40

Halottnak a csók

Óskar Thór Axelsson: Emlékszem rád – filmkritika

emlekszem-rad-film01

Yrsa Sigurdardottir regényéből készített filmet az Éjsötét játszma direktora, Óskar Thór Axelsson. Öt évvel ezelőtti gengszterthrillere úgy-ahogy a szerzőiség nyomvonalán haladva továbbörökített valamit a maszkulinitás krízisével foglalkozó bűndrámákból (utalva a Verhoeven-féle Spettersre, a Pusher-trilógiára és a Bikanyakra), ám az új film csupán a fásult iparosmunkák végeláthatatlan sorába illeszkedik.

Hiába merül ugyanis nyakig a rendező mind a kísértettörténetek, netán a skandináv krimik (ismert még scandricrime, illetve Nordic Noir elnevezéssel is) sablontárába, az Emlékszem rád egy pillanatig sem képes bármi eredetivel frissíteni az alzsánerek hagyományát. Pusztán unott hangú, érdektelenséget tükröző leckefelmondás sül ki a 105 perces, ám enerváltsága révén hosszabbnak ható játékidőből. Ráadásul az is nehezíti Axelsson dolgát, hogy műve talán még jobban is merít A tetovált lánnyal, Jo Nesbóval, Stieg Larssonnal fémjelzett irányzatból, ám újfent kiviláglik: hiába tartalmaznak ezek a mystery-k csömörlött antihőst, leírhatatlan világbút, ha ezek kizárólag egy moduláris Derrick vagy Columbo-narratíva mentén hivatottak egy abszolút tét nélküli bűnesetről regélni. Noha az Emlékszem rád igyekszik olyan témákkal zsonglőrködni, mint a gyászfeldolgozás, a dekádokkal korábban elszenvedett trauma haraggá formálódása, felvetései papírvékony lábjegyzetekként villannak fel bántóan rövid időre.

emlekszem-rad-film02

Szóljon a fabula a gyermekét vesztett, és főhőssé avatott pszichológusról, terelődjön a cselekmény a fjordok mentén húzódó házban elveszett három ifjúról, a film kétszálú dramaturgiája sosem szolgálja egymást. Jószerivel az utolsó 10 percben nyer értelmet a sztori-vignetták egymásra felelgetése, addig viszont a készítőgárda ügyet sem vet a két történet párhuzamba állítására. Mintha különálló mozikat néznénk, bármiféle vagy csak szőrmentén odavetett kapcsolódási pontok híján. Így pedig rendkívül nehéz átérezni a karakterek belső-lelki vesszőfutását, kivált, hogy az Emlékszem rád pszichohorror-vonulata idegesítő vázlatossággal skiccelt, gyakran olcsó, hatásvadász jump scare-ekbe, zúgásokba, a rémek sötétből való előbukkanását félelmetesnek gondolt sikolyokba, mindenféle hangeffektusba fojtó ügyetlenkedés. Ilyen és efféle húzások legalább húsz éve kínosnak minősülnek, és ebben a rangban már nem tetszetős intertextként jelenik meg a temérdek Ragyogás, Hetedik, Hatodik érzék-referencia, hanem fantáziátlanságot tükröző betoldásként.

Ugyanennek rendelődik alá a sztorivezetés: a tragikus múltú főhős laptopon vadászik nyomok után, moduláris krimi-héroszként göngyölíti fel az aktuális ügyet, így missziója nem több egy újabb csütörtöknél, egy kiszámítható, vélhetően sikerrel záruló dohos tévéfilmes detektívpóznál. A szellemházban rekedtek frontján sem rózsásabb a helyzet. Párkapcsolati drámával kecsegtet a film, házasságtörés lenne a szellemmé alakulás indexe, ám a sehová nem tartó párbeszédek garmada unalomba fullad, érdektelen szócséplés lesz a nézők jussa. Holott ennél sokkal több rejtezik az Emlékszem rád-ban. Düh mint a kísértetlét vezérfogalma, a bosszú körforgása újfent természetfeletti metaforába csomagolva, emberi tragédia szupernaturális álcában, ám ezek közül semelyik dilemma nem bontakozik ki. Lényeges felvetésként indul a múlt jelenbe szüremlése, újfent a krimi és a horror műfajainak bevetésével, ám elegáns, netán minimalista elővezetés helyett ismét csak az értelmetlen hatásfokozás marad semmiből feltűnő gyerekismerőssel, öregotthonban ülő skizofrén asszonnyal, paranormális tevékenységeket vizsgáló ügyvéddel, melyek görcsösen igyekeznek üzenetet diktálni a bántalmazott kisgyermekek ártó szellemmé alakulásáról, ám az Emlékszem rád idevágó része már bőven didaktikus tézispillanat.

emlekszem-rad-film03

Egyszerre unalmas és kaotikus a film. Közhelyekből építkező semmiségként hosszú percek telnek bármiféle érdemi információ, szót érdemlő fordulópont, velőtrázó humánkatasztrófák nélkül, ugyanakkor fejcsóválásra késztet a cselekményszálak közötti céltalan ugrándozás, a tessék-lássék módon összefércelt történet, az egyre szaporodó figurák beemelése. Furcsán skizofrén darabbá züllik az Emlékszem rád: az ordító klisék halmozása irónia híján, önmagát halálosan komolyan véve zúdul a publikumra, nem egyszer a szándéktalan vígjátékok parodisztikusságával fenyegetve. Szinte az összes szereplő lelki hegektől sújtva, révetegen bámul maga elé, fáradt hangon nyögi, sőt, magyarázza a cselekményt, ám látványos keserűségük szívet tépő erejét gyorsan kilúgozza a zsánersablonok túlcsordulása. Kússzon a felvevőgép a föld alá, bóklásszon az operatőr vaksötétben egy adott figura szubjektivitását hangsúlyozandó, lepje el köd a vásznat, burkolózzon fehérbe vagy szürkeségbe az enteriőr és a megkapó izlandi táj, mindezek egy hallgatag mélységet sikertelenül palástoló fecsegő felszínességek. Ijedtséget ugyanis alig csiholnak elő a rémisztőnek szánt epizódok, suspense-re pedig egyenesen dőreség várni, ha nem ismerjük meg egyik szereplőnket sem, nincs értékük, karakterük, így törődni sem lehet velük, ha olykor veszélybe kerülnek.

Az Emlékszem rád melankolikus végbe szeretne torkollni, adózni kíván a szomorúságnak és az utána bekövetkező katarzisnak is, ám még takaréklángon égő happy endje sem az igazi. Igazságot nyernek bizonyos elhunytak, a szellemsztorik egyik velejárójaként néhány rémalak humanizmust nyer, és traumáival leszámolva békésen oldalog be a túlvilág kapuján, hozzátartozóik pedig végre nyugodtan álomra hathatják a fejüket, mások azonban rosszindulatú monstrumokként rekednek az élők és a holtak világa között, tovább riogatva a hús-vér gyanútlanokat. Óskar Thór Axelsson újabb műfaji kiruccanásának lényegét tökéletesen aláhúzza az iménti Nagy Üzenet. Olybá tűnik, az izlandi rendező csupán félszívvel dolgozik, egy kézzel keni a falra aktuális ötleteit – lélek és szellem nélkül próbálja ki a zsánereket, és ez most bosszulta meg magát. Választott témája ugyanis kecsegtessen bár rengeteg potenciállal, az Árvaház című spanyol horror, esetleg a Visszajárók című francia sorozat sokkal többet bányásztak elő a szellemfilmek kincsestárából, de most csak egy fáradt legyintéssel ildomos továbblépni.

emlekszem-rad-film04

Emlékszem rád (Ég man big)
magyarul beszélő, izlandi horror, 105 perc, 2017
rendezte: Oskar Thor Axelsson
írta: Oskar Thor Axelsson, Ottó Geir Borg
operatőr: Jakob Ingimundarson
vágó: Kristján Lodmfjörd
producer: Skuli Fr. Malmquist, Sigurjon Sighvatsson, Thor Sigurjonsson
szereplők: Jóhannes Haukur Jóhannesson, Thor Kristjansson, Ágústa Eva Erlendsdóttir, Anna Gunndís Gudmundsdóttir, Throstur Leo Gunnarsson
forgalmazza: Vertigo Média Kft.
bemutató dátuma: 2017. november 2.

Szabó Ádám
Forrás: filmkultura.hu

2017.12.06
16