Édesapja Schaller János, édesanyja Babatics Mária. 1730-1733 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1738-ban végzett akadémiai festőként, Bartolomeo Altomonte és Martino Altomonte mellett tanult freskót festeni, majd Paul Troger műhelyébe került. Első falfestészeti alkotását a bécsi Nepomuki Szent János kápolnában valósította meg 1738-ban, Altomonte segédjeként.

1742-től találjuk őt Győrött. Schaller István Dorfmeister mellett a nyugat-dunántúli barokk festészet egyik legjelentősebb alakja lett. Főleg egyházi megrendelésekre dolgozott Győrött, Sopronban, Komárom, Vas, Somogy, Baranya vármegyékben. Korai alkotásai a bécsi akadémia 1740-es években kialakult rokokó, később az osztrák barokk klasszikus irányát követték. Első győri alkotását, a Magyar Ispita templom Szent Erzsébet oltárának két olajképét 1744 előtt festette (az alsó képen). 1744 és 1756 közötti tevékenységéről nem sok mindent tudunk. Egyetlen Győrött jelzett munkája 1756-ból az Apátúr-ház dísztermének mennyezetképei.

Győri munkái mellett más vidéki templomok számára is festett oltárképeket, 1757-ben Németkeresztúrra készített főoltárképet. 1757-58-ban Felsőpatyon dolgozott a római katolikus templom főoltárképén, amelyen a Szeplőtlen Szűz középkori ábrázolását elevenítette fel. Még az 1750-es évek végén készülhetett az ostffyasszonyfai római katolikus templom oltárképe, Mária mennybemenetelének újabb változata, amelyhez Giovanni Battista Piazetta azonos témájú képének metszetét használta fel.

1760-ban egy újabb képet festett Borsmonostoron, és itt már soproni festőként szignálta Páduai Szent Antal látomás című képét. Ebből az évből freskómunkáját is ismerjük, a vasszécsényi Angyali üdvözlettel kiegészített Hit diadala jelenetet készítette. Ez a munkája közvetlenül kapcsolódik a győri Apátúr-ház ebédlőjének mennyezetképéhez, a figuratípusok teljesen megegyeznek, a festésmód azonban más, a fénykezelés és színhasználat Paul Troger szellemét tükrözi. Következő alkotását, az 1762-ben keletkezett füssi főoltárt csak Ipoly Arnold leírásából ismerjük. Szintén 1762-ben festette azt az oltárképet is, amely az alsópatyi kápolnából a felsőpatyi római katolikus templomba került. Ez a kép a borsmonostori Mária mennybemenetele jelenet szabadabb átírása.

1766/67-ben a soproni belvárosban, a Templom utcában Baumgartner báróék házában lakott, amely néhány év múlva Dorfmeister szállása volt. Az 1760-as években már egy győri elszámolási jegyzéken bukkan fel Schaller István neve mint a győri székesegyházban dolgozó mester. Azt azonban nem tudjuk, itt milyen munkát végzett, csak feltételezhetjük, hogy az 1763-as földrengés okozta felújítási munkálatokban vett részt. Vélhetőleg ekkor dolgozott a győri orsolyiták 1762-ben épített templomának mennyezetfestésén. A régebbi szakirodalom Dorfmeisternek tulajdonította az orsolyita templom freskóit, mert nem ismerték még Schaller István munkásságát, Garas Klára hívta fel a figyelmet rá. A szentély Mária eljegyzését ábrázoló freskójáról fennmaradt egy lavírozott tusrajz a soproni Zettl-Langer gyűjteményben, amelyet Dorfmeister rajzának tulajdonították. A szentélyfreskó és az Apátúr-ház mennyezetképei közötti azonos kapcsolat és a rajzszentélyfreskó összehasonlítás eredményeként azonban bizonyossá vált, hogy Schaller István eddig ismert egyetlen grafikai munkáját találhatjuk a Zettl-Langer gyűjteményben.

1763-ban Schaller Istvánnak még két rokona dolgozott Győrben festőként: Franciscus Schaller, a festő fivérének a fia és Adamus Joannes Schaller, a nagybátyjának a fia. Ez a tény is megerősíti, hogy tényleg Schaller István festette az orsolyita templom mennyezeti freskóját (a címlapképen). Szembetűnő a hasonlóság a jezsuita templom és az orsolyita templom orgonakarzatának mennyezetképe között. Bizonyos, hogy Schaller jól ismerte Troger 1740-es évekbeli munkásságát. Az 1764-ben festett Szent Angéla oltárkép, amely feltehetően eredetileg az orsolyita templom főoltárképe lehetett, 1951-ben került a Xántus János Múzeum (ma Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum) tulajdonába.

1764-től Schaller István már folyamatosan Sopronban lakott. Tevékenykedett még Sopronhorpácson, Fertőszéplakon, Kőszegen és Pannonhalmán is. Késői munkái között egyetlen freskó szerepel, a fülesi kastélykápolna bejárata feletti Mária kegykép. 1778-ban készült el talán egyik legszebb alkotása a celldömölki templomban Szent Imre apoteózisa.

Adatok vagy stílus alapján Schaller Istvánnak tulajdonított művek: Szent Angéla (Győr, Rómer Múzeum); Mária látogatása és Szent Ferenc elragadtatása; Sajghó Benedek pannonhalmi főapát arcképe (Pannonhalma, Bencés Főapátság, Képtár); Kálvária-sorozat (Pozsony, Slovenská národná galéria). Közvetlenül a halála előtt Balfon és Nován dolgozott, amely műveket Dorfmeister és Joseph Hauzinger fejezett be.

Schaller István 1779. február 21-én halt meg Sopronban. Élete és munkássága még sok kutatómunkát ad a művészettörténészek számára.

Nagy Mária

Forrás: Csatkai Endre: Schaller István győri származású barokk festő.= In: Győri Szemle, 6. évf. 1935. 8-10. sz. 193-199. p.; N. Mészáros Júlia: Festészet Győrött a XVII-XVIII. Században : Győri festők.= In: Győri tanulmányok 1992. Győr : Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 19912. 125-138. p.; wikipédia

A címlapkép Berente Erika felvétele, a második kép Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja című könyvéből származik.