562

Bikavér

Carlos Saldanha: Ferdinánd – filmkritika

ferdinand-film01

Miközben Európa több országában megbélyegzik és még a területükön sem engedik áthaladni azt, aki máshogy néz ki vagy máshogy viselkedik, addig az Egyesült Államokban még a gyerekeket is arra biztatják, merjék felvállalni azt, hogy mások. A Pixar Cocója után most egy újabb nagy rajzfilmstúdió új animációja is erre bátorít.

A Disney-Pixar csodálatos, felnőttek számára is összetett sztorival és örökérvényű üzenettel bíró alkotása egy tíz év körüli mexikói kisfiúval a középpontban arról mesélt, hogy annak ellenére is vállaljuk fel magunkat, ha identitásunk összeütközésbe kerül saját családunk akaratával. A Coco meséje éppen azt mutatta be, hogyan lehet mindezt úgy megvalósítani, hogy a családunkhoz fűződő szeretet is megmaradjon, és a hagyományok se sérüljenek.

A Twentieth Century Fox animációs stúdiója, az elsősorban a Jégkorszak-mozik révén ismert Blue Sky szorosan a Coco nyomában egy igen hasonló üzenettel rendelkező művel jelentkezett, amellyel emelték a tétet a korábbiakhoz képest. Miközben ugyanis a Jégkorszak-filmek csodálatos karakterekkel, pompás viccekkel és nagyszerű sztorival szórakoztatták a gyerekek mellett a felnőtteket is, olyan szintű mondanivalóval azért sosem álltak elő, mint a Pixar berkeiből kikerülő darabok.

Most azonban a Ferdinánd a Cocóhoz egészen hasonlóan azt fogalmazza meg, hogy még akkor is legyünk hűek önmagunkhoz, ha emiatt szembe kell mennünk közvetlen környezetünkön kívül az egész társadalommal is. S miközben az animációs film a Blue Sky legtöbb munkájával együtt továbbra is elsősorban a gyerekeket akarja megszólítani, sikerül olyan szinten fogalmaznia, amivel a felnőttek is elégedettek lehetnek – majdnem annyira, mint egy Pixar-animációval.

ferdinand-film02

Ehhez az alkotóknak először is meg kellett tisztítaniuk a mesét minden, az évtizedek során ráragadt félremagyarázástól. Az amerikai Munro Leaf képeskönyve ugyanis – amelyen a Ferdinánd alapul – éppen a spanyol polgárháború kitörésekor, 1936-ban jelent meg, ezért sokan pacifista üzenetként értelmezték a küzdelmet megtagadó, legszívesebben naphosszat virágokat szagolgató, ezzel még magát a bikaviadalokat is megtorpedózó bika történetét.

Leaf maga – aki egyébként hónapokkal a spanyolországi események előtt befejezte a Ferdinánd, a bika munkálatait – hiába mondta el többször, hogy ő csak egy mulatságos mesét akart írni gyermekeknek, a bele- és félremagyarázók ezután sem tágítottak, és a látens homoszexualitástól kezdve a kasztrációs félelmen át az örök gyermeklét iránti vágyig sok megfejtést ragasztottak rá a gyerekkönyvre. Az animációs film alkotói most sikeresen tisztították meg mindettől a bikamesét, méghozzá úgy, hogy egyszerre aktualizálták és tették örökérvényűvé.

Napjainkban már a #metoo kampány előtt is fontos problémává vált a gender kérdés, azaz a társadalmi nemek, illetve ezek káros berögzültségének jelensége. Anyukák tömegei tiltakoznak folyamatosan a kislányokat kizárólag rózsaszín ruhácskák viselésére kötelező trendek vagy épp a passzív hercegkisasszonyokat hirdető mesekönyvek ellen. A Ferdinánd pedig nagyszerűen mutatja be ebben a közhangulatban, hogy egy vérszomjasnak beállított kis bika akkor is ugyanolyan normális, ha az agresszió helyett a virágokat szereti, és még így is megtalálhatja a helyét a világban.

Sőt az animációs film ennél is tovább megy, és Ferdinándot igazi, nagybetűs Hősnek nevezi ki, aki amellett, hogy felvállalja önmagát, társait is megmenti, tekintet nélkül arra, hogy azok addig elfogadták-e őt, vagy éppen ellenkezőleg, ellenségesen viselkedtek vele szemben. A rátermett kis, majd a cselekmény folyamán fiatallá serdülő bikát pedig nem az predesztinálja erre, hogy szembemegy az elvárásokkal, hanem ettől független bátorsága és önfeláldozása. Az alkotók tehát nagyon ügyesen összekötötték és egyúttal el is választották egymástól a két tulajdonságot: Ferdinánd attól még, hogy békés, ugyanolyan bátor, sőt bátrabb, mint a többi, vad bika – de nem azért jobb társainál, mert más, hanem mert önfeláldozásával megmenti őket.

ferdinand-film03

Ferdinánd így egyrészt igazi példaképpé válik, másrészt pedig alakjával arra biztat mindenkit, hogy vállalják fel saját magukat, és fogadják el a többieket olyannak, amilyenek – ha éppen mások, hát akkor másnak. A filmkészítők érzékenységét dicséri, hogy ez a nagybetűs mondanivaló egyáltalán nem válik didaktikussá, és ennek feloldására szokatlan módon még csak nem is elsősorban a humort választották, ahogy azt szinte mindenki más tette volna egy hasonló alkotás esetében.

A Ferdinándban persze nagyon sok a vicces jelenet, de a főhős bika különbözősége nem a rengeteg humoron keresztül domborodik ki, hanem inkább azt látjuk, milyen szeretetre méltó mindenkivel a címszereplő (még azzal is, aki megveti másságáért, vagy azzal, aki másféle mássága miatt szintén páriának számít a bikafarmon). Hogy Ferdinándot nem kiröhögtetik, hanem elfogadtatják, az valószínűleg tudatos döntés volt az alkotók részéről, minek köszönhetően ez lett a stúdió eddigi legszívbemarkolóbb, legmeghatóbb munkája – amit nem kis dolog felvállalni a sokkal egyszerűbb megoldással, a vicceskedéssel szemben.

Amikor viszont humorra kerül a sor, a Ferdinándban az is nagyon sok szellemmel valósul meg: egészen zseniális, a felnőtt közönséget is elvarázsoló rész például az a jelenet, amelyben a főhős a „like a bull in a china shop” (magyarul bika helyett elefánt a porcelánboltban) mondást szemlélteti. Az intellektuális poént kedvelők mellett a képsor mindenki mást is kiszolgál, hiszen Ferdinánd beszabadulása a kisvárosi porcelánboltba igazi burleszkként működik – így minden közönségréteg jól jár.

Az egyértelmű üzenetek mellett pedig Carlos Saldanha rendező és társai sokkal finomabb szimbólumokkal is dolgoznak. Bármelyik művészfilmnek a becsületére válna az a megoldás, amikor a bikaviadalos résznél ember és állat szerepet cserél, és Ferdinánd a szarvába gabalyodott kendő miatt torreádorrá válik, a kegyetlen torreádor pedig két tőrt a feje fölé emelve bikává – szubtilisen, mégis egyértelműen jelezve a nézőnek, ki is itt az igazi állat. Egyértelmű állásfoglalása és szívhez szóló üzenete melletti szellemes ötleteivel a Ferdinánd így nemcsak az ünnepi időszakban melengetheti meg a szívünket, de még nagyon sokáig, jó esetben örökre magunkkal vihetjük az élményt.

ferdinand-film04

Ferdinánd (Ferdinand)
írta: Ron Burch, David Kidd, Don Rhymer, Robert L. Baird, Tim Federle és Brad Copeland (Munro Leaf és Robert Lawson könyve alapján)
rendezte: Carlos Saldanha
fényképezte: Renato Falcão
vágó: Harry Hitner
zene: John Powell
producer: Bruce Anderson, John Davis, Lori Forte és Lisa Marie Stetler
gyártó cég: Blue Sky Studios, Twentieth Century Fox Animation
forgalmazza: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2017. december 21.

Vajda Judit
Forrás: filmkultura.hu

2018.01.24