34

Táncrapszódia a Sopron Balettől


01

Nagyszabású, sokszínű, különleges és látványos produkcióval lepte meg a közönséget a Sopron Balett ebben az évadban. Táncrapszódia címmel egy este három előadást adnak elő a Soproni Petőfi Színházban, a hivatalos premier december 9-én lesz. Bemutatkozik koreográfusként a Szaranszkból érkezett Alekszej Batrakov, valamint a két új orosz fiatal társulati tag: Darija Pisminceva és Andrej Potapov.

A mostani táncelőadásnak azért is örül Pataki András, a soproni színház direktora, mert a szaranszki testvérszínházi kapcsolatoknak köszönhetően érkezett a társulathoz koreográfusként Alekszej Batrakov és a két új orosz táncos: a 24 esztendős Darija Pisminceva és a 22 éves Andrej Potapov.

Alekszej Batrakov munkája Szergej Rahmanyinov zenéjére készült és a Lángoló szív címet viseli. Az előadásban is szereplő Darija Pismenceva és Andrej Potapov hangsúlyozták: nagyon jól érzik magukat Sopronban és a társulatban, amely friss alkotóműhelyként hat rájuk, erős, jó csapatba kerültek.

Demcsák Ottó ötlete nyomán a győri Rosta S. Csaba építész jazz-zenekara, a RAS Q írt egy lemezt a görög mitológia ismert történetéhez, és ehhez az albumhoz készült el a félórás táncmű, a Labirintus a Sopron Balett vezetőjének koreográfiájával. Ezt már láthatták az elmúlt évad nyílt napjára ellátogatók, most a Táncrapszódia második részében kerül színpadra bérletben. Ugyancsak az elmúlt évadban kaphattak ízelítőt a táncot szeretők Rovó Péter munkájából, a Mozart szeletből. A soproni közönség Wolfgang Amadeus Mozart zenéjére klasszikus alapokon nyugvó, ám modern szemléletű, vidám koreográfiát láthat tőle és a társulattól.

„A darab egy életről, személyes sorsról szól, hogy az embernek a nehézségek, a boldogság keresése mellett elágaznak útjai, de közben fontos az is, mindig önmaga maradjon. A szerelemet és a hősiességet mutatja be az előadás, azt: képesek vagyunk-e áldozatot hozni egymásért, másokért, egy közösségért, tudunk-e a másik emberért élni” – mondta Alekszej Batrakov.

Demcsák Ottó szerint a mindennapi labirintusainkban létezve fontos kérdés: képesek vagyunk-e a belső gonoszságot legyőzni szeretettel, és szembe tudunk-e szállni a bűnnel, az önbecsapásainkkal, hogy kikerüljünk a fényre. „Minótaurusznak, a krétai labirintusba zár embertestű bikának, Thészeusznak és Ariadnénak a történetében rengeteg üzenet van számunkra, hiszen az emberi természet nem változik ősidők óta. Ott rejlenek ebben a mitológiában a kiüresedett kapcsolataink, az erőszak ösztöne, az érzelem nélküli szexualitás, az embertelen áldozataink. Ősidők óta vívja hitbeli csatáit az ember a természettel, az égiekkel. Mítoszaink, legendáink is olyanok, akár egy labirintus. Sokféle jelentőséggel, szimbólummal bírnak számunkra. Meg kell találnunk a kapaszkodókat, az utunkat, életfonalainkat ebben a zűrzavaros, hangos, harsány világban önmagunkhoz és a természetfelettihez. Hiszek abban, hogy a gonosz viszont legyőzhető fénnyel, tudással, szépséggel.”

„A közönség, a nagyérdemű előadás előtti rituáléját, készülődését szeretnénk bemutatni a tánc nyelvén. Az otthoni indulás előtti percektől, az utazási akadályok leküzdésén át egészen a színházba érkezéséig, amikor a néző találkozik ezzel a rejtélyes, varázslatos világgal. Mindezt humoros eszközökkel, elgondolkodtató szórakozást nyújtva akarjuk megmutatni” – mondta Rovó Péter.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház

2017.12.08
19