A tanonciskola befejezése után inasnak szegődött. Az első bátorítást, amely határozottan a képzőművészet felé terelte, Günsberger Károly műhelyében kapta, ahol a címfestés – cégérek, címtáblák készítése – mellett alkalmazott grafikát tanult.

Fiatal korában a megélhetés gondjai miatt nem volt lehetősége, hogy képzőművészeti főiskolát végezzen. A maga erejéből végzett tanulmányokat, folyamatosan képezte magát szinte teljesen önállóan, lépésről lépésre kellett megküzdenie a képzőművészet alapelemeinek, a gondolatok, a képzelet vizuális megjelenítésének, a művészi komponálásnak, az alkotás nehézségeinek, a festőmesterség alapvető ismereteinek az elsajátításával. 1953 és 1973 között (nyugdíjazásáig) a Magyar Vagon- és Gépgyár vagonszereldéjében dolgozott címfestőként.

A gyár szabadiskolájában, a Tóvári Tóth István Munkácsy-díjas festőművész által vezetett rajziskolában hat évig tanult. Tőle kapta a legtöbb támogatást, biztatást. Nagy érdeklődéssel olvasott minden művészettörténeti könyvet, rendszeresen járt budapesti tárlatokra, előadásokra. „Arra törekedett, hogy megtalálja saját kifejezésformáját. Alkotásai között szép számmal találunk realista, naturalista, impresszionista, expresszív hatású képeket. Mit a képzőművészeti főiskolások szinte készen kaptak, arra magának kellett ráébredni, fokról fokra előrejutni, a mondanivalóhoz megkeresni a legkifejezőbb formát.”

Kezdetben több kollektív tárlaton szerepelt, míg az első önálló kiállítását – már jóval túl a negyvenen – 1958-ban a győri Jókai Mór Művelődési Ház (a Lloyd épülete) kiállítótermében rendezte, ahol 26 képet mutatott meg a közönség számára. Ettől kezdve rendszeres résztvevője volt a megyei és a helyi csoportos tárlatoknak és időről időre önállóan is kiállított. 1968-ban Budapesten a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házban rendezett kiállítását B. Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg. Több mint 20 évig volt tagja a Művészeti Alapnak. Festészete nyugdíjba vonulása után teljesedett ki, szinte minden idejét az alkotásnak szentelte. Győrben a Lukács Sándor utcában volt egy kisebb, de hangulatos műterme. Több üzem is támogatta. 1975-től a Richards-gyár, 1977-től a Lajta-Hansági ÁG ösztöndíjasa volt. Pályázatokon nyert díjakat, és megyei elismerésekben is részesült. 1967-ben a megyei tanács képzőművészeti díját, 1968-ban művészeti díját kapta meg. 1992-ben a Győr Művészetéért kitüntetést vehette át. 1990-ben állandó kiállítása nyílt Kimlén a Szent István Hotelben.

Művészetére Dési Huber István és Tóvári Tóth István festészete hatott. Témáit közvetlen környezetéből merítette; csendéletek, enteriőrök, tájképek, portrék, vagy életjelenetek elevenedtek meg a vásznon. Erős az érzelmi kötődése az egyszerű, dolgos, hétköznapi emberekhez, a mindennapi tárgyakhoz és a Kisalföld tájaihoz, de tematikája nem szűkült le ezek ábrázolására.

Művei a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban és magántulajdonban találhatók. 1995. január 31-én bekövetkezett halála után a Városi Művészeti Múzeumban rendeztek kisebb emlékkiállítást legjobb műveiből. A győri köztemető VIII. parcellájában nyugszik.

Egyéni kiállítások:
1964 • Műcsarnok, Győr
1968 • Magyar Optikai Művek Székház, Budapest
1969 • Xántus János Múzeum Képtára, Győr
1977 • Xántus János Múzeum Képtára, Győr
1980 • Képcsarnok, Sopron
1988 • Műcsarnok, Győr
1990 • Szt. István Hotel, Kimle (állandó kiállítás)
1992 • Városi Könyvtár Galéria, Győr
1993 • Városi Művelődési Központ, Mosonmagyaróvár

Bedő Mónika

Forrás:
Barabás László: Markáns festőegyéniség. In: Kisalföld, 1964. júl. 5. p. 8.
Hárs György: Több fény a színekben. In: Kisalföld, 1963. júl. 30. p. 2.
Rácz Ernő: Műteremlátogatáson Joanovits Istvánnál. In: Kisalföld, 1962. szept. 23. p. 9.
Lőrincz Lóránd: Joanovits István a mai valóság festője. In: Kisalföld, 1961. szept. 23. p. 5.
Salamon Nándor: Egy igazi munkásfestő. In: Kisalföld, 1988. szept. 30. p. 6.
Rácz Ernő: Emberség és optimizmus - Joanovits István ma záródó kiállításáról. In: Kisalföld, 1968. dec. 8. p. 12.
M. L.: Képzőművészeti díjak. In: Kisalföld, 1967. aug. 25. p. 1.
K[loss] A[ndor]: Műteremlátogatás – Kiteljesedő életmű. In: Kisalföld, 1976, nov. 7. p. 4.
Joanovits kiállítás Budapesten. In: Kisalföld, 1968. jún. 19. p. 2.
N. Mészáros Júlia: A látvány hiteles leírása – Vízpart csónakkal, Hazafelé, Pletykálók. In: Kisalföld, 1994. máj. 27. p. 12.
Joanovits István kiállítása. In: Kisalföld, 1976. jún. 30. p. 6.
Joanovits István győri festőművész kiállítása. In: Kisalföld, 1958. jún. 7. p. 6.
Kiosztották az 1968. év megyei művészeti díjait. In: Kisalföld, 1968. dec. 20. p. 6.
V. L.: Műteremben – Joanovits István hetvenöt éves. In: Kisalföld, 1987. nov. 28. p. 7.
N. Mészáros Júlia: Előszó. In: Joanovits István kiállításának katalógusa, 1992. p. 3.

A címlapfotó Nagy Éva felvétele (1960), lelőhely: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteménye