1412

Homokszemek voltunk, képek lettünk

Homokanimáció a megyei könyvtárban

Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás szerint a dolgok létrejöttének négy oka van: az anyagi ok (causa materialis), a formai ok (causa formalis), a ható ok (causa efficies) és a célok (causa finalis). Köznyelven: a művész fejében megszületik az elképzelt tárgyi alkotás, ezt követően fogja munkára a holt anyagot, szerszámai segítségével alakítja a kívánt formára, és végül előttünk áll a kész mű.

Michelangelo szerint a művész az anyagból mintegy kifejti a formát, a műalkotást, ami végső soron az anyagban rejlik. Mindennapi tapasztalatunk igazolja, hogy a természet által készen kínált formába – legyen az egy bárányfelhő, vagy akár egy falrepedés – kellő beleéléssel sokféle képet tudunk képzeletünkkel varázsolni. A művészi tehetség, a fej-kéz összhangja olyan képi-tárgyi világgal ajándékozza meg az emberiséget, amely meghaladja a művészi hajlamot nélkülöző ember lehetőségeit.

November 27-én Papp Norbert volt a vendége a megyei könyvtár Klubjának, aki festőművészként kezdte pályáját, a homokanimációval való megismerkedése után azonban ezen művészi technika elkötelezett hívévé vált. A művész előszeretettel rögtönöz, keze csupán a zene hangulatát követi.

Bemutatója az érdeklődő megjelentek ámulatát váltották ki, hogy a közönséges homok milyen alkotások születését teszi lehetővé. Ehhez persze a művész merész és gazdag alkotói fantáziájára és kifinomult technikájára volt szükség. Előttünk álltak össze az élettelen homokszemecskék tájjá, állattá, emberré, a kész forma törlése nélkül csupán finom művészi mozdulatok változtatták a karaktereket, az imént még ifjú öregkorba lépését követhettük nyomon. Ezen az estén a művészet meg-megújuló képességét lehetett nyomon követni.

A közönség arra vállalkozó tagjai ki is próbálhatták ezt a technikát, a többségük számára ez a „módszer” még ismeretlen volt, ezért valóban élményszámba mehetett számukra a közvetlen találkozás ezzel az új kifejezési móddal.

Napjaink művészete is rohamosan változik. A XX. és XXI. század különösen gazdag művészeti újításokban. A felgyorsult világ, a technikai fejlődés és a posztindusztriális társadalom új problémákat vetnek fel. Ezekre a megoldandó kérdésekre a tudomány és a művészet egyaránt a maga eszközeivel keresi a választ. Az új technikai lehetőségek, a projektor, a számítógép a művészi kifejezés – eddig nem létező – lehetőségeit teremtik meg. Ami azonban a művészet szerepének változatlanságát jelenti a változó világban, az a következő megállapításban foglalható össze: a művészet az emberért, az emberről szól.

Csiszár Antal 

Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja


2014.12.01