Perger Gyula emlékeztetett arra, hogy a most kiadott, küllemében is tetszetős és tartalmában is nagyszerű könyv szerzőjét Győrben senkinek sem kell bemutatni. Nemcsak kerékpározó alakja tűnik fel gyakran a városban, a munkahelyén is reggeltől estig megtalálható; ugyanakkor a történész szakma is jól ismeri. Számtalan publikáció, előadás fűződik nevéhez. Tudományos munkái közül leginkább a győri végrendeletekkel kapcsolatos forrásközlései ismertek, e témában már három kötete is megjelent (Győri végrendeletek a 17. századból. I-III. Győr, 1995, 1996, 1997). E forrásközlések alapján az elmúlt években többen készítettek történeti, néprajzi, művelődéstörténeti tanulmányt, szakdolgozatot. Szerinte a korábbi kötetek és a most bemutatott új módszertant is ad egyben arra (ún. „Horváth-módszer”), hogyan kell a végrendeleteket átírni, csoportosítani, feldolgozni, belőlük következtetéseket levonni, ezeket közérthető módon közzétenni. E bevezető után a szerzőt a „zseniális” címválasztásról kérdezte, ugyanis a Győr lakóinak mindennapi élete a 17. században cím az érdeklődők szélesebb körét célozza; ugyanakkor felmerülhet a kérdés, van-e elegendő forrás ahhoz, hogy a téma teljességgel kifejthető legyen.

Horváth József válaszában kifejtette, hogy a cím egy főként német, angol és francia nyelvterületen honos történeti kutatási irányzat nevének fordítása; ezen irányzat jellemzője, hogy kutatói kvantitatív módszereket is alkalmaznak. A szerző elmondta, hogy ő is mindenképpen olyan forrást keresett, amely számszerű elemzésekre alkalmas. Ilyen szempontból Győr helyzete ideálisnak mondható, mivel a 17. századból 880 db. végrendeletet sikerült találni a város három levéltárában – összehasonlítva más városokkal, ez nagyon sok (másutt sokszor csak néhány darab került elő). Ez nem csupán a mennyiség miatt jelentős; mivel a végrendelkezési gyakorlatot részletesebben először szabályozó 1715. évi törvénycikkely előtt születtek, a hazai végrendelkezési jog történetében is jelentős értékkel bírnak. Jelen könyvében a kvantitatív vizsgálódásokat és a leíró jellegű bemutatásokat együttesen alkalmazta, abban a reményben, hogy így hitelesebb képet adhat a 17. századi győri polgárok mindennapi életéről.

Perger Gyula megjegyezte, hogy jelen könyvben 1211 db. lábjegyzetet találhatunk, amely a nemzetközi és a hazai végrendelet-kutatás szakirodalmát is felöleli, és széleskörű szakirodalmi tájékozottságra utal. (A magyarországi végrendelet-kutatásokról, valamint a 17. századi győri végrendeletek forrásértékéről az első fejezetben olvashatunk.) A lábjegyzetek nagy száma akár elrettentő is lehetne egy olvasónak, de érdekes módon a témakörök szerint csoportosított adatokból olvasmányos történetek születtek. A következő fejezet elmeséli például, kik voltak Győr lakói a 17. században.

Horváth József elmondta, hogy az 5-6000-es lélekszámú Győr ebben az időben a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartozó mezőváros volt, ebből következően a város lakói jogi értelemben a káptalan jobbágyai voltak; e tény befolyásolta végrendelkezési szokásaikat is. Nemzetiségüket tekintve a magyarok mellett éltek itt németek (ők nagyrészt katonák és a hadseregnek dolgozó iparosok voltak); horvátok, ők a török elől menekültek ide a 16. század második felében; olaszok, ők a vár építői és a velük érkező iparosok, kereskedők voltak; valamint rácok, akik a káptalannal kötött 1612-es szerződésük után Újvárosban telepedtek le. A vallási viszonyokra több felekezet együttes jelenléte jellemző. Éltek itt római katolikusok; két szerzetesrend is kapcsolódik a korszakhoz: a ferencesek, akik 1614-ben települtek vissza és a jezsuiták, akik 1626-ban telepedtek le a városban. A 17. század első felében Győrött a reformátusok és az evangélikusok még közös gyülekezetet alkottak. A rácok a görögkeleti vallást követték.

A következőkben a beszélgetők áttekintették a könyv többi fejezetét is. A mindennapi élet keretei című témakör foglalkozik a családdal, ezen belül többek közt a család nagyságával, összetételével, a házasodási szokásokkal, a párválasztási szempontokkal, a gyermekek megítélésével. Ugyancsak itt kapunk képet a városról mint közösségről, és a győriek városon kívüli kapcsolatairól. Egy újabb fejezet a 17. századi mindennapi élet körülményeit mutatja be, melyekre a végrendelkezők gyakran kitértek, így a házat, a lakást, a ruházatot, a személyes értéktárgyakat. (A szerzőt könyvtárosként, könyvtörténészként a hátrahagyott könyvek különösen érdekelték.) Megtudhatjuk Horváth József könyvéből, milyenek voltak az akkori emberek ünnepei és azt is, hogyan készülődtek a halálra.

A bemutató végén Perger Gyula gratulált az elkészült műhöz. Ugyanakkor utalt a könyv első lapjain megjelent Köszöntőre, melyet dr. Fekete Dávid alpolgármester írt. Ebből megtudható, hogy 2017-ben korszakalkotó munka indult meg Győrben, ugyanis a város vezetése célul tűzte ki egy teljességre törekvő városmonográfia kiadását. Jelen kötet fontos hozzájárulás ehhez a munkához.

Horváth József köszönetet mondott mindazoknak, akik munkáját a több évtizedes kutatás során támogatták és a könyv megjelenését segítették.

A könyvbemutató végén dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Eller Gizella, Kimle község polgármesterasszonya köszöntötte fel a szerzőt, aki épp a bemutató napján ünnepelte 60. születésnapját. (Ez utóbbihoz tudni kell, hogy Horváth József szülőfaluja Kimle, számos korábbi írásában foglalkozott Kimle néprajzával és történetével.)

Antaliné Hujter Szilvia
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Horváth József könyvbemutató születésnappal

12 kép