520

220 éve született Heinrich Heine német romantikus költő

Nagy Mária írása

heinrich-heine

Heinrich Heine 1797. december 13-án született Düsseldorfban Harry Heine néven, zsidó kereskedői családban. Édesapja és az egész család kereskedőnek szánta, és egy ideig részt is vett a családi üzletben. Közben azonban a költészet és a filozófia érdekelte.

A gazdag bankár nagybácsi, Salomon Heine unokaöccsének nemcsak sikertelen kereskedői próbálkozását, hanem tanulmányait és később utazásait is finanszírozta – az ő vagyonából részesült élete végéig Heine, havi támogatások formájában.

Rövid ideig gyakornokoskodott Frankfurt am Main-ban, ahol megismerte a gettóban lakó zsidók életét. Majd Hamburgban próbálkozott, de üzleti kísérletei kudarcba fulladtak, többek között apja üzletének csődje miatt. 1819 végén jogi tanulmányokba kezdett: először a bonni, azután a göttingeni és a berlini egyetemen volt hallgató, tanulmányait 1825 nyarán a Göttingenben szerzett jogász-doktori diplomával zárta le.

Soha nem gyakorolta a törvényt, és hallgatói éveit elsősorban nem olyan tanulmányokra fordította, amelyekért nagybátyja fizetett, hanem a költészet, az irodalom és a történelem területén szerzett műveltséget. Bonnban egyik tanára, Schlegel nagy hatással volt rá, Berlinben pedig Hegel volt rá meghatározó befolyással. 1825-ben áttért a protestáns vallásra és Harry keresztnevét Heinrichre változtatta.

1821-ben jelent meg első verseskötete, de még nem keltett vele visszhangot. 1827-ben az unokahúgai iránt érzett viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő Dalok könyve azonban meghozta számára a hírnevet. Azonnal az irodalmi közönség kedvencévé tette, költeményeiben már felsejlettek az irónia elemei is. Prózai írásaiból az elegáns légiességgel megírt, irodalmi szintű úti beszámolói, az Utazás a Harz-hegységben és a Nordsee voltak a legsikeresebbek.

1831-ben elhagyta Németországot, Párizsban telepedett le, ahol szoros barátságot kötött az utópista szocialistákkal és Saint-Simon követőivel. 1835-ben a Német Szövetségi Gyűlés megtiltotta műveinek kiadását, ám ő a távolból is nyomon követte és kommentálta a német politikai élet eseményeit, élete végéig tudósította a német és a francia lapokat. Honvágy kínozta, amelyen iróniával igyekezett felülkerekedni, de 1843-44-ben titokban hazalátogatott beteg anyjához. Ennek emlékét őrzi Téli rege című poémája, amely fájdalmas emléke és egyben hazája politikai életének tárlata is.

1841-ben feleségül vette Crescencia Eugenia Mira-t, akit verseiben Mathilde-ként említ, de házassága alatt több romantikus kapcsolata is akadt. Mathilde sosem tanult meg németül, férje verseit nem is olvasta. Az 1840-es évek elején Heine hírneve csúcspontján állt. Nemzetközileg elismert író, számtalan sajtócikk témája volt, egyesek szerették, mások gyűlölték és féltek tőle. Különösen az 1844-ben megjelent Új versek című kötete váltott ki dühös reakciót a német hatóságokból.

1843-ban barátságot kötött Marxszal, és még ebben az évben megjelent nagylélegzetű ironikus műve, az Atta Troll. 1845-től komoly gerincbántalmak tették elviselhetetlenné életét, valószínűleg multiplex szklerózisban vagy szifiliszben szenvedett. Utolsó nyolc évét félig vakon töltötte gyötrelmes „matracsírjában”. Még így is figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és felfigyelt a magyar szabadságharcra, sőt Petőfi költészetével is megismerkedett. 1849 októberében című verse méltó emléket állít a magyar forradalomnak. Heine Kertbeny Károly fordításában olvasott Petőfi verseket, Petőfi pedig három Heine verset fordított le magyarra.

Erzsébet királyné, Ferenc József felesége, vagyis Sissi is Heinét vallotta kedvenc költőjének, olykor maga is írt Heine-stílusú kis verseket. Szobrot is akart állíttatni neki Bécs közepén, de ez nem valósult meg, végül Korfu szigetén emeltetett neki emléket.

Heinrich Heine 1856. február 17-én halt meg Párizsban, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Legismertebb költeményeit Schumann, Schubert, Mendelssohn, Brahms, Richard Strauss zenésítette meg.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, muvesz-vilag.hu, oik.hu, Világirodalmi lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2017.12.13