Szavaikból kiderül, hogy sajnálatosan háttérbe szorult a karácsony igazi tartalma… akárcsak abban a családban, ahol az volt a szokás, hogy a családtagok születésnapját bensőséges, meghitt együttlétben ünnepelték meg. Ilyenkor az ünnepelt állt a középpontban, szerény, de kedvesen elkészített terített asztal körül ült a család, ahol volt mindig egy kis torta is. Aztán egy alkalommal egy távoli rokon hozott egy hatalmas tortát, amit mindenki megcsodált, és ezzel elindult a lavina. Ettől kezdve mások is hoztak tortát, elkezdtek egymással versengeni: a kerek torta már ódivatúnak számított, szögleteset kellett készíteni, aztán emeleteset, aztán mindenféle díszekkel cicomázták. Lassan a torta egyre kisebb lett, a díszek száma és csillogása nőttön nőtt. El is nevezték ezeket az alkalmakat tortaünnepnek. Így érkezett el a nagyapa születésnapja, melyen valóságos tortakiállítást rendeztek, s csak amikor feloszlott a vendégsereg, akkor döbbentek rá, hogy az ünnepeltről egy szó sem esett. Nem őt ünnepelték, hanem önmagukat, az általuk hozott ajándékokat. Így lett a hajdani meghitt, bensőséges együttlétből az egymáson túllicitálás és az ajándékok halmozásának alkalma.

Ilyesféle hangsúlyeltolódás történt a karácsonnyal is. Ajándékok tömege (sokszor erőn felül) és a szükségesnél jóval bőségesebben terített asztal, miközben a „születésnapos” és az ünnep igazi jelentősége háttérbe szorult, feledésbe merült.

A karácsony keresztény ünnep, de üzenete minden emberhez szól!

Isten szavából, a Bibliából tudjuk, a karácsony nem általában a szeretet ünnepe, hanem az Isten emberek iránti szeretetének az ünnepe!

„Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy
egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa.”
(1János 4, 9)

Karácsonykor a legnagyobb ajándékot adta számunkra:
az örök élet lehetőségét!

Nagyszabású tervet dolgozott ki, hogy az ember üdvözülhessen, s terve megvalósulásának kezdete az volt, hogy Fia megszületett erre a földre.

„… íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.”
(Lukács 2, 10-11)

Miért volt erre szükség? Mert az első emberpár bűnbeesése óta minden ember bűnösen születik; Isten, a mennyország és az ember között elválasztó falként ott a bűn. A Teremtő azonban mindjárt a bűneset után ígéretet tett arra, hogy elküldi a Messiást, más szóval: a Megváltót.

Kétezer évvel ezelőtt, karácsonykor teljesedett be ez az ígéret!

„Az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(János 3, 16)

Jézus megszületett emberi testben, hogy magára vegye a bűneinket, és helyettünk elszenvedje a bűn büntetését, a halált (ez történt meg nagypénteken), azért, hogy nekünk örök életünk lehessen. Három nap múlva feltámadt (húsvét), és visszament a mennybe, ahonnan kiárasztotta a Szentlelkét (pünkösd) a váltságát elfogadókra, hogy az Ő isteni természetének részesei lehessenek már itt a földön.

A karácsony Isten nekünk készített ajándékának ünnepe. Az emberré született Jézus Krisztus születése napja, ami neki szenvedés volt, nekünk azonban nagy ajándék, mert érte kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bűn miatt.

Az, hogy mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, az Istennek erre a nagy ajándékára emlékeztethet bennünket.

Áldott karácsonyi ünnepeket!

Vargáné Blága Borbála

Forrás: Biblia; Cseri Kálmán: Minek az ünnepe karácsony?; Túrmezei Erzsébet: A kegyelem ege alatt. – Luther K., 2012.

A kép a pixabay.com ingyenes gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.