Ezen jelképeknek – adott formai jellemzőiken túl – mélyebb értelmük is van, legyen szó például nemzeti ereklyénkről, a Szent Koronáról. A legfőbb uralkodói jelvény közjogi személyiségként funkcionál, a Szent Korona-tan szerint a politikailag jogképes társadalmi rétegek a mindenkori uralkodóval egyetemben testesítik meg a közhatalmat. Nem véletlen, hogy a királyi legitimitás alapkövetelménye volt a vele történő koronázás. Egyéb uralkodói attribútumok a jogar, az országalma, a kard és a palást.

Tárgy- és színszimbolika egyaránt szerepet kapott az előadás során. Nemzeti zászlónk piros, fehér és zöld színei közül a piros az életre, vérre, a fehér a tisztaságra, a zöld pedig a reményre utal. Másik kiemelkedő szimbólumunk a kokárda. A rozmaring a nemzőerő jelképe, de a rózsa, a tulipán is a szerelemmel kapcsolatos. A színek és virágok társítása is jelentőséggel bírt: mivel például a sárga a halált idézi, nem illett ilyen virágot adni.

Népdalaink szokásokat őriznek meg – Az árgyélus kismadár címűben például az előadó külön kiemelte a szerelemre utaló jelentéstartalmat, az elhálás mikéntjét. A múlt szépségeszménye merőben eltért a maitól: a sovány, karcsú ideál helyett a kövérség volt a nyerő („akkora farod legyen, mint a kemenceajtó”). Szerelmi ajándékként különböző használati tárgyak szerepeltek, ilyenkor a szerelmes legény kifestette, ezzel fejezhette ki érzéseit.

Falusi tárgykultúránkkal hasonló lehet a helyzet, mint az ősrégi – régészek által – felszínre hozott eszközökkel. Az azokon megcsodálható díszítő elemek sem voltak öncélúak, mint a néprajz által beazonosított, jellemzett tárgyi világ, életszemléletet, gondolkodást, szokásrendszert tükröztek (ahogy az etnográfia avatott szakértői erre rámutattak.)

Szimbolikus jelentőséggel bírt a Nap, a Földanya mint a termékenység szimbóluma (földre helyezték az újszülöttet, de a halottat is). A temetőben is visszaköszönhet ránk a szín, mélyebb értelem hordozójaként. A kopjafa piros színe a földben nyugvó mártíromságára emlékeztet. Gabona növényünk jelképezi az életet, a kenyér mint táplálék az élet hordozója.

Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna előadásai nem tel(het)nek el éneklés nélkül, ez alól a mostani alkalom sem volt kivétel. A közönség hellyel-közzel be is kapcsolódott a dalokba, amennyiben számukra ismerősek voltak. Az érdeklődők sok újat megtudhattak ebből a felettébb érdekfeszítő – humorral fűszerezett – előadásból.

Csiszár Antal
Fotók: Cseke Gabriella