp találó, maga a dal viszont nem lesz generációs himnusz, volt már ennél jobban sikerült próbálkozása is a Twenteesnek. A lemezbemutató egyébként március 1-jén lesz, a Kuplungban.

Még csak fél év telt el a legutóbbi Hippikiller-lemez óta, de Bihari Balázs zenekara már tovább is lépett egy kétszámos EP formájában. Az unikornis éve a szerző szerint egy tőmondatokból álló, rockba oltott magyarnóta-haiku 2017-ről. A felvételeken Hó Márton és Sallai László játszott még Biharival, na meg Gerdesits Ferenc, aki a címadó dalban az elveszett vagy tán sosem volt szüzesség iránti vágyakozást vélte felfedezni, és azt is megjegyezte, hogy nem tudja, pontosan minek az éve volt 2017, de az biztos, hogy nem az övé. A lemez második száma egyébként nem saját szerzemény, hanem egy Richie Kotzen-feldolgozás.

Elég termékeny az utóbbi időszakban a Köpönyegforgatók, nem egyszer szerepeltek már a dalmegosztásban is, méghozzá fokozatosan egyre jobb dalokkal. Bár a fejlődés most már nem ennyire egyértelmű, a Porigaláz is a zenekar jobb számai közé tartozik, főleg a zúzós hangszerelése miatt. Az összképet nálam pont az a refrén rontja el egy kicsit, ami egyértelműen a dal legfontosabb része, már csak a szövegvideóban kihangsúlyozott szójáték miatt is, de valahogy kevésnek érzem, plusz eléggé el is üt a verzéktől.

Az előző dalmegosztásban foglalkoztunk először a Dana & The Dreamcatchers zenekarral, akik most egy teljesen más stílusú dalt mutatnak, mint az akkor megismert Butterfly. Az új dal rockos, elektromos gitárra épülő hangzásáért Takács Zoltán Jappán a felelős, aki öt-hat dal közül választotta ki a Whispert, és teljesen átalakította az eredeti, akusztikus gitáros verziót ezzé az Evanescence-re hajazó dallá, amit alább hallhattok. A zenekarnak pedig annyira megtetszett ez a változat, hogy tulajdonképpen ennek hatására döntötték el, hogy hangsúlyos szerepet kap majd az elektromos gitár a zenéjükben.

M.ADI
Forrás: langologitarok.blog.hu